Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Örsi Zsolt: Épületszerkezetek, -formák és -díszítések a Nagykunságon
Orsi Zsolt Épületszerkezetek, -formák és -díszítések a Nagykunságon A magyar népi építészetre vonatkozó leírásokat ugyan megtaláljuk a XVIII-XIX. századi gazdasági, statisztikai és országleíró munkákban, ezek szórványjellegük és hiányosságaik miatt alapos munkára kevéssé használhatók, de mint ritka adatok rendkívül értékesek is lehetnek. A Nagykunság építkezéséről legelőször Bél Mátyás országleírásából kaphatunk képet. Ő 1735 körül utazta be a térséget, és tudósított általános természeti és gazdasági viszonyairól. A nagykun településeket egyenként leírta. Kunhegyest, Kunmadarast szétszórt házaikkal jellemzi, míg Karcagújszállásról megállapítja: „Kettős házsora észak-déli irányban helyezkedik el: a házak vert faiból épültek.”' Az 1800-as évek elején ugyancsak elvétve találkozhatunk részletesebb építészeti leírásokkal. Ezek jórészt a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban jelentek meg, de alföldi adatokat nem tartalmaznak. A század végén azonban lendületet kapott a népi építészet kutatása. Huszka József, Jankó János és Herman Ottó más-más szemszögből ugyan, de megpróbálták feltárni a magyar ház eredetét az evolucionista szemléletmód szerint.2 A Nagykunság népi építészetének első részletes leírását Jankó Jánosnál ismerhetjük meg, bár korábban Herman Ottó régi építkezésekről szóló írását is vonatkoztathatjuk a vidékre.3 Jankó az 1896-os millenniumi kiállítás egyik szervezőjeként járta be a területet, egy, a megye által típusosnak ítélt lakóház felépítésének és bemutatásának igényével. Ekkor így jellemezte a nagykunság népi építészetét: „Tisza Roffal kezdődik a Kunság; mert a heves-szolnoki háznak Roffon sem volt nyoma, saza ház, melyet már Roffon típusosnak találtunk, ismétlődött Kunhegyesen is, Kenderesen is, Kisújszálláson is, ahol magunk jártunk, s ismétlődik Karcagon és Török-Szent-Miklóson is, ahonnan fényképeink vannak. A kun építkezés elüt a jásztól, ez az első és főeredmény, melyet konstatáltunk; rendkívüli egyszerűség, feltűnő tisztaság és szabályos, csak igen kevés változtatást tűrő fellépése jellemzi azt. A ház alaprajza állandóan ugyanaz, első szoba, konyha, hátsó szoba egyforma szélességben következnek egymásután. Van kamra is, de ez a hátulsó szoba mellé van építve, be a tornácba, s így a tornácot hátulról zárja be. De a tornác - s ez adja meg a kunsági háznak a jellegét - elől is el van zárva, mégpedig egyszerű, fehérre meszelt, ajtótlan fallal s ebben teljesen elüt a jász építkezéstől. Általában az oromfal egyszerű, kopasz fehér fal, végig minden deszkázás és cifrázás nélkül, melyen mindössze a szintén teljesen dísztelen ablak (csak az újabb házaknál van kettő, a régieknél mindenütt egy) szakítja meg az egy-egyhangúságot. A tornác oszlopai majd fából, majd újabban téglából készültek. A léc- vagy deszkakerítés ugyan szintén csinosan faragott, de a kúnok kerítésének faragása közel sem oly szép, mint a jászoké.”* Mint láthatjuk, Jankó néhány napos itt tartózkodása alatt egy elnagyolt véleményt fogalmazott meg, hiszen nem vizsgálta teljes egészében, egységében az építészeti kultúrát, ugyanakkor lényeges és pontos megállapításokat is megfogalmazott. A következő, a mai napig az egyik legjelentősebb kutatást Györffy István végezte el, amely a Néprajzi Értesítő 1908. és 1909. évi köteteiben jelent meg négy részben A Nagykunság és környékének népies építkezése címen.5 A karcagi születésű néprajztudós a Nagykunság településein kívül még további tizennyolc Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Békés megyei helységet vizsgált meg: Mezőtúr, Fegyvernek, Kenderes, Tisza- szentimre, Tiszafüred, Tiszaszőlős, Nagyiván, Püspökladány, Nádudvar, Hajdúböszörmény, Kaba, Biharudvari, Bihartorda, Biharnagybajom, Nagyrábé, Sáp, Szerep, Mezőberény. Tanulmányában röviden kitér a történelmi háttérre, majd a földrajzi környezetet, a megtelepedési viszonyokat taglalja. Megállapítja, hogy a települések a Tisza folytonos árvizei miatt az emelkedettebb helyekre épültek, ugyanakkor mégis egy vízfolyás vagy tó mellé az ivóvíz jelentősége miatt. A reguláció, a folyamszabályozások után azonban ez a települési rend napjainkra teljesen eltűnt. A falvak, városok képei halmazformát mutatnak. A sugárirányba kiinduló utakat görbe utcák kötik össze, illetve zugok-zsákutcák tagolják. A központból - rendszerint a templomtól - kiágazó utak a város széle felé egyre tágulnak, ahogyan a csorda, illetve a csürhe növekvő létszáma megköveteli. A településeket ennek megfelelően belső legelők övezik, de itt kaptak helyet a szőlőskertek, a vályogvető területek, a takarmánytároló lógerek, a temetők, a szélmalmok - nagyobb településeken a vásártér, de ide telepedtek le a cigányok is. Ezt követi a szántóföldek övezete, majd a külső legelők következnek. Általánosságban ez jellemzi az alföldi településrendet.6 Az 1900-as években években a Nagykunság, illetve Karcag népi építészetének kutatását Györffy halálát követően egykori tanítványa, Vargha László vette át. Ő folytatta a néhai mestere által megkezdett tanyakutatást, amelynek eredményeit 1940-ben tette közzé.7 Három évvel később jelent meg Miskolczy Lászlóval közösen írt nagyszabású munkája A Nagykunság vidék népének építészete címmel.8 A Magyar Ház Barátai által kiadott munka előszavában Padányi Gulyás Jenő a következőképpen ír a könyv megjelentetésének céljáról: „Szeretnők hinni azt is, hogy tervező építészeink, akik a ma építészetének jellemvonásait műveiken át megadják, azzal a szeretettel teszik tanulmány tárgyává e példákat, amely- lyel gyűjtői gyűjtötték. Lehetetlen, hogy ki ne tudnák olvasni ennek a népi építészetnek szellemi és anyagi funkcióját, lehetetlen, hogy ne méltányolnák őszinte tárgyiasságát és a példásan jó érzéket, amellyel a célszerűséget mértéktartó dísszel kísérik.9 Vargha munkáiban már műszaki pontosságú leírásokat, rajzokat láthatunk. Ő dolgozta ki a népi építészet vizsgálatának mérhető adatait tartalmazó módszert; a pontos, hiteles feltárást, a felvételi rajzot és a műszaki 1 BÉL Mátyás 1975.27. 2 DÁM László 1992.237-240. 3 HERMAN Ottó 1899. 4 GYÖRFFY István 1942.71. A millenniumi kiállításon Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét egy jász ház képviselte. JANKÓ János 1989.50-53. 5 GYÖRFFY István 1908.; uő 1909; ugyanaz: 1942.53-111. 6 GYÖRFFY István 1942.53-59. 7 VARGHA László 1940. 8 MISKOLCZY László-VARGHA László 1943. 9 MISKOLCZY László-VARGHA László 1943. III. 293
