Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Bartha Júlia: Török elemek a magyar népi díszítőművészetben
Bartha Júlia Török elemek a magyar népi díszítőművészetben A történettudomány mindezidáig nem tisztázta pontosan, hogy a török hódoltság milyen hatással volt a magyar művelődésre. Számos tanulmány értekezik ugyan a témáról, de elemzéseket aligha találunk bennük. Leginkább szórványadatokra szorítkozhatunk. Ez a tanulmány is csupán áttekintést nyújthat, és nem titkolt szándéka az, hogy elsősorban Magyarország keleti felének, különösképp a Nagykunságnak és a vele határos vidékeknek a díszítőstílusán át világítsa meg a török hatást. A Nagykunság az én szülőföldem, ezért is merítettem innen a példákat, másrészt pedig azért, mert a Nagykunság a középkortól, a kunok letelepedésétől kisebb-nagyobb megszakításokkal autonóm vidék volt, ami olyan fokú zártságot eredményezett, hogy jobban megőrződtek a hagyományok, mint más vidéken.1 Ez a terület a Török Birodalom része volt, közel Erdélyhez, ami köztudomásúan a keleti áruk nagy elosztójának számított. A török hódoltság idején nem álltak állandó harcban a felek, komoly kereskedelem folyt, melynek következtében ömlött a keleti áru az országba, és a magyar felvevőkészség is megnövekedett. Ez Ez részben azzal magyarázható, hogy igen jelentős török polgári lakosság is élt a hódoltatott területen. Jelentős kulturális átadás-átvétel lehetett, hiszen a török berendezkedés az intézményrendszert érintetlenül hagyta. Ez volt az érdeke, mert jó adófizetőket akart maga körül látni. Jelentős volt tehát a kulturális átadás-átvétel. A táplálkozási kultúrában, elsősorban a fűszernövények terén, a zöldség- és gyümölcskultúrában is igen erős hatással számolhatunk. De az élet egyéb területén, így a népviseletben is jelentős befolyással bírt a török ízlés. Mondhatni: alapjaiban változtatta meg a magyar népi díszítőstílust az a töméntelen mennyiségű színes keleti áru, ami a török hódoltság ideje alatt az országba került, s melyek kezdetben a főúri udvarok dísztárgyai, majd ezek hatására a népi díszítőművészet kedvelt, utánzásra érdemesnek tartott mintái lettek. Bár kétségtelenül vannak a kutatásnak komoly eredményei, csak részterületekre szorítkozott az összehasonlító vizsgálat, s ennek nemcsak az az oka, hogy kevés a török anyag Magyarországon, hanem a kutatói szemlélet sem volt mindig elég nyitott erre a problémára. Lássuk, miként vélekedett a magyar tudományosság a török kapcsolatokról! A XX. század eleji tudománytörténeti felfogás2 azt sugallja, hogy mivel két különböző kultúrájú és vallású nép kapcsolatáról van szó, kultúrhatással nemigen számolhatunk. Bár éppen Szekfű Gyula írja, hogy „bármennyire is elzárkózott a magyarság a pogány török kultúrájától, fényűzés dolgában 1 A kunok kipcsak-török eredetű népcsoportja 1239-ben települt a Kárpátmedencébe. Közel hatszáz éven át jelentős katonai erőt képviseltek a magyar királyok oldalán, aminek fejében kiváltságokkal, jogi autonómiával rendelkeztek. Ez az autonómia a történelmi alapja annak, hogy a Nagykunság és a Jászság szinte máig őrzi kun és jász identitását, kultúrájának jelentős elemeit. A kun nyelv ugyan a XVI. században kihalt, de a kun műveltség számos eleme máig él, és színesíti a magyar népi kultúrát. A szerző maga is kunnak vallja magát, kutatási területe a magyar népi kultúra és a török kapcsolatok kérdése. 2 HÓMAN Bálint-SZEKFŰ Gyula 1935.451. meghódolt előtte, s ebből a szempontból valóban elmondhatjuk, hogy a török világ kezdetével Magyarország számára is megnyílt a Kelet.”3 Szerencsére azóta a kutatási eredmények ismeretében több területről bebizonyosodott, hogy jelentős kulturális átvétel történt. Napjainkban meg kifejezetten megélénkült a két ország közötti kulturális kapcsolat, s ennek a tudományos eredmények sokszorozódása lesz a hozadéka.4 Török kereskedők, török textilek A hadi cselekmények és a diplomáciai érintkezés útján sok török textilféle került hozzánk. A hódoltsági területeken megnyílt a lehetőség a török áruk számára. A kereskedelem révén számos nyersanyag és ruhanemű, háztartási cikk került az országba. De korántsem kell azt gondolnunk, hogy a keleti kereskedelem, az árucsere-kapcsolat csak a hódoltság idejében vagy azt követően volt jellemző. Nem, már jóval a hódoltságot megelőzően, közvetítéssel ugyan, de került hozzánk török áru, különösképp az örmény kereskedőknek köszönhetően. A hódoltság ideje alatt tömegesen érkezett török áru hozzánk, mert a katonaság mellett jelentős számú török polgári lakosság is élt itt, akinek az igényét ki kellett elégíteni. Erdélyben volt a legerősebb a török áruk beáramlása, Brassó volt a felvevőközpont, hogy azután innen terjedjen szét az ország más vidékeire. Az Alföldön is jelentős volt a török kereskedelem, jól példázza ezt az, hogy az 1569-ben Makón elhunyt Húszéin török kereskedőnek a debreceni polgárokkal szemben igen jelentős követelései voltak.5 A Szegeden letelepült török kereskedők is szép vagyonra tettek szert,6 II. Mátyás pedig szerződést kötött velük, melynek értelmében a török kereskedők útlevéllel szabadon járhattak-kelhettek az egész császári területen.7 8 A török hódoltság után a keleti kereskedelmet, a keleti áruk behozatalát a Keleti Társaság koordinálta és bonyolította le. A általa behozott, s 1668- ban Komáromba szállított áruk listáján az alábbi textilek szerepeltek: Damaszk (damaszt), atlac (atlaszselyem), selyemszövet, selyem, szőnyeg (vulgo Killiny), gyapot, török fonál, vánkoshéj (párnahuzat), perzsa fonál, szőnyeg (vulgo czafrang - nyereg alá való takaró, sabrak), selyemfüggöny, kecskeszőr fonal, abaposztó (vulgo aba, kallott, ványolt posztó). Bethlen Kata hagyatékában szerepel „három darab pádimentumtakaró virágos és különböző színű török szövet, köznyelven kelevet...”6 Hogy milyen pontosan ismerték a kereskedelemben szereplő áruk minőségét, és milyen nagy volt a behozatal, jól mutatja, hogy Bethlen Gábor árszabása a Keletről Erdélybe hozott bulyavászonnak háromféle minőségét 3 HÓMAN Bálint-SZEKFŰ Gyula 1935.209. 4 HORVÁTH Henrik 1936.216-217. 5 VELICS Antal-Kammerer Ernő 1886-1990. II. 382. 6 Uo. 453. 7 TAKÁCS Sándor 1903.173.; GÁBORJÁN Alice 1940.28. 8 TAKÁCS Sándor 1903.173. 311
