Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Régészet - Király Ágnes: Újabb adatok az alföldi Gáva-kultúra temetkezéseinek problémájához: birituális temető Tiszabura–Nagy-Ganajos-háton
TISICUM XXII. - RÉGÉSZET voltak. Az urnasírok alapvetően egy ÉNy-DK főtengelyű csoportot alkottak, amelyhez látszólag még a temető egyetlen korhasztásos temetkezése is igazodott (az 1. sírban nyugvó váz a sírcsoport főtengelyére éppen merőlegesen helyezkedett el). Az urnasírok hasonló elrendezése két másik Gáva-temető: Taktabáj-Erdöalja" és Sanisláu-Livadá'2 esetében is dokumentált, bár az utóbbi esetben a kutatás szondázó jellege miatt az adatokat csak fenntartásokkal kezelhetjük (Id. később). Az urnákat kivétel nélkül a humuszrétegbe, maximum 30-40 cm mélyre ásták, a korhasztásos sír halottját a humusz és az altalaj határára fektették. A hamvakat legtöbbször bikónikus edényekbe (2., 4., 6., 7., 8., 9. sír), egy esetben tálba (3. sír), egy esetben pedig bögrébe (5. sír) helyezték. Az urnaként funkcionáló edényeket gyakran egy-egy tállal takarták le (3., 5., 6. sír). Mellékletként legfeljebb két további edény (csésze vagy tálka) került a sírokba, de azok eredeti tartalmára (ha volt) vonatkozó adatokat nem sikerült gyűjteni. A csontvázas sírban az edénymellékleteket közvetlenül a halott közelébe: a nagyobb méretű tálkát az ölébe, a kisebb méretű csészét bal keze mellé fektették. Valódi ételmellékletként legfeljebb a 9. sírban, az urna nyaka mellett előkerült szarvasmarha-comb- csont proximális epifízise értelmezhető. Viseleti elemek vagy eszközök egyáltalán nem fordultak elő a temetőben, fémtárgy jelenlétére egyedül a korhasztásos sír halottjának bal oldali halántékcsontján észlelt bronzpatina utalt (sajnos maga a fémtárgy nem került elő). Az elhunytak főbb antropológiai jellemzői13 Az emberi maradványok megtartása a temető kilenc sírjából négyben annyira gyenge volt, hogy azokból semmilyen érdemi információt nem sikerült kinyerni. Az elhunytak életkora öt esetben volt meghatározható (1. sír: 11-14 év; 4. sír: 1-14 év; 6. sír: 1-6 év; 8. sír: 16-25 év; 9. sír: 23-39 év), míg a nemét csupán két egyénnek sikerült megállapítani (8. sír: nő; 9. sír: férfi). Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a legtöbb sírba gyermekeket/ fiatalokat temettek, de az eredményeket nagyban torzítja az antropológiai vizsgálatra alkalmatlan temetkezések igen magas száma (44,4%). A mikro- és mezofragmentált csonttöredékek zömében fekete színűek, kisebb arányban barnásszürkék, ritkán krétafehérek voltak, mely alapján valószínű, hogy a holttestek a hamvasztás során csupán közepesen magas hőhatásnak voltak kitéve, illetve rövid ideig lehettek a máglyán.14 A leletanyag analógiái és a temető keltezése A tiszaburai temető leletanyagának túlnyomó többségét kerámiaedények alkotják, ezeket azonban két okból is nehéz tipologizálni. Egyrészt az edények töredékessége sok esetben nem teszi lehetővé az eredeti formák rekonstrukcióját, másrészt (részben az alacsony sírszám miatt) még a sikeresen restaurált darabok között is szinte alig találunk két egyformát. Az edényeket alapanyaguk minősége alapján a durva- és a finomkerámiák csoportjába sorolhatjuk, melyek közül egyértelműen az utóbbi dominál. Az edények alapanyaga általában jól vagy nagyon jól előkészített (a 6., 7. és 8. sír kivételével minden temetkezésben), de néhány edényt közepesen/jól (2/1; 4/1; 6/1), illetve közepesen/gyengén (7. sír) előkészített alapanyag jellemzi. Kerámiazúzalék soványító anyagként való adagolása hét esetben (3/2 és 3; 4/1; 5/1, 2; 7/1; 8/1), magas homoktartalom 11 KEMENCZEI1984.164.Abb.24. 12 NÉMET11984.54. Pl. XVII/1. 13 Az antropológiai meghatározást K. Zoffmann Zsuzsanna végezte (angolul: ZOFFMANN 2012., magyarul ZOFFMANN 2014., ugyanebben a kötetben). 14 ZOFFMANN 2012.; ZOFFMANN 2014. (ugyanebben a kötetben) pedig a 9. sír 2. számú táljának alapanyagában volt dokumentálható. Az edények nagy része a késő bronzkorra jellemzően kétszínű (2/1; 3/1 és 2; 4/1; 5/2; 6/2; 7/1; 8/1; 9/1 és 2), de a tisztán oxidált (1/1 és 2; 4/2 és 3; 6/1 - mind sárgásbarna, szürke foltos) és a tisztán redukált (2/2; 3/3; 4/1; 5/1; 9/3 - sötétszürke és fekete) égetés is előfordult. Másodlagos égés miatti színelváltozás az 5. sír két legdélebben előkerült edényének (5/3 és 4) esetében volt megfigyelhető. Formai alapon az anyag fazekakra (főként szférikus vagy bikónikus testű, kihajló peremű példányok), tálakra (turbántekercses, hullámos peremű és csészeszerű, bekarcolt díszű darabok), valamint durva és finom kidolgozású csészékre/bögrékre osztható. Az edények díszítésében uralkodó a bekarcolt cikkcakk-motívum, de néhány esetben megjelenik az árkolás és a síkozás is. A lelőhely leletanyagának párhuzamai alapvetően északi és nyugati (Kyjatíce- és Lausitz-kultúrák, urnamezős) irányba mutatnak, illetve erőteljesen jelentkeznek benne a megelőző időszak helyi (az ún. pre-Gáva periódus, korábban Csorva-csoport) sajátosságai is. A kerámiaanyag analógiái alapján a tiszaburai temető sírjai a Gáva-kultú- ra legkorábbi időszakára, a Reinecke Fla A1/A2 periódusra keltezhetőek. Ezt a feltételezést a poznahi Radiokarbon Laboratóriumban 2011-ben végzett C14-korhatározás eredményei is megerősítik: az 1. és 9. sírból vett minták kalibrált dátumai egyaránt a Kr. e. I. évezred fordulójára keltezik a temetőt.15 A csontvázas sír problémája A tiszaburai zsugorított csontvázas rítusú temetkezés (1. sír) kapcsán mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy a Gáva-kultúra területén milyen arányban találkozunk ezzel a jelenséggel. Az Alföldről eddig csupán V. Szabó Gábor közölt két korhasztásos sírt Szentes-Szentlászlóról, melyeket 1996-os tanulmányában csak feltételesen sorolt a Gáva-kul- túra emlékei közé.16 A romániai Reci-Media§-csoport területéről Claudia Pankau említett Mediae környéki csontvázas temetkezéseket,17 László Attilára hivatkozva pedig Alexandru Vulpe ismertetett hét, bizonytalan kulturális besorolású korhasztásos sírt Simeriáról.18 Az elhunytakat a fent említett esetekben kivétel nélkül D-É-i tájolással, háton fekve, nyújtott pózban temették el, kronológiai-kulturális hovatartozásuk kérdéses.19 * * * * * További szórványos adatok állnak rendelkezésre a Kárpátok előterének a Gáva-kultúrával egyidős, bár erőteljesebb bánáti-balkáni kapcsolatokat mutató kultúrái, így a Corláteni- és Kisinev/Chi§náu-csoportok területéről. A Prut mellett fekvő Mentiről ugyancsak László Attila közölt adatokat: a folyó egyik alacsony teraszán az 1950-es évek végén egy kora vaskori 15 A pontos eredményeket V. Szabó Gábor és Váczi Gábor kronológiai témájú tanulmányukban teszik majd közzé, a vizsgálat lehetőségét és az eredmények rendelkezésemre bocsátását ezúton is köszönöm mindkettőjüknek. 16 V. SZABÓ 1996.23. 17 Medgyes. Szőlőhegy és Városközpont. PANKAU 2004.24. 18 VULPE 2008.270. 19 A jól körülhatárolható temetőkön kívül vagy kis felületű feltárásokból ismert korhasztásos sírok kultúrához sorolása komoly problémát jelent, mivel a Gáva-kultúrát követő preszkíta időszak (D-É-i tájolású, háton fekvő, nyújtott pózban eltemetett!) halottá mellett rendkívül gyakran jelennek meg a késő bronzkori fazekasság továbbélő, archaikus kerámiaformái. Korábban éppen a fektetés módja - az ún. preszkíta rítus - szerint történt a két időrendi csoport elkülönítése (KEMENCZEI 1971. 56), de mint láthattuk, a Gáva- kultúra hiányos - és korántsem homogén rítusú - emlékanyaga miatt egy- egy ilyen, magányosan előkerült sírt természettudományos vizsgálatok hiányában szinte lehetetlen bármelyik időszakhoz kapcsolni. 32
