Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Bartha Júlia: Török elemek a magyar népi díszítőművészetben
TISICUM XXII. - NÉPRAJZ különböztette meg. (Bulya néven nevezik a szádaszerű könnyű, fodrozódó vászonfélét.) Magyarország török hódoltság kori állapotára jellemző, hogy nemcsak idegen származású kereskedők foglalkoztak a török áruk behozatalával, hanem magyar kereskedők is, mégpedig olyan helyen, amely kívül esett a hódoltsági és az erdélyi területeken. A kassai kereskedők 1632. évi céhszabályainak egyik pontja kimondja, hogy tagjai „török marhákkal is kereskedhetnek." A feljegyzésekben gyakran olvasható „az török áros” (árus, eladó) elnevezés, mely nem annyira a kereskedő török származását, hanem áruinak török eredetét jelenthette. Pl. Kassán 1587-ben „az török áros Nagy Imréhtől”, aki magyar ember volt, egyebek mellett az alábbi árukat vásárolták: 13 vég karmány, 10 selyem kanyica, 5 vég bogasia, 3 kötés török kányca. Szintén ő árul török muhart, török cérnát, török patyolatot, török hevedert is.9 (A felsorolt termékek a korabeli török elnevezések magyaros változatai.) A vásznakon kívül nagy mennyiségben érkezett hozzánk a török hímzőfonál, a skófium is. A régi leltárokban gyakran találkozunk „török arannyal varrott” megjelöléssel. A fémfonallal való hímzés igen kedvelt lett, és a török ízlés elterjedésének tudható be. A szkófiummal, iszkófiummal való hímzés a régi leltárak bizonysága szerint igen gyakori mind a török, mind a magyar anyagban. Ez a sokat emlegetett arany- és ezüstskófium valójában fémszál, amivel a motívumokat kivarrták. Elsősorban a bőr holmikon lehet látni, csizmák díszítéseként, lószerszámokon, utóbb a vászonféléken. Mivel olyan népszerű lett a skófiummal való hímzés, nem volt elegendő a Törökországból behozott mennyiség, Magyarországon is foglalkoztak az előállításával. A Rákócziak Konstantinápolyból szkófiumhúzó (fémszálhúzó, fémszálsodró) török és örmény mestereket telepítettek be, és munkácsi várukban szkófiumhúzó műhelyt rendeztek be.10 A magyar ruhaneműek- nek gyakran nemcsak az anyaga, hanem a díszítőfonala is Törökországból származott. A régi leltárakban gyakran találkozunk ilyen bejegyzésekkel, hogy török arannyal varrott. Valószínű, hogy ezekről ment át a selyem- és a vászonfélékre is. Törökországban ma is szokás a fémszállal (arannyal) való díszítés. A fémfonálon kívül gyakorta török volt a hímzésekhez behozott selyemfonal is. A gombkötők is török nyersanyagot használtak. Abaúj vármenye 1669. évi limitációjából (árszabályzat) tudjuk, hogy a török selyem mellett a „gazir selyem” (perzsa ?) is használatos volt.11 Magyarország a keleti művelődési áramlatoknak mindig közvetítője volt mind a Nyugat, mind Észak felé. Erdély és Lengyelország igen élén kapcsolatot tartott a török hódoltság idején, a lengyel kultúrában igen számottevő területen mutatható ki a török hatás, kiváltképp a textíliákon. A török textilmunkáknak a lengyel vászonhímzésekre való hatása az elrendezés és a díszítmény tekintetében a magyarhoz hasonló. Magyar közvetítéssel juthatott török áru a nyugati országokba, nagy divatja volt egykoron a török kelméknek. Erre ad jó példát I. Rákóczi György feleségéhez írott írott levele, melyben azt írja, hogy állandó török portai követe éppen itthon lévén, annak „örömest megmutatnám az arany fonállal szőtt szőnyeget, ha találna olyant, hozatnék vagy 4, ketteit (párat) jó volna császárnénak küldened édesem... ”K Azt, hogy mennyire átvették a magyarok a törökök szokásait, műveltségi 9 GÁBORJÁN Alice 1940.27. 10 THALY Kálmán 1879.344. 11 Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1898.1/92. 12 GÁBORJÁN Alice 1940.28. formáit és az ehhez kötődő tárgyi eszközök egy részét is, bizonyítja Mikes Kelemen egyik levele, amelyben azt írja, mikor a fejedelem és kísérete meglátogatja a moldvai és havasalföldi vajdák feleségeit, akkor „a fejedelmet megajándékozták. ... bennünket is egy-egy keszkenővel.”13 A török hatás a ruhák és házi eszközök területén is jelentős volt. Elsősorban az itt élő török családok révén kerültek magyar tulajdonba, különösen a törökkel baráti kapcsolatot ápoló főúri családok tulajdonába. A díszítőművészetben leginkább a hímzés viseli magán a török díszítőstílus hatását. A török hímzésekről legkorábbi adataink a XVI. századra nyúlnak vissza. Mivel régebbi munkák nem maradtak fenn, s a hímzések olyan díszítményeket dolgoznak fel, melyek bizánci és perzsa hatásokat tükröznek, valószínűsíti azt, hogy a ma ismert hímzésfajta oszmán török közvetítéssel csak Bizánc elfoglalása után (1456) bontakozott ki, és a Török Birodalommal terjedt át Európa népeinek kultúrájába. Mi, magyarok is jelentős közvetítői voltunk az átvételnek. A kutatók a török hímzéseknek azt a típusát, amely a brokátművészet mintáival rokon, onnan eredeztetik, hogy a selymeket, arannyal díszített bársonyokat hímzéssel utánozták, a minták elrendezését variálták, négyszögletes és kerek kendőkre, térítőkre átvitték.14 15 A Magyarországon előkerült török hímzéseket minden kétséget kizáróan úgy lehet azonosítani, hogy felirat található rajtuk. A fellelt darabok többnyire egyházi gyűjteményekben vagy főúri családok hagyatékában maradtak ránk, mintául szolgálva a későbbi úrihímzéses úrasztali térítőknek, illetve az azok nyomán kialakult népi hímzésnek. Már Malonyay is rámutatott, hogy a népi hímzések kialakulásánál a törökös díszítőkincs az úrihímzés közvetítésével szállt alá a népi hímzésbe. Később Domanovszky György kitűnő monográfiája megerősítette ezt.16 A török ornamentika legfőbb jellemzője a növényi díszítés A közös tőről fakadó, minden ágon más virágot hozó díszítmény jellegzetes eleme a török hímzésnek. Az egész virágtő oldalra elhajlik, mely szintén kedvelt elrendezési mód. A virágokat erősen stilizálják, már szinte csak a középső szegfűt lehet felismerni. A hat- vagy nyolcágú forgórózsaszerű díszítményt - bár nem központi elrendezésben - a régi magyar hímzőstílus is átvette.16 A négy apró díszítményt az egy tőről fakadó szárak keresztezik. A virágok mögül kinövő apró levelek, kacsok (csigavonal) a török ornamentika szerves részét képezik. Csin nevű jellegzetes díszítmény a három golyó, mely a törökországi selyemhímzéseken és vászonhímzéseken a XVI. század után fordul elő, rendszerint együtt a kínai felhőszalag díszítménnyel, ami a török és perzsa textileken elmaradhatatlan motívum. Amint azt neve is elárulja, feltehetően Kínából, az ottani a selymek díszítéséből került a textilekre. A török hímzés jellegzetessége a két párhuzamos között futó, ritmikusan ismétlődő minta, fogazott szélű levelek, tulipán- és gránátalmaminta. Sajátossága még, hogy a nagyobb alakú díszítményekbe attól teljesen függetlenül apróbb díszítményeket helyeztek. ,J\ minta tagolásának jellegzetesen török módja ez, amit a nyugat-európai hímzéseknél sohasem tapasztalunk” - írja Gáborján Alice.17 13 MIKES Kelemen 1861.10. 14 GÁBORJÁN Alice 1940.32. 15 DOMANOVSZKY György (1981.) 168-169. 16 GÁBORJÁN Alice 1940.33. 17 GÁBORJÁN Alice 1940.35. 312
