Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (Szolnok, 2013)
Néprajz - Örsi Zsolt: Épületszerkezetek, -formák és -díszítések a Nagykunságon
TISICUM XXII. - NÉPRAJZ leírást. Jelentős, meghatározó szerepe volt a népi műemlékek megóvásának elvei, módszertani megalkotásában is.10 1967-ben jelent meg a témánkhoz legközelebb álló és mindmáig egyetlen munka Györfi Lajostól, aki a nagykunsági házoromdíszeket mutatta be. A cikkíró megállapítja, hogy ezeknek a díszítményeknek, amelyeknek leggyakoribb előfordulási helyük a Nagykunság és környéke, nem lehet kultikus szerepük, hiszen a népi díszítőművészet ezen ága nem tekint vissza túlságosan nagy múltra.11 A későbbiekben a nagykunsági népi építészet Bellon Tibor és Major Jenő munkáiban jelenik meg, bár ők elsősorban a településszerkezetet tanulmányozták.12 Hosszú szünet után 2000-ben jelent meg Sisa Béla Karcag város építészeti emlékei című munkája, amely a népi építészet alkotásai mellett bemutatja a templomokat, középületeket, illetve az emlékműveket és a köztéri szobrokat is.13 *** A középkori kun falvak régészeti kutatását Méri István indította el, majd az 1970-es években Selmcezi László és Pálóczi Horváth András folytatta.14 Ebből a szempontból azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni Györffy István megfigyeléseit sem. Györffy Kápolnáson két házat ásatott ki, és mint kiderült: ezek veremházak, putrik voltak. Faluk vert fal volt, és mindegyiket kemence fűtötte, az egyiknek a lejárója (gádora) téglából volt. A házak 1-1,5 méter mélyen voltak a talajszinttől. (Az épületek méreteit sajnos nem adja meg.) Az egyes udvarokat árkok vették körül. Ezek egyrészt a birtokhatárt jelölték, másrészt a vizeket vezették le, nehogy az a putrikba folyjék. Györffy ezt a fajta építkezési gyakorlatot a háborús viszonyokkal magyarázza, hiszen a sok futás és nincstelenség miatt nem volt mód rendes házakat építeni, az átvonuló török-tatár vagy magyar csapatok sokszor felgyújtották az épületeket. (Ez a két veremház is tűzben semmisült meg.) A föld alatti házak ebben az időszakban Alföld-szerte elterjedtek voltak. Nem csak a nagykunsági falvakban laktak putriban, hiszen Debrecenben 1698-ban 110 földfeletti és 428 földbemélyített lakóépületet írtak össze.15 Méri ásatásairól tudjuk, hogy a feltárt középkori Móric faluban már a XIII- XIV. századtól kezdve felmenő falazatú házakban laktak.16 A háromhelyiséges épületek hossza 17 és 21 méter között volt, míg szélességük 4-6 méter között váltakozott. A szobában szemes kemencével fűtöttek, a pitarban nyílt tűzhely volt, a sütőkemencét a konyha hátsó falához építették. A harmadik helyiségnek általában külön bejárata volt. Ennek az épületrésznek a rendeltetése bizonytalan. Egyes nyomok, pl. tüzelőhelyek arra engednek következtetni, hogy lakták, ugyanakkor az előkerült szerszámokat is itt találták meg, így lehetett raktár is vagy szerszámtá- roló. Istállóra utaló nyomokat (trágya- vagy alommaradványokat) itt nem fedeztek fel. Néhány lakóháznál megfigyelhető volt gádor, illetve egy esetben tornác is. A falazatot döngölt alapra rakták, amelyek szilárdságát 10 TÁLASI István 1994.2. 11 GYÖRFI Lajos 1967. 12 MAJOR Jenő 1974.; BELLON Tibor 1974. és 1979. 13 SISA Béla 2000. 14 MÉRI István 1954.; SELMECZI László 1992.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1976. 15 GYÖRFFY István 1942. 72-73. 16 HOFFMANN Tamás 1995.22.; BALASSA M. Iván 1989.119-134. ágasokkal erősítették meg.17 Ezt a favázas sárfalat váltja fel a vert fal, majd a Nagykunságon a XVIII. század közepétől már egyeduralkodó a vályogfalazat.18 A tető váza szelemenes szerkezetű volt, amelyet minden valószínűség szerint náddal fedtek. Épületszerkezeti elemek közül fémanyagok maradtak fent: ajtóvasalások, sarokvasak, zárak, lakatok, vaspántok, szegek.19 Selmeczi László Karcag-Orgondaszentmiklós középkori kun falu ásatásánál a móricihoz hasonló háromosztatú lakóházat tárt fel (6x14 m), amely építési technikájában és tüzelőberendezésében is megegyezik a Méri által feltárt hajlékokkal. Ugyanakkor Orgondaszentmiklóson egy másik ásatási szelvényben kiásott két veremházat is. Mindkét helyen találtak egy kör alakú építményalapot, amelyet az ásató rögzített jurtának határozott meg.20 A XVI. században alakult ki a középmagyar háztípus, ami a Nagykunságon is elterjedt. Természetesen a vert falú házak mellett még bizonyára laktak veremházakban, nádházakban is, ahol a falazatot összefűzött nád alkotta, majd ezt tapasztották be kívül-belül.21 Emellett bizonyára voltak még sövényépületek, amelyeknek eredete a kőkorba nyúlik vissza. Ennek jellegzetes formája a paticsfal, amelyből nemcsak lakóházakat, hanem esetenként még templomot is emeltek. Ezeknek a falazatoknak az volt az előnye, hogy árvíz esetén csak a sövényfal sárkitöltéseit mosta el a víz, a vázszerkezet megmaradt, az épület nem omlott össze, így az ár levonulta után tapasztással helyre lehetett hozni.22 A vályogtéglák készítése a török kiverése után indulhatott meg. Jelentős alkalmazásával csak a XIX. század elejétől számolhatunk, a XX. század elejéig legnépszerűbb, legelterjedtebb építőanyag volt az egész Nagykunságon és az Alföldön.23 *** A nagykunsági népi építészet legjellegzetesebb, kizárólagosnak mondható építészeti stílusa a klasszicista. Ugyan a barokk is hatással volt népi kultúránkra, népművészetünkre és ezzel együtt népi építészetünkre is, ennek megjelenési formáit jórészt csak a Dunától nyugatra találjuk meg. Nálunk, kevés kivételtől eltekintve, a barokk eszmeisége, stílusa nem tudta áttörni a paraszti kultúrát, nem tudott szervesen beilleszkedni a köznép gondolatvilágába. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a katolicizmus az erőszakos ellenreformáció időszakában előszeretettel alkalmazta a barokk elemeket. A túlságosan díszes megjelenés nem fért össze a puritánabb protestáns ízlésvilággal. A másik ok valószínűleg az, hogy a XVIII. századi Alföld a török tortúrát épp kiheverve alkalmatlan volt a „fennkölt" barokk elemek átvételére, befogadására. A vert falú, nádtetős házakból álló falvak és a lakáskultúra teljességgel kizárta a barokk építészeti elemek, de a használati tárgyak megjelenését is. Ez alól csak a katolikus települések kivételek, ahol a falu közepén felépített, sokszor túlméretezett barokk templom mintaként szolgált az alföldi közösségek számára. Mindez azonban már csak jókora időeltolódással, a XIX. században jut el a parasztsághoz.24 17 MÉRI István 1954.142-147. 18 DÁM László 1992.137. 19 MÉRI István 1954.142-147. 20 SELMECZI László 1992.52-56.; uő 1989. 21 SZŰCS Sándor 1943.; GYÖRFFY István 1942. 76-77. 22 GYÖRFFY István 1942.71-82. 23 DANKÓ Imre 1992.; SABJÁN Tibor 2005.98-99. 24 SZABÓ László 1996.178-179. 294
