Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Vargáné Morava Szilvia: Adatok a Meggyes csárda történetéhez
VARGÁNÉ MORAVA SZILVIA - ADATOK A MEGGYES CSÁRDA TÖRTÉNETÉHEZ és a mészárszékek birtoklása is. 1733-ban azonban a területet birtokló Pankotay-örökös, Váradi Veres László Tiszafüredre költözvén pert indított a helyi jobbágyság ellen, hogy az 1701-ben született szerződést érvénytelenítsék. Végül 1733-ban a földesurak és Tiszafüred elöljáróságának küldöttsége peren kívül egyeztek meg a szerződés érvénytelenítéséről. Eszerint létrejött egy úrbérpótló megállapodás, melyben a fürediek taxás jobbágyként évente 300 forint bérleti díj fejében tovább használhatták a füredi és kocsi területeket, valamint az azokból származó összes haszonvételt (rév-, malom-, mészárszék tartásának haszna, kocsmáltatás, vadászat és halászat joga).26 1738-ban Veresék új szerződést kötöttek a faluközösséggel, melynek értelmében a kisebb haszonvételek, beleértve a kocsmáltatást is, évi 1000 forint bérleti díj fejében a jobbágyok kezében maradhattak.27 Ekkor két csapszék: a Megyes-halomnál és a Tisza-parton levő tartozott Tiszafüredhez. Azonban néhány év eltelte után, már 1742-től folyamatosan vettek el különböző haszonvételeket a füredi jobbágyoktól. A Megyes és a Tisza-parti csapszékeket 1745-ben vették ki a falu kezéből. Eszerint: „a Megyes halomnál és a Tisza parton lévő csapszékek anno 1745-ben vétettek ki a Helység kezéből”.28 A csárda első bérlőjére nézve közvetett adatokkal rendelkezünk, azonban Mohácsi Miklós kutatásaiból következtethetünk rá. A feltételezett bérlő Raphanides János lehetett, kiről egy 1713-ban kelt okirat tesz oly módon említést, hogy az 1701. évben született adásvétel kapcsán fennálló tartozás egyik törlesztő részletét az említett Raphanides bérletének felvételéhez kötik. Ebből az időből ismert egy csapiáros neve is, Újszászi Györgyé.29 A görög bérlő utódja a szintén görög származású Danielisz János volt, akiről tudjuk, hogy 1747-ben egy füredi embert, Fodor Jánost alkalmazott pincemesterként.30 Ebből az adatból jól látható, hogy a Meggyes csárda mai helyén már a XVIII. század első felében alápincézett épület állt. Figyelembe véve az alföldi csárdák alapítását, valamit a csapszéknek helyt adó épületek fejlettségét, időtállóságát, meg kell állapítsuk, hogy a Meggyes csárda a kor viszonyaihoz képest igen korszerű építménnyel rendelkezett. Arra vonatkozólag, hogy a csárda mikor épülhetett, adatunk ugyan nincsen, az azonban tudható, hogy az 1750-60-as években az említett épület leégett. A jelenleg is álló csárda alapjait az 1760-70-es években építették.31 A Megyes csárda nevét említi egy 1786-os irat is, amely azt szabályozza, hogy a Tiszafüred határában levő három csárdán kívül (Megyes, Tisza- parti, illetve egy ekkor még csak tervben levő csárda) újabbat építeni nem engednek: „...ugyanazon Kótsi pusztába tulajdon rátáikon építtetni... ezen 3 csárdának számát pedig szaporítani a Felek közül senkinek nem szabad.”32 A szintén Tiszafüred külterületén épített, ma is létező Patkós csárdát a XVIII. század végén, az 1790-es években alapították Sárközy Mihály birtokán.33 Valószínűsíthető, hogy Kitabel Pál 1797-ben írt naplójában a Pat26 BOTKA János 1989.390. 27 BOTKA János 1989.390. 28 FEKETE Péter 2002.97. 29 MOHÁCSI Miklós 2011.87. 30 MOHÁCSI Miklós 2011.88. 31 GELLÉR Ferenc 1987.146. 32 FEKETE Péter 2002.97. 33 MOHÁCSI Miklós 2002. 72. kós csárdát említi: „Körülbelül 1 mérföldnyire34 Füredtől van egy kocsma, ahol csak bort és pálinkát lehet kapni.” Kitabel szerint a településektől távolabb eső, rosszabb minőségű kocsmákat nevezik csárdának.35 A XIX. század folyamán a csárda átkerült a Nánási család birtokába, erre utal egy 1846-os feljegyzés is, amely a Patkós csárdát Nánási István nevéhez köti. A magyarországi részeket 1836-1840 között feltérképező második katonai felmérés térképén a Patkós csárda mellett közvetlenül (bár jelölve nincs), Nánási tanya felirat olvasható.36 Ahogy azt korábban már említettem, a csárdákhoz tartozott bizonyos mennyiségű legelő is, hogy a terelt, illetve igás állatok a pihenés mellett eledelhez jussanak. Egy 1841 -ben kelt adat szerint a Meggyes csárdához ekkor 30 hold legelő tartozott.37 A XIX. század második feléig a rossz közlekedési viszonyok miatt tereléssel tudták az állatokat a vásárra hajtani, valamint a szállítás is meglehetősen lassan, a csárdák mellett futó utakon zajlott. Egyfajta kimondatlan megállapodás volt az alföldi csárdák között, mely biztosította, hogy az úton levő jószág a csárdához tartozó legelőkön ellenszolgáltatás nélkül legelhessen.38 A Meggyes csárda - miután kikerült a tiszafüredi lakosság kezéből - 1795-ben a szintén tiszafüredi Jósa család birtokába került. Jósa György 1846-os halála után még néhány évtizedig a család tulajdonában maradt a csárda.39 A csárdát az 1880-as évektől kezdve különböző kereskedő családok üzemeltették, akik hirdetés útján szereztek tudomást a lehetőségről. Az 1897. évben egy Drobecz nevű ember volt a csárda tulajdonosa és üzemeltetője.40 Fontos megjegyezni, hogy a XVIII. századtól kezdődően a vendéglátás hagyományosan zsidó foglalkozás lett, így valószínűsíthető, hogy a Meggyes csárda tulajdonosai között is találhatnánk füredi zsidó családokat. A Patkós csárdával kapcsolatban tudjuk, hogy az 1920-as évekig egy Schwarcz Móric nevű tiszafüredi zsidó ember tulajdonában volt.41 A Meggyes csárda 1902-ig volt az említett Drobeczék tulajdonában, ekkor azonban Czinege János kondás számadó vásárolta meg 2000 koronáért. A kocsmát feleségével, Nagy Zsuzsannával ketten üzemeltették. Négy gyermekük közül a fiatalabbik, Czinege János lett a híres hortobágyi Gróf Czinege csikós számadó.42 A szülők halála után a másodszülött fiú, József folytatta a csárda működtetését. Az egyik lány, Virág Róza pedig családjával (2 lány, és 3 fiú) élt a csárda falai között.43 A csárda működtetésének rendjét és szabályait a tiszafüredi hatóságok írták elő, s többek között ők rendelték el a földes ivó lepadlózását is.44 A csárda forgalma a Czinege-korszakban virágzott fel ismét, ugyanis az új tulajdonos tulajdonképpen egy vadászati központot hozott létre, hiszen a hortobágyi libavadászatok résztvevői rendszeresen töltötték idejüket a csárdában. Korábban az Eger-Debrecen vasútvonal 1891. évi átadása után, valamint a mai 33-as főút csárdát elkerülő szakaszának 34 1 magyar mérföld = 8353,6 m 35 POZDER Miklós- SZERENCSÉS Imre 1985.62. 36 http://www.archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html (utolsó belépés: 2011. szeptember 26.) 37 FEKETE Péter 2002.97. 38 BELLON Tibor 1973.129. 39 MOHÁCSI Miklós 2011.88. 40 GELLÉR Ferenc 1987.146. 41 O. SZEGŐ Ágnes 2004.18. 42 KOVÁCS Gergelyné 1984.92. 43 KOVÁCS Gergelyné 1984. kéziratából 44 KOVÁCS Gergelyné 1984.92. 163
