Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
Bagi Gábor Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében Szolnok városa történetének igen változatos időszakát élte 1849 első hét hónapjában. Legkevesebb hét alkalommal cserélt gazdát a település, sőt ha a március 9. utáni hetek átmeneti megszállásait jobban megvizsgáljuk, akkor még kettő-hárommal nyugodtan megtoldhatjuk ezt a számot. Sajnos a XX. század első felében Szolnok ide vonatkozó levéltári forrásainak zöme megsemmisült, így a két ütközet előtti, közötti és utáni időszak helytörténetének megírása igen nehéz feladat. Az alábbiakban az adott terjedelmi és forrásadottságok mellett mégis erre teszünk kísérletet, és reméljük, hogy az elkövetkező években az országos iratképző szervek és a különböző hírlapok anyagai révén sikerül majd a még meglévő hiányosságokat pótolni, a tévedéseket pedig korrigálni. I. Szolnok első császári megszállása (1849. január 13. - január 22.) 1849. január elejére az ország középső része és Pest-Buda Windisch- Graetz herceg császári főseregének megszállása alá került. A magyar kormányzat Debrecenbe, a hadiipar zöme Nagyváradra menekült, részben a Pest-Szolnok vasútvonal felhasználásával. Az áttelepülési Perczel Mór vezérőrnagy „Középponti Mozgó Serege” fedezte, amely január 13-án délelőtt - Kossuth parancsaival ellentétben - feladta Szolnokot is. A császári hadvezetés az áttelepülést nem zavarta, és csak megkésve, január 8-án utasította a báró Josip Jellacic de Buzim altábornagy, horvát bán I. császári hadtestét Perczel üldözésére. Noha Jellacic számszerűen a legerősebb hadtesttel rendelkezett a császári főseregen belül, csapatai zömét a Duna-Tisza-köze északi felének megszállására kellett fordítania, ezért csak Franz Ottinger vezérőrnagy nehézlovas dandára kapott parancsot a Szolnokig történő előrenyomulásra. Ennek feladata harcfelderítés, a vasút- és távíróvonal kijavítása és a szolnoki Tisza-híd őrzése volt.1 Az ekkor 55 éves, alárendeltjei körében igen népszerű, magyarul kiválóan beszélő (sokak által magyarnak is tartott!) Franz Freiherr von Ottinger (Sopron, 1793. szeptember 28. - Bécs, 1869. április 8.) vezérőrnagy már hosszú ideje volt katona. A forradalomig szinte mindig magyar huszárezredekben szolgált, és 1846. július 10-én kapta meg a vezérőrnagyi rangot. 1848 tavaszán Batthyány Lajos miniszterelnök Mészáros Lázár távollétében átmenetileg megbízta a hadügyminisztérium vezetésével, ám augusztus végén Ottinger már a nyugdíjazását kérte, és októberben Jellacic horvát bánhoz csatlakozott. A lépését sokan nem bocsátották meg, így Kossuth leveleiben és felhívásaiban vele kapcsolatban állandóan használta az „áruló” jelzőt. A szabadságharcban Ottinger a legügyesebb császári lovasparancsnok volt, így 1849 tavaszán altábornagyi rangot, majd a katonai Mária Terézia Renddel 1851-ben bárói címet kapott. 1850-ben Johann Strauss is lovassági indulót komponált a tiszteletére (Ottinger Rittermarsch, op. 83.). 1867-ben lovassági tábornokká léptették elő.2 1 BORÚS József 1975.90. 2 KEDVES Gyula 2006.58.; SCHMIDT-BRENTANO, Antonio 2007.132. Ottinger dandára a 6. Wallmoden3 és a 7. Hardegg4 vértesezredekből állt, egyenként 6-6 svadronnal. A vértes lovasság az egyébként is arisztokratikus jellegű lovas fegyvernem elitjét képezte, az európai hadseregekben a legmagasabb zsoldot kapták. Mindkét harcedzett alakulat cseh-morva kiegészítésű volt, és tehetséges tisztek vezették a magyarországi harcok folyamán. Többször kitüntették magukat, sőt ütközeteket döntöttek el, ami miatt magyar oldalról „mészáros” dandárnak is nevezték őket, különösen a móri és a kátyi szereplés után.5 A beosztott tüzérséget az 1. számú lovasüteg és a 17. számú röppentyűüteg hat lövege és hat rakétaállványa alkotta. Ottinger a magyarokat követve még január 13-án elérte Szolnokot, ahová csapataival kora délután vonult be. (A ferences háztörténet ezt tévesen 12-re teszi!) A piactéren (a mai Kossuth tér) felsorakozó, fegyelmezett vértesek látványa félelmet keltett a lakosságban, ezért a városi vezetés igyekezett a követeléseiket mielőbb teljesíteni. K. Fekete Mihályt,6 B. Sza- lay Mihályt,7 Papp Mihályt,8 Fancsalyi Józsefet9 és más vagyonos gazdákat azonnal kirendelték a közkatonák és altisztek kertekre való kivezetésére, majd a tiszteket is beszállásolták az előkelőbbek házaiba. Ottinger a helyi királyi sóbeszedő lakásában kapott szállást, míg Stang kapitány,10 Martinyi főhadnagy11 és egy fiatal gróf alhadnagy szolgáikkal és lovaikkal a ferences rendházba kerültek, a városi római katolikus templom mellé. A városi vezetés hűséget esküdött az uralkodónak, amit Ottinger korrekt módon fogadott, és barátságosan elbeszélgetett a tanács tagjaival. Ugyanakkor a lelkipásztornak megparancsolta, hogy a következő napon 3 Az 1701 -ben alapított regiment 1819-től viselte gróf Ludwig von Wallmoden- Gimborn lovassági tábornok nevét. Lásd Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1848) 300. 4 Az 1655-ben alapított ezred 1825-től viselte gróf Heinrich von Hardegg lovassági tábornok nevét. Uo. 301. 5 1848. december 30-án Mórnál, majd 1849. június 7-én Kátynál Ottinger lovassága súlyos vereséget mért Perczel Mór csapataira, annak több zászló- alját is szétverve. 6 A több azonos nevű lakos közül az 1848-as nemzetőr jegyzékből nem lehet egyértelműen kiválasztani. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan- SZABÓ Jolán 1999.448. 7 Feltehetően a 38 éves Szalai Mihály „földész”-ről lehet szó, aki a Ferencváros 36. alatt lakott. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999.466. 8 Alighanem a 34 éves Pap Mihály földművesről van szó, aki a Német tized 114. alatt lakott. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999. 461. 9 Fantsalyi József 1848-ban 39 éves gazda, lakóhelye a Katonaváros 73. sz. alatt volt. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999. 447. 10 Friedrich Stang, 1848-ban a Wallmoden vértesek alszázadosa. Militär- Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1848) 300. 11 Bizonnyal Victor Chevalier Martyn, 1848-ban a Wallmoden vértesek alhadnagya. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1848.) 301. 149
