Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
Király Ágnes Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura-Nagy-Ganajos-háton1 2009 és 2011 között a szolnoki Damjanich János Múzeum és az ELTE BTK Régészettudományi Intézete a Nagykunsági Tározó építéséhez kapcsolódóan Tiszabura község határában végzett megelőző régészeti feltárásokat. A beeresztő zsilip, a bevezető csatorna és az északi gát tervezett nyomvonalán több tízezer négyzetméternyi felület került megkutatásra, az előkerült régészeti leletek és jelenségek a neolitikumtól a kora középkorig minden időszakot képviselték (I.A-B). A késő bronzkor és a kora vaskor időszakából a legészakibb, NK-01 lelőhelyen több kultúra emlékei (temetői és településrészletei) is előkerültek.2 A bevezető csatorna és a Tiszaburát Abádszalókkal összekötő műút találkozásánál fekvő NK-053 és NK-064 5 lelőhelyek területén egy nagy kiterjedésű, az ún. pre-Gáva (Reinecke Bz D/Ha A1) periódusra keltezhető teleprészlet terült el (II.). A részlegesen körülkerített település főként cölöpszerkezetes házakból, tároló- és agyagnyerő gödrökből állt, de a telepjelenségek között egy felnőtt férfi szórt hamvas sírja, illetve egy csecsemő maradványait tartalmazó pythos-temetkezés is előkerült.6 A jelen tanulmány központi témáját képező, kis sírszámú, birituális Gáva-temető (Reinecke Ha A1/A2) e településtől elkülönülten, az NK-06 lelőhely nyugati részén látott napvilágot (II.).6 A tiszaburai temető csekély kiterjedése ellenére is nagy jelentőséggel bír a hazai késő bronzkor kutatásában: a Gáva-kultúrához tartozó temetkezések eddig ugyanis csak egyetlen ásatásból, Taktabáj-Erdőalja lelőhelyről voltak ismertek.7 Az újabb leletek részletes elemzése és a kultúra temetkezési szokásaira vonatkozó eddigi ismereteink összegzése mellett 1 A tanulmány szövege részben megegyezik egy korábban megjelent, angol nyelvű cikk tartalmával (KIRÁLY Á. 2012). 2 Tiszabura/Pusztataskony-Ledence. NK-01 néven az eredetileg két különálló egységként kezelt 1. és 2. lelőhely került összevonásra. A késő bronzkori és kora vaskori településrészletek a halomsíros kultúra (Reinecke Bz B2-B2/ C1), az ún. pre-Gáva időszak (Bz D/Ha A1), valamint a preszkíta időszak (Ha B2/C1) idejére keltezhetők. FÜZESI-SEBŐK 2010.; FÜZESI-SEBŐK-V. SZABÓ 2012.; KIRÁLY et al. 2013. 307. A kora vaskori településen belül több, emberi maradványokat tartalmazó objektum és három „tömegsír” is előkerült, ezekről bővebben Id.: KIRÁLY et al. 2013. A halomsíros kultúra birituális temetője Tiszabura/Pusztataskony-Beeresztő zsilip lelőhelyen került feltárásra. FÜZESI-SEBŐK-V. SZABÓ 2012. 3 Tiszabura-Bónis-hát. VÁCZI2010. 4 Tiszabura-Nagy-Ganajos-hát. A lelőhely feltárását Csányi Marietta és Tárnoki Judit (DJM) vezette. Mindkettejüknek köszönöm a késő bronzkori temető helyszíni dokumentálásának és feldolgozásának lehetőségét, és a munkámhoz nyújtott szíves segítségüket. 5 VÁCZI 2010.366. 6 A Nagykunsági Tározó építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások során egyértelműen a Gáva-temetőhöz tartozó település nem került elő, de Tárnoki Judit jelentése alapján az NK-06 lelőhelytől kb. egy kilométerre, délkeletre felszíni szórványként korábban már kerültek elő a Gáva-kultúrához sorolható kerámiatöredékek. KÖH 600/272/2007. 7 KEMENCZEI 1971. 37.; KEMENCZEI 1984. 163-165.; MNM Adattár VII.123/1970. kitérünk a késő bronzkor végi Kelet-Kárpát-medence településobjektumaiban előkerült emberi maradványok problémakörének rövid bemutatására is. Tiszabura-Nagy-Ganajos-hát8 A lelőhely földrajzi adottságai9 Tiszabura község Jász-Nagykun-Szolnok megye északi részén, a Tiszafüredi kistérségében található. A Tisza-tótól délre, a folyó bal partján, közvetlenül az élővíz mellett fekszik (I.A-B), északkeleti határa a Hevesi-ártérhez, délkeleti határa pedig a Tiszafüred-Kunhegyesi-síkhoz tartozik. Az előbbi terület lefűződött morotvákkal tagolt, sokszor mocsaras, helyenként állandóan vízzel borított területekkel jellemezhető, uralkodó talajtípusai a réti öntéstalajok. A település délkeleti határának ármentes területeit ÉÉNy-DDK irányú, löszös homokkal fedett dombhátak szelik át, melyek agyagfoltokkal tagolt, homokos altalajjal rendelkeznek. Az NK- 05 és NK-06 lelőhelyek egyaránt e hordalékkúp-síkság egyik markáns kiemelkedésén, az ún. Nagy-Ganajos-hát délkeleti lejtőjén helyezkednek el (I.C, II.). A sírok előkerülésének körülményei A Gáva-temetkezésekből származó első kerámiatöredékek 2010 augusztusában, az NK-06 lelőhely északnyugati felének gépi humuszolásakor kerültek elő (III.A). A sírok többségét a korábbi mezőgazdasági munkálatok során erősen megbolygatták, néhányat közülük talán el is pusztítottak. A 20-30 cm mélységben fekvő cserepek között fel-felbukkanó kalcinált csonttöredékek alapján összesen 8, zárt csoportot alkotó urnasírt sikerült feltárni, melyek kb. 20 nf-nyi területen, egymástól 0,7-1,4 méter távolságra helyezkedtek el. A későbbi munkálatok során az urnáktól délkeletre három korhasztásos temetkezés is előkerült, melyek közül a két háton fekvő, Ny-K tájolású, melléklet nélküli váz valószínűleg a kora középkorra, míg a hamvasztásos temetkezésekhez legközelebb fekvő, DNy-ÉK tájolású, kerámiamellékletekkel is ellátott, jobb oldalára zsugorított csontvázas temetkezés a Gáva-kultúra időszakára volt keltezhető (III.B).10 Sírgödröt, urnafészket a temetkezések csekély mélysége miatt egyetlen esetben sem sikerült dokumentálni. Temetkezési szokások A tiszaburai temető hamvasztásos sírjai - legalábbis a taktabáji temető anyagához képest - viszonylag szegényesnek bizonyultak, de a temetkezési szokások főbb jellegzetességei még így is jól megfigyelhetőek 8 A sírok és a leletanyag részletes leírása az 1. számú függelékben található. 9 SZÁNTÓ 2006. 315.; VÁCZI 2010. 366.; DÖVÉNYI 2010.159-163. és 171- 174. alapján. 10 Már a 2006-ban végzett terepbejárások során is kerültek elő törött/ kalcinált embercsontok a homokdombon. Tárnoki Judit jelentése, KÖH 600/272/2007. 31
