Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Gulyás Éva: Betlehemes játék a jászsági néphagyományban
Gulyás Éva Betlehemes játék a jászsági néphagyományban A betlehemezés az adventi időszak egyik legelterjedtebb népszokása. A Jézus születéséről szóló evangéliumi történetek dramatikus feldolgozása. Eredetét kutatóink a középkori misztériumjátékokra vezetik vissza, eredetileg a templomokban, kolostorokban adták elő karácsony előtt. A középkori misztériumjátékok a XVII-XVIII. században a vallásos iskoladrámákban és a népnek szóló, népies felfogású darabokban éltek tovább. A betlehemezés első magyar nyelvű emléke a XVII. századból a Nógrád megyei Ecsegről származik, címe: Rithmi pro Epiphania Domini in processione. 1684-1694 között jegyezték fel. Latin címe ellenére a betlehemezés első magyar nyelvű szövegemléke, melyet Holl Béla publikált először.1 A szakkutatás a betlehemezés négy táji típusát különíti el tartalmi ismérvek alapján, azaz hogy a bibliai történetek közül melyek szerepelnek a játékban, melyek jellemzőek, kik a jellegzetes szereplők. Eszerint a Magyar Népzene Tára megkülönböztet erdélyi, alföldi-felső tiszai, dunántúli és felföldi típust. Legteljesebbek az erdélyi változatok, melyben a születéstörténet minden fontosabb mozzanata feltűnik, sokszereplős, felnőtt férfiak által előadott, ünnepélyes, komoly hangvételű játék. Ilyen pl. a Tolnába települt bukovinai székelyek csobánolása. A betlehemes játék több jelenetből állhat: szálláskeresés, pásztorok köszöntése, Heródes-játék. Az erdélyi változatokban többnyire minden mozzanat szerepel, de általánosabbnak mondható, hogy a játék cselekménye csak egy-két jelenetre korlátozódik, pl. a pásztorok köszöntésére, játékára, ez az egyik legjellemzőbb cselekménytípus. Egyes változatok a szálláskereséssel kezdődnek: Mária és József Betlehembe érkeznek a népszámlálásra, éjszakára szállást keresnek, de nem kapnak helyet csak egy istállóban, ahol később megszületik Jézus. A pásztorok jelenetében az Angyal hírül viszi a mezőn tartózkodó pásztoroknak Jézus születését, a pásztorok ajándékokkal indulnak a kisded köszöntésére. A Heródes- játékban a zsidók királya megbízza a napkeleti bölcseket Jézus tartózkodási helyének felkutatásával. Ők is ajándékkal köszöntik az újszülöttet, és nem térnek vissza Heródeshez, nem árulják el Jézust. Ezek a jelenetek később önállósultak a néphagyományban, de a karácsonyi ünnepkör részei maradtak. Ez történt a Jászságban is. A szállás- keresés a Szent Család-járás szokásában élt tovább, a Heródes-játék a vízkereszti háromkirályok köszöntésében, a betlehemes játék tárgya pedig a pásztorok jelenete, köszöntése maradt. A Jászság katolikus népének régen és - a hagyományőrzésnek köszönhetően - ma is egyik legnépszerűbb karácsonyi népszokása.2 Jelentős néprajzi gyűjtések állnak a rendelkezésünkre, közülük elsőként a Szolnok Megyei Néprajzi Atlaszt említem, melyben külön kérdéscsoport foglalkozik a betlehemezés hagyományaival: a 98. kérdéscsoport témája a betlehemezés, Barna Gábor összegezte, értékelte a feltárt anyagot.3 1 HOLL Béla 1952.607-626. 2 Ezúton mondok köszönetét Bathó Editnek és Gecse Annabellának az anyaggyűjtés során nyújtott segítségért, a fotókért, a fotózásért. 3 BARNA Gábor 2001. 85-92. Tulajdonképpen az atlasz jóvoltából az 1960-as években és az 1970-es évek elején folyt intenzív gyűjtés ebben a témában, de azért előtte és utána is születtek szöveglejegyzések. Teljes szövegváltozatot gyűjtött Molnár István Jászapátin 1948-ban, Nagy József Jászladányban 1957- ben, Gulyás Éva Jászalsószentgyörgyön 1969/70-ben, Bathó Edit Jászberényben 1981-ben, de érdemes megemlíteni Szabó László, Gulyás Éva, Mészáros Zoltán jászjákóhalmi gyűjtéseit, melyekből teljes változatot lehetett rekonstruálni, valamint a többi jászsági községből származó múzeumi adattári anyagot is.4 5 A játék résztvevői eredetileg felnőtt férfiak voltak, de az 1930-as évektől fokozatosan átkerült a gyerekek szokásgyakorlatába, mellette azonban a tanyavilágban még tovább élt a felnőttek és a legények által előadott játék is.6 Jászladányban zsellérek és napszámosok jártak a tanyákra bet- lehemezni, sokszor hetekig is jártak, szállást kaptak a tanyákon, a keresetükből pedig megéltek. Bejártak egészen Szolnok alá, sőt a Cegléden túli Mikebuda pusztán is megfordultak.6 Közben a faluban is köszöntöttek a betlehemes csapatok, itt azonban inkább a gyerekek, ők nem merészkedtek ki a tanyákra. Általában a 12-14 éves korosztály, tehát a nagyobb fiúk vettek részt a szokásban. A felnőttek által előadott játékban a születéstörténettel kapcsolatos bibliai események is nagyobb hangsúlyt kaptak, pedig ugyanazzal a pásztorjátékkal köszöntöttek, mint a kisebbek, ennek ellenére visszafogottabb, ünnepélyesebb előadás volt, a háziak is komolyabban fogadták.7 A szokásnak öt szereplője van, egy Angyal és négy pásztor - a pásztorok száma lehet kevesebb. A pásztorokat sorszámmal különböztetik meg, pl. Jászfelsőszentgyörgyön első pásztor, második pásztor, harmadik pásztor és az Öreg Koridon,8 Jászjákóhalmán bojtárnak nevezik: első bojtár, második bojtár és az Öreg. Van, amikor külön névvel illetik a pásztorokat, Jászalsószentgyörgyön Citera és Makszus (Maxus) a nevük, Jászapátin Glóriának szólítják az első pásztort. Az öreg pásztort, aki a játék központi alakja, legtöbbször egyszerűen csak Öregnek nevezik, de előfordul, hogy Koridonnak/Karidonnak is. Sebestyén Gyula szerint a szlovákok a lusta, tehetetlen embert nevezik koridonnak, kubónak.9 A játékosok öltözete, kellékei: az Angyal kifordított ködmönben vagy hosszabb bekecsben van, Jászjákóhalmán fehér ruhát vett fel, melyre libatoliból még szárnyakat is készítettek. A pásztorok rövidebb-hosszabb kifordított bundát viseltek, fejükön kucsma, lábukon csizma vagy cipő, a 4 MOLNÁR István 1991. 215-226.; NAGY József é. n.; GULYÁS Éva 1977. 56-74., BATHÓ Edit 1981.; SZABÓ László é. n.; GULYÁS Éva 1997.99-105.; MÉSZÁROS Zoltán 1998.127-133. 5 Ld. az atlaszkommentárt: BARNA Gábor 2001.87. 6 NAGY József é. n. 7 Nincs tudomásunk arról, hogy a felnőttek más típusú játékot adtak volna elő, a pásztorok köszöntését jelenítették meg ők is, valószínűleg a humoros részek nem uralták el olyan mértékben az előadást, mint a gyerekeknél a későbbi szokásváltozatokban. 8 HONISMERETI SZAKKÖR é.n. 9 SEBESTYÉN Gyula 1906.109-110. 331
