Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Vargáné Morava Szilvia: Adatok a Meggyes csárda történetéhez
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM puláltak a kezükre adott jószágokkal. Az esetlegesen többletben tartott jószágot átcsaphatták más legelőre, a kevesebbet pedig máshonnan pótolhatták. Történeti áttekintés A csárdák a középkor folyamán kezdtek kialakulni, akkor még csapszék, fogadó vagy stáció néven. A török hódítás jelentős kárt okozott az alföldi településhálózatban. Egymást érték az elnéptelenedett falvak, így a törökök kiűzése után a térség lakott helyei közti távolság akár 50 km is lehetett.14 A csárdák elterjedését egyrészről a városok újratelepedésé- vel, másrészt pedig a kereskedelem fellendülésével magyarázhatjuk. A távolságok megtételének hosszú ideje indokolta egy-egy fogadó létrejöttét. így elmondhatjuk, hogy a korábbi fogadók, stációk mintájára, de mégis sajátos módon fejlődtek ki az Alföld középső és déli részein az úgynevezett pusztai csárdák. Az első ilyen fogadók a XVIII. század elején, az 1700-1710-es években jöhettek létre jelentősebb közlekedési csomópontok, útkereszteződések, révek közelében. Külsejük jóval egyszerűbb, szerényebb volt, mint későbbi utódaiké. Több csárda tulajdonképp egy földbe vájt, veremszerű építményként kezdte meg működését. Ahogy forgalmuk, látogatottságuk nőtt, úgy építették át egyre inkább időtálló anyagból az épületeket. Az építmények bővítésének rendszerét Gellér Ferenc állította fel, mely szerint a csárdák külső megjelenésének első fázisa a földbe vájt vagy valamilyen egyszerű építmény. Ezt követően mint alápincézett csapszéket mutatja be. Harmadik lépésként épült fel a csárdák mellé a szekérállás, a legvégső állomás pedig a vendégszobákkal való kibővítés.15 Természetesen ezek időben nem egyértelműen elhatárolható fázisok voltak. Csárda szavunk első megjelenésével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A Bellon Tibor által idézett Etimológiai Szótár szerint a szó első előfordulása 1617-re datálható. Azonban kutatóink többsége több mint egy évszázaddal későbbi időpontot, 1755-öt feltételez. Ekkor tűnik fel először „pusztai fogadó” értelemben csárdák alakban.16 A pusztai fogadók virágkora a XIX. században volt. A legtöbb romantikus betyár- vagy pásztortörténet is ebből a korból származik. A XIX. század második fele már a csárdák hanyatló időszakát hozta el. Ennek egyik oka az 1848-49. évi szabadságharc utáni időszakban keresendő. A csárdákat ekkor gyanús, nem kívánatos helyekként definiálták, s az osztrák kormányzat 1853-ban elrendelte azok lajstromba vételét, s a közbiztonság javítása érdekében bezáratásukat. A csárdák városoktól való távoli elhelyezkedésük miatt sok bujdosó szegénylegény, betyár, illetve szabadságharcos búvóhelyéül szolgáltak. Az összeírás következtében pusztai fogadóink jelentős részét bezáratták.17 Hanyatlásuk másik, talán súlyosabb oka a közlekedés fejlesztésében látható. A XIX. század második felében az egyre sűrűbb vasúti hálózat következtében áttevődött a kereskedelmi forgalom nagy része a korábban használt utakról a vaspályára. Emellett az árvízmentesítési munkálatok után több főutat helyeztek át más helyre, így a csárdák egyre kevesebb utazó, kereskedő megjelenésével számolhattak.18 14 MN II. 840. 15 GELLÉR Ferenc 1987.129. 16 BELLON Tibor 1973.127.; PAPP József 2008. 271.; GELLÉR Ferenc 1987. 130. stb. 17 GELLÉR Ferenc 1987.130. 18 BELLON Tibor 1973.131.; GYÖRFFY István 1943." 227. A Meggyes csárda A Meggyes csárda egyike annak a több mint 60 csárdának, melyet Zoltai Lajos kutatásai során a Hortobágyon feltérképezett. A csárda a Pestről Debrecenbe tartó országúton helyezkedett el, Tiszafüred külterületén. A Füredről Debrecenig tartó út során a pusztán keresztülhaladó az alábbi csárdákkal találkozott a XIX. század első felében. Tiszafüred után az első jelentősebb csárda a Patkós csárda, tőle mintegy 10 km-re a Meggyes csárda, majd a Nagyhortobágyi csárda következett. A hortobágyitól 13 km-re található a Kadarcsi csárda, majd újabb 14 km megtétele után a Látóképi csárda, amely az említett útvonal utolsó fogadója, mielőtt Debrecent elérné az utazó.19 A csárda az ún. sóút mellett található, mely a máramarosi sóbányákról Pest felé szállított sóról kapta a nevét. Az út egy része, a mai 33-as főúttal majdnem párhuzamosan, az egyeki elágazástól a Nyugati-főcsatornáig ma is megtalálható. A Meggyes elnevezésére tekintettel konkrét tényeket nem ismerünk. Lehetőségként felmerülhet az esetlegesen meggyfákról kapott név is, azonban feljegyzésekből tudjuk, hogy gyümölcsfákkal csak a XX. század első felében ültették körbe a csárdát,20 melyek között meggyfa nem is volt. Sokkal inkább elfogadhatónak tartom, hogy a csárda elnevezése a „megyés” szóból származhat, lévén, hogy az épület egykoron három vármegye határán állott (Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú vármegye). Ezt a felvetést látszik igazolni, hogy korabeli térképeken, mint az 1763- 1787. között készült első katonai felmérés szelvényén is, a csárda elnevezése „Megyes”. Ugyanígy a XVIII. századi feljegyzésekben is „Megyes” vagy „Medgyes” néven szerepel. „Meggyes” csárdaként csak a XIX. századtól említik. Ugyanígy szerepel a csárda mellett álló Megyes-halom is. A csárda története a XVIII. századig nyúlik vissza. A tiszafüredi faluközösség állíttatta 1714-ben, majd - mint ahogy a csárdákat akkoriban általánosan szokás volt - bérlet útján hasznosította.21 Egyes vélemények szerint azonban a csárda a XVII. század utolsó évtizedében már megkezdte működését.22 A csárda első bérlője mintegy 30 éven keresztül látta el feladatát. A forgalom nagyságára utalhat az a tény, hogy 1730 táján a bérlő saját hasznára is bormérésbe kezdett. Egy Rabutin Kata nevű hölgyet bízott meg a bor kimérésével, azonban rövid időn belül Debrecen városa leromboltatta a veremházból üzemelő magánkimérést, mivel az Debrecenhez tartozó területen lett felállítva.23 Hasonló eset történt a Hortobágyi csárdánál is a XVIII. század elején. Ebben az esetben a postamester pótolta ki jövedelmét engedély nélküli bor és égetett szesz árusításával, a jegyzőkönyv tanúsága szerint mintegy egy hónappal a csapszék megnyitása után, 1699 júliusában.24 A Meggyes csárda korai történetével kapcsolatban jóval kevesebb forrás áll rendelkezésünkre, mint a Hortobágyi csárdánál, azonban már a XVIII. század folyamán többször utalnak létezésére. Egy szerződés tanúsága szerint 1701-1733. között a füredi jobbágyság megvásárolta Tiszafüred és Kócs puszta felét Pankotay Krisztina gyermekeitől 1200 magyar forintért.25 A területtel együtt járt a csapszékek 19 BARNA Gábor 1979.253. 20 GELLÉR Ferenc 1987.147. 21 MOHÁCSI Miklós 2011.87. 22 KOVÁCS Gergelyné 1984.92. 23 MOHÁCSI Miklós 2011.87. 24 BÉRES András 1989.118. 25 BOTKA János 1989.389. 162
