Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Bartha Júlia: Török elemek a magyar népi díszítőművészetben
BARTHA JÚLIA : TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZETBEN 1. Gránátalmás párnavég A török hímzések között a magyarországi anyagban az egyik legbecsesebb darab az az 1728-ból való terítő, amelyet az Iparművészeti Múzeum őriz. Kétséget kizáróan török hímzésről van szó, s mivel ilyet csak a református templomok úrasztali térítőiéként használtak, bizonyosra mondható, hogy a protestáns egyház tulajdonában maradt fenn.18 Jellemzően török az aszimmetrikus díszítmények olyan térbeli elrendezése, hogy elhelyezésük módján részarányos mintákat képeznek, erősen stilizált virágmintát alkotnak. 2. Jellegzetes török motívumok, amiket a régi magyar hímzés is megőrzött A szegfűk szirmait hímezték vörössel, a szárakat pedig barnával. A díszítményeknek az alaptól elütő színnel való kontúrozása is jellegzetessége a török stílusnak. A laposöltés a nyugat-európai hímzéseken ismeretlen, de a magyar munkákon török hatásra gyakran előfordul. Olyan átvétel ez, amely kétséget kizáróan bizonyítja a török eredetet. Azt is jól tudjuk, hogy bizonyos motívumok, mint pl. a gránátalma, a szegfű (a török szegfű) és a fogazott levelek, csak a XVI. század után jelennek meg a magyar díszítőművészetben, török hatásra. A török kerámiában és a hímzésben egyaránt Ismert jellegzetes vörös szín, a bolusvörös (melynek alapanyagát a kermesztetű - kirmizi böcegi - őrleménye adja), a törökök révén terjedt el, korábban az európai hímzőgyakorlatban ismeretlen volt.19 18 uo. 19 BARTHA Júlia 1997.50. 3. A magyar régi hímzés törökös elemei (Gáborján A. nyomán) A mi vidékünkön, Jász-Nagykun-Szolnok megyében csak Tiszafüreden maradt fenn két eredeti török textil, amely a Tiszafüredi Kiss Pál Múzeum tulajdonában található. A török kendő (véleményem szerint inkább asztalközépre való terítő, az sem kizárt, hogy utóbb úrasztali térítőként használták),20 a XVII. századból való. Finom lenvásznon színes, leöltögetett, laposhímzéssel varrott gránátalma, szegfű és „perzsa öltéssel” készült „arab írás”díszíti a közepét. Kis-Ázsiában készült kb. a XVII. században. A készítés és a használat helye ismeretlen. Tiszafüredi adományozótól került a múzeumba 1986-ban. A másik szép darab egy asztali futó.21 Kék, piros és sárga, erősen fakult, pamutfonállal hímzett asztalközép, melynek mintája eredetileg lepedőszélen lehetett. A díszítőmotívum archaikus, „törökösnek” feltételezett. A széles csíkdíszítmény mintái szakaszosan ismétlődő, nagyobb virágba foglalt négy kisebb virágból, köztük négyes elágazásé indákból és levelekből tevődnek össze. Minden oldalon egyszerű csipkedísz szegélyezi a térítőt, ami már nem kézimunka, hanem gyári csipke, nyilvánvalóan utólag lett rávarrva. A Lipcseyek (nemesi származású földbirtokos család 4. Török kendő - Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred (Itsz. 97.90.1.) 20 Leltári száma: 97.90.1. Mérete: 91x91 cm. Eredeti gyűjtője Hepp Ferencné budapesti lakos. Az ő felmenője egykor a Monarchia különböző országaiban szolgált katonatisztként, így alakult ki a gyűjteménye. 21 Leltári száma: 79.32.1. Mérete: 190x28 cm 313
