Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Bartha Júlia: Török elemek a magyar népi díszítőművészetben
TISICUM XXII. - NÉPRAJZ Tiszafüreden az 1700-as évek elejétől) családi hagyománya szerint 1885 körül készült, mindig az asztali abrosz tetejére terítve használták. Az eddigiekből jól kitűnik, hogy a régi magyar hímzés átvette a törökös elemeket, amik magyarrá váltak. A példaként bemutatott lepedővég alsó leveleinek alakja és a minta tagolása törökös, a száron ülő levelek és a virágok erősen stilizáltak, de az egész csigavonalas elrendezése ugyancsak török. Jó példa arra, hogyan él tovább a magyar népi hímzésben a török elem. A kalotaszegi írásos hímzés és a kunhímzés is szép példákat kínál erre. A kunhímzés laposöltéssel készül, színvilága és a kompozíció elrendezése (a motívumokról nem is beszélve) törökös hatást mutatnak. A ma legrégibbnek tekinthető kunhímzéses darabok, párnavégek a XVIII. századból maradtak fenn a múzeumokban. Györffy István a Nagykunságról gyűjtötte be a legtöbb darabot a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteménye számára. Györffy István kötődése nem véletlen a Nagykunsághoz, mert maga is innen származott, Karcag szülötte volt (1874-1939). Munkásságának jelentős eredménye az, hogy elindította a Nagykunság néprajzi kutatásait és a török-magyar összehasonlító vizsgálatokat. Megjegyezzük, hogy igen kedvelte a törököket, Törökország első etnikai térképét 1918-ban ő készítette el, s közölte a Földrajzi Közleményekben, ami a XX. század elején a legszínvonalasabb földrajzi tudományos folyóirat volt. Tóbb tanulmányt szentelt a török néprajznak. Az Oszmán Birodalom térhódításával az addig görög területek török fennhatóság alá kerültek. Szabad utat kaptak a kereskedők a hódoltsági területeken. A Habsburg Birodalom és a Török Birodalom közötti békeszerződések a kereskedők számára nagyon kedvező feltételeket biztosítottak, ezért a görög kereskedők jelentős árucsereforgalmat bonyolítottak. Mivel a balkáni népek (görögök, albánok, szerbek, örmények, bosnyákok) egymás között közvetítő nyelvként a görög nyelvet használták, már a XVIII. században a lakosság számára a „kereskedő” és a „görög” megjelölés fedte egymást. A XVIII. század elejétől pedig Velence helyett Nyugat felé irányult a balkáni kereskedelem, a vándorkereskedők központja Bécsbe és 6. Kunhímzéses párnavég Kisújszállásról 5. Kunhímzés mintarajz (Nagykun Múzeum, Karcag) 8. Kunhímzéses párnavég Feketicsről) 314 7. Tóth-Harangozó Vera törökszegfűs kunhímzéses párnája (Feketics)
