Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
TISICUM XXII. - RÉGÉSZET Mint láthattuk, a Gáva-kultúra esetében bebizonyosodott, hogy a kutatás kezdete óta többször irányt váltott, az elmúlt évtizedekben uralkodóan pesszimista felfogással ellentétben igenis találunk a műveltség területén „szabályos” temetőket. Sejthetjük, hogy a késő bronzkori Kelet-Kárpát- medence közösségei nem felejtették el egy csapásra őseik évszázados hagyományait: bár a temetők mennyisége továbbra is eltörpül a mára már igencsak felduzzadt településszám mellett, az eddig feltárt lelőhelyek alapján a megelőző időszakok szokásainak továbbélése legalább részben bizonyítható. Tovább árnyalja a késő bronzkor végi „temetkezésnélküliség” problémáját az a szembeötlő tény, hogy a Gáva-kultúrá- hoz sorolható urnasírok eddig kivétel nélkül csekély mélységben kerültek elő. Hogy ez környezeti (pl. megnövekedett talajvízszint) vagy kulturális okokra vezethető vissza, egyelőre nem világos. Nem zárható ki azonban, hogy eredetileg sokkal több késő bronzkor végi urnatemető létezett, de azok időközben - főleg az intenzíven művelt alföldi területeken - megsemmisültek. Előfordulhat az is, hogy egy-egy ilyen szétszántott temető nyomait terepbejáráskor településről származó leleteknek értékeli a kutató (ez nem feltétlenül módszertani hiányosság: a tiszaburai temetőnél is megfigyelhető volt, hogy a mélyszántás általában csak az urnák nyakrészét bolygatta meg, ahonnan hamvak még nem kerülhettek napvilágra). Ha a Gáva-kultúkör területén előkerült emberi maradványok tágabb kontextusát vizsgáljuk, kijelenthetjük, hogy azok eddig a települések földbe mélyedő objektumaiban (gödrökben, ritkábban kutakban és árkokban) nagyjából azonos valószínűséggel kerültek elő, mint önálló temetőkben. A településen belül előkerült maradványokról kiderült, hogy azok a természetes populációhoz közeli arányt képviselnek: nem- és életkor tekintetében sem szűkíthetők le egyetlen társadalmi kategóriára. A fentiek tükrében valószínűsíthetjük, hogy a Kárpát-medence keleti felében mind a temetőkben, mind pedig a települési kontextusban előkerülő emberi maradványok a temetkezési ciklus egy-egy különböző állomásával hozhatók kapcsolatba. Elképzelhető, hogy a korábbi, területenként eltérő temetkezési szokások szórványos vagy egyenértékű továbbélésével párhuzamosan a Ha A-B időszakban kialakult egy olyan többlépcsős temetési rítus, melynek egyik állomása az elhunytak testének földben (településobjektumokban) vagy egyéb zárt helyen (épületben?) való korhasztása volt. Azt a kérdést továbbra sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy a kultúra településein belül előkerült emberi maradványokat tarthatjuk-e valódi temetkezéseknek, illetve hogy a feltételezett temetkezési ciklus részeként összefüggenek-e (és ha igen, hogyan) a „hagyományos”, temetőkben található temetkezésekkel. Akár egy többlépcsős temetkezési ciklus, akár egy bizonyos - szűkös lehetőségekkel vagy épp kiemelt státusszal rendelkező - társadalmi réteg temetkezési szokásainak részét képezték: bizonyos fokig megnyugtató választ csak mindkét jelenség- csoport leletképződési folyamatainak részletes rekonstrukciója és összehasonlító elemzése után adhatunk majd. 1. Függelék Tiszabura - Nagy-Ganajos-hát (NK-06) lelőhely: a sírok és a leletanyag leírása128 1. sír- 73.obj./159.str. (IV.1) 40 cm-re a mai felszíntől, már bolygatott állapotban előkerült 11-14 éves gyermek129 DNy-ÉK-i tájolású, jobb oldalra zsugorított váza. Az elhunytat az urnasírok csoportjától északra, a humusz és az altalaj határára fektették, a beásást nem lehetett dokumentálni. A halott fejét arccal D-nek fordították, kezeit az ölében keresztezték, lábait erősen a medence alá húzták, és a jobb oldalra döntötték. A koponya és az erősen felhúzott, a függőlegeshez közeli helyzetben fekvő lábak nagy részét a gépi nyesés elvitte, három bordán és egy nyaki csigolyán kívül a mellkas csontjai is teljesen hiányoztak, valamint a kéz- és lábfej csontjai is erősen hiányos állapotban kerültek elő. A halott koponyájának bal oldali, halántéki részének kb. 5x5 cm-es területén rendkívül erős bronzpatina volt megfigyelhető, de a hozzá tartozó fémtárgy sajnos nem került elő. Az elhunyt mellkasának bal oldalára (tőle K-re) egy nagyobb (VII.1), a medencéjétől balra pedig egy kisebb füles bögrét (VII.2) helyeztek. A sír közvetlen környezetében, illetve a halott medenceövében további, a Gáva-kultúrához tartozó edény töredéke is előkerült, ezt azonban nem lehetett egyértelműen a síregyütteshez kötni.130 1. Csésze (VII.1)131 a. Lekerekített, helyenként megvastagodó peremű, a perem alatt szalagfüllel ellátott, ívelten csonkakúpos testű, nagyon alacsony talpgyűrűs, enyhén omphalos-os (benyomott) aljú, nagyobb méretű füles csésze. b. Jól előkészített agyagból készült, kézzel formált. c. Oxidált égetésű, világosbarna-sötétszürke, foltos. d. P: 13-14 cm; T: 5 cm; M: 9 cm; Fv: 0,3-0,6 cm. e. Ltsz.: DJM 2011.3.1.1. f. Rendkívül elterjedt őskori forma, a Gáva-kultúra hazai lelőhelyein is viszonylag gyakori. Hasonló - néha a fülnél felcsúcsosodó peremű - darabok kerültek elő Taktabáj 5., 8., 9., 10., 16. sírjából (KEMENCZEI 1984, Taf. CLVIII. 18; Taf. CLIX. 11, 128 A könnyebb tájékozódás kedvéért a sírok a feldolgozás során 1 -9-ig terjedő sorszámot kaptak (északról délre és nyugatról keletre haladva). Az eredeti objektum- és stratigráfiai egységszámok a sorszám után vannak feltüntetve. 129 Bővebben Id. ZOFFMANN 2014. (ebben a kötetben). 130 Számos sír kerámiaanyaga között, illetve környezetében kerültek elő olyan kisebb, Gáva-kultúrához tartozó edénytöredékek, amelyek egyértelműen nem az adott együtteshez tartoztak. Ezek a darabok a mezőgazdasági művelés során szétszántott további sírokból vagy akár egy közeli telepről is származhatnak. 131 Magyarázat: 1. Megnevezés (Tábla) a. Típus (forma, díszítés) b. Készítéstechnika (anyag, megformálás, felületkezelés) c. Égetés, szín d. Méretek (P: peremátmérő, V: vállátmérő, H: hasátmérő, T: talpátmérő, M: magasság, m: mérhető magasság, Fv: falvastagság) e. Leltári szám f. Főbb párhuzamok 38
