Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Örsi Zsolt: Épületszerkezetek, -formák és -díszítések a Nagykunságon
ÖRSI ZSOLT: ÉPÜLETSZERKEZETEK, -FORMÁK ÉS -DÍSZÍTÉSEK A NAGYKUNSÁGON Ennek még ma is sok szép példájával találkozhatunk. Leggyakoribb a szív formájú, de találhatunk különlegesen kiképzett padláslyukakat is, különböző mérműves hatású és növényi ornamentikájú kifűrészeléseket. Néha megláthatjuk az építtető nevét, monogramját, illetve az elkészítés időpontját. A házszámok kiosztásakor ez is ide került felhelyezésre. A vértelket felülről a széldeszkák, oromdeszkák szegélyezik, amelyek egyben a nádat is tartják. Ezeket a vastag palánkdeszkákat nem díszítik. Egyedüli ékességük a fát a tetőhöz fogató kovácsoltvas kapcsok cifrá- zása. E kapcsok egyenletesen végig tagolják a deszkát, míg legfelül, a csúcsban: oromvasban, úgynevezett ösztörüvasban végződnek. Ebből az ösztörüvasból képezi ki a kovácsmester a jellegzetes oromdíszt, úgy, hogy különböző virág-, állat- vagy egyéb stilizált alakokat épít rá. Egykori elterjedési területe a Tiszától a Körösökig, Tiszaszentimrétől a Sárrétig tartott. Különösen a Nagykunság városaiban volt divatja, ezért is nevezik nagykunsági házoromdísznek.36 E kovácsmunkák annyira változatos díszítésűek, hiszen nincs közöttük két egyforma, hogy szinte lehetetlen típusokat alkotni. Leggyakoribb motívumok a csillag, a félhold, a rózsa, a tulipán. Csupán egyben azonosak: kerülik a keresztforma alkalmazását. Ezzel különböztetik meg magukat a katolikus településeken vagy településrészeken általános, kereszt formájú oromdíszektől.37 38 39 A házoromdíszek eredetét tekintve teljes a bizonytalanság a kutatók körében. Némelyek törökkori hagyományként értékelik. „A török ugyan nem sokat törődött a »hitetlen ráják« hitbéli ügyeivel, s egyformán megvetett mindenkit, aki nem volt Mohamed hitén, de a templom tornyán vagy a házorom csúcsán elhelyezett keresztet, amely neki az ellenséges keresztény világ szimbólumát jelentette, bizonyára jobban gyűlölte, mint a reformátusok emblémáját, a csillagot, vagy ami ennél is több: a félholdban a saját hatalmi jelvényének lojális megtisztulását láthatta. Talán éppen ez ösztökélte a Tiszántúl református népét arra, hogy háztetőre is felrakja a csillagot, vagy a félholdat? Nem lehetetlen, hogy ennek a hagyománynak emlékét őrzik a nádtetejű régi parasztházak oromdíszei.’™ Ugyanezt mondja egy dévaványai lakos is, akinek XIX. század elején épült lakóházán félhold alakú oromdísz van. „A hódoltság idején átvették a házorom díszítésének törökös formáját. Hittek annak védő szerepében, ezért, az öreg, tönkrement házakról áttették az újakra.’™ Ezeknek az elképzeléseknek ellentmond az, hogy a legkorábbi datált alföldi oromdísz 1843-ból való.40 Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy ez a fajta tetőfedés, amelyhez széldeszkát alkalmaztak, és ehhez kellett az ösztörüvas, csak a XIX. században terjedt el. Azelőtt nem volt szükség kovácsmunkára a tetőfedésnél. A hódoltság alatti élet- és vagyonbizony- talanság miatt, amikor a lakosság jelentős része putrikba kényszerült 36 GYÖRFFY Lajos 1967. 37 SZABÓ László 1987.330. 38 GYÖRFFY Lajos 1967.264-265. 39 SZARKÁNÉ BÍRÓ Piroska 1999.31. 40 Szarkáné Bíró Piroska tévesen 1813-ra keltezi. SZARKÁNÉ BÍRÓ Piroska 1999. 30. A Magyar Néprajzi Múzeumban őriznek ugyan egy korábbi oromdíszt 1793-ból (Itsz.: NM 84.64.1), azonban nem ismeretes a készítési helye. A tetején lévő kereszt katolikus vidékre utal, formája alapján valószínűleg nyugat-dunántúli vidékről származik. Az oromdísz tetőhöz való rögzítése is teljesen eltér az Alföldön szokásostól. Leírása: „Kovácsoltvasból készült oromdísz. Alsó vége hegyes, felső vége keresztalakban végződik. A vaspálca-rúdon áttört, forgó tábla található évszámos jelzettel: 1793. Visszahajlított kovácsoltvas levéldíszek láthatók még. Ilyen jellegű oromdíszeket manapság Burgerlandban lehet látni. ” www.neprajz.hu/ emir/ari/talalatok.php?- ami szintén nem tette lehetővé az oromdísz alkalmazását -, miért készítettek volna oromdíszeket, hiszen nem tudhatták, éppen mikor kell futniuk mindenüket odahagyva. Tudomásom szerint még egyetlen a török alatt elpusztult középkori faluban sem találtak a régészek oromdíszt, holott megannyi vastárgyat kiástak. Ezen indokok alapján az oromdísz XVII. századi használata véleményem szerint nem lehetséges. Sokkal inkább magában a népművészetben kell keresnünk a megoldást, amely használati tárgyakon, szerszámokon jelenik meg. A magyar népművészet virágkora az 1850-80-as évekre tehető, amikor ugrásszerűen megemelkedik a parasztok igénye a mívesebb, díszesebb tárgyak iránt, hiszen gazdaságilag fölfejlődve immár van „fölösleges” pénze, és a tisztaszobában halmozza fel értékeit. A technikai fejlődés, az ipari forradalom vívmányai ide is eljutnak, kialakulnak a népviseletek az eddig soha nem látott árubőség és választék (színes anyagok) láttán, a cifraszűr is mindennapos viselet lesz, és még hosszan sorolhatnánk az új stílusú népművészet létrejöttének mozgatórugóit és eredményeit. Az előbb felvázoltak alapján, véleményem szerint, a technikai újítás (a deszka használata) és a népművészet kiteljesedésének kettős folyamata hozta létre a házoromdíszek divatját a XIX. században. Ennek folyományaként azt a nézetet is elvethetjük, amelyben az oromdíszeknek ősi, kultikus, rontás- és bajelhárító szerepet tulajdonítottak.41 A vas használati, illetve munkaeszközök egyébként igen nehezen nyertek teret a népművészetben. A kutatók sokáig teljesen figyelmen kívül hagyták a csak alakilag tetszetős, de díszítetlen tárgyakat, bár a néprajzi gyűjteményekben ott sorakoztak a kovácsmunkák. A díszesebb, vagy régi, XVIII. századi munkaeszközök azonban említést nyertek, igaz, nem a népművészeten belül. A népművészet fogalmának kiterjesztésével, a „mesterségek művészete” kategória megalkotásával nyertek az egyszerű vasból készített tárgyak bebocsáttatást a tudomány eme szegletébe.42 A vasból készített szerkezeti elemek említésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ajtó- és kapupántokat, amelyeket minden esetben a helyi kovácsok készítettek. A román korban kezdett előretörni a vasművesség azáltal, hogy az addig bronzból készült kapukat felváltotta a lényegesen olcsóbb faajtó. Ezek elkészítéséhez alkalmaztak különféle vaspántokat, amelyeknek feladata volt az egymás mellé rakott pallók összefogása, összetartása.43 Az ajtópántok formája már ebben a korszakban, a XIV. században, kialakult. A kevés e korszakból megmaradt emlékanyag azt bizonyítja, hogy vízszintes hevedereken már ekkor igyekeztek különböző díszítőelemeket alkalmazni. Elsősorban egyházi vonatkozású anyagok maradtak fent a töröktől el nem foglalt területeken. A megszállt országrészek teljes románkori, gótikus és reneszánsz alkotása elpusztult. Világi és köznépi emlékanyaggal pedig egyáltalán nem számolhatunk.44 A lakóházak, istállók, ólak építésekor több szakipari kiegészítő elem is szerves, elválaszthatatlan része a készülő épületeknek. Ezek felszerelésével, beépítésével lesz teljes az épület, amely immár véglegesen megfelelhet céljának. Ez vonatkozik a kovácsoltvas és lakatosipari tárgyakra is, amelyek a XIX. század közepétől már a köznép körében is elválaszthatatlan tartozékai az építményeknek, ahol szinte minden szerkezeti 41 Ezt a véleményt korábban már Györffy Lajostól is ismerjük: GYÖRFFY Lajos 1967. 267. „A vasnak, mint a népi díszítőművészet anyagának alkalmazása nem túlságosan nagy múltra tekinthet vissza, s így vasoromdíszeink kultikus vonatkozásáról nem beszélhetünk." 42 SZ. TÓTH Judit 2009.195. 43 EDVI ILLÉS Aladár 1896.1.24. 44 PEREHÁZY Károly 1982.10-11. 297
