Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM (Jézus Megváltó neve ünnepén) császári csapatok érkezésének okairól a népet felvilágosítsa. Ennek értelmében ki kellett hirdetni, hogy a császár minden jobbágyi munkát és terhet örök időkre eltörölt, és a háború csak a nép ámítói ellen folyik. Egyúttal visszahívta az elmenekülteket, és biztosította őket, hogy nem fognak újoncokat szedni közülük. A vezérőrnagy - békítő gesztusként és jó szándéka jeleként - tisztjeivel ezen a napon a rendházban ebédelt.12 Windisch-Graetz herceg főparancsnok január 15-én jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy Ottingert Szolnokra küldte, ugyanakkor jelezte, hogy a magyarok Pest és Szolnok között a vasútvonalat tönkretették. A két város lakosságának hangulatáról is jelentést tett, de talán túl optimistán látta a helyzetet.13 A vértesek a magyarok által hátrahagyott készletekből jelentős mennyiséget Pestre küldtek, a megrongált Pest-szolnoki vasutat pedig Anton Schön von Monte-Cerra utász ezredes pár nap alatt helyreállította.14 A vértesek és a lakosság kapcsolatában nem említettek problémákat. A legénység mintaszerűen viselkedett, és ugyanez jellemezte a tiszteket is, akik között jónéhány magyar is akadt. A magasabb rangúak között említhető báró Fejérváry József ezredes, a 6. vértes ezred parancsnoka, illetve algyesti Algyay József őrnagy a 7-es vértesektől. Jellemző, hogy a vértesek két káplánja15 két tiszt kíséretében eredetileg január 22-én a jánoshidai premontreieket is meg akarta látogatni, erősítendő a hadsereg és az egyház kapcsolatait. Az események azonban ebben végül meggátolták őket.16 Szolnok feladása után Perczel Mór „Középponti Mozgós Serege” előbb Karcagig vonult vissza, majd Kossuth parancsára január 22-én délután rövid ágyúzás után visszafoglalta Szolnokot. Számbeli túlereje biztosította a sikert, hisz az alig 1600 fős császári dandárral szemben legalább 10000 embert tudott szembeállítani. A ferencesek egyháztörténete az események kapcsán a vértesek rendkívüli fegyelmét és gyakorlottságát emelte ki. Mesterien vonultak ki a könnyen csapdává váló belvárosból, és a belterülettől nyugatra lefolyt kisebb összecsapás során Ottinger az orrára is koppintott a felelőtlen üldözőknek. „De az elbízott egynéhány Huszárok okozták, hogy Perczel terve nem sükerült, minthogy ők egy jó fél órával hamarább mint a terv szerint kellett, az az délutáni egy óra táján benyargalván a városba, és sikoltó lármát ütvén, nem akarva Is ezen elhamarkodásukkal egy piczin időt engedtek a valóban tudós, tapasztalt s nagyhírű Ottinger cs. táborszernagynak arra, hogy a maroknyi harczias népét villámsebességgel összegyűjtvén a városból Abony felé kivonúljon. Megjegyzésre méltó, hogy a bátor és nagylelkű császári vezér előre küldve hadinépét, a kolostor mosóháza sarkán egymaga megállapodván, jó darabig várakozott a netalán valahol elmaradottakra, kilencz magyar huszár pedig a mosóház Tisza felőli sarkán veszteglett, úgy azonban, hogy sem Ottinger a huszárokat, sem ezek amazt a nagy köd miatt észre nem vették. Ottinger merényjét csak akkor tudták ki a Huszárok, mikor az a harczias népe után sebesen elnyargalt. A Császári vasas lovagok bámulásra méltó haditudományt, s ügyességet 12 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 41-43. 13 Hadtörténeti Levéltár, 1848/49-es gyűjtemény (a továbbiakban HL 1849) 9/314. sz. 14 GELICH Richárd é. n. 1.288-289.; HERMANN Róbert 2004.149. 15 Feltehetően a Hardegg vértesek részéről Johann Huizdo, a Wallmoden ezred részéről pedig Ignaz Fuschuber káplánokról volt szó. Militär-Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1848) 301-302. 16 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 43. fejtettek ki kevés pillanatok alatt megtörtént kivonulatukban, mert Ottinger közben az ügyesen visszaszegezett ágyúival sokkal többet ejtett el az Őt üldöző magyarokból, mint veszített a maga csekély számú katonáiból. ”17 A magyar csapatok szolnoki fogadtatásáról ugyan nem sokat tudunk, de 23-án délre Dubecz Tamás házfőnök és Bokor Gedeon nyelvészettanár ferences szerzetesek Jánoshidáról arra tértek haza, hogy az előbbit 22-én fegyveresen kívánták elhurcolni a honvédek, aznap pedig már négyszer keresték. A bajt az Ottinger parancsára 14-én tartott prédikáció okozta. Szerencsére a ferences rendházat a magyar csapatok is kiemelt helyként kezelték, s ott 22-től több magyar tiszt is ebédelt. Ezek segítségével Dubecz rendházfőnök Perczelnek előadhatta védekezését a prédikáció ügyében. A tábornok végül kegyelmet adott Dubecznek, és a már rá állítólag kimondott halálos ítéletet hatálytalanította.18 A ferencesek életét mindazonáltal megkeserítette Dubecz házfőnök császárpárti beszéde, mivel az a honvédek között közismertté vált. A visszavonulás alkalmával Szolnokon megszállt Krasznay Péter is írt erről. „...házi gazdánk azzal mulattatott bennünket, hogy az éppen átél len ben lévő zárdában a Gvárdián milyen nagy német barát, hogy midőn az év elején a németek a városhoz közeledtek, azt prédikálta a Templomban, hogy most jönnek az isten angyalai, akik bennünket a főfő Belzebub Kosuthtól és az ő főfő ördög czimboráitól megszabadítanak... ” A bosszús honvédek dühétől Dubeczet csak az mentette meg, hogy a rendházban aludt a fővezérré kinevezett Dembinski tábornok is.19 A szolnoki magyar jelenlét nem sokáig tartott. Bár Perczel Abonyt és Ceglédet is elfoglalta, a tiszafüredi híd elleni ellenséges támadás álhíre, majd Dembinski megérkezése terveit végleg meghiúsították. Dembinski 25-én este Szolnokon bemutatta a főparancsnoki kinevezését és a felhatalmazást, hogy a „Középponti Mozgó Seregből” 4000 emberrel erősítse meg Klapka csapatait. A hadteste megcsonkítását személyes sértésnek tartó, igen indulatos Perczel végül a ferences rendházban Dembinskivel csúnyán összeveszett, és lemondott a hadteste parancsnokságáról. Meggyengített erőit mindazonáltal 26-án rendezetten vonta vissza Tó- rökszentmiklósra, miközben Szolnokot kiürítette, és a tiszai hidat is felgyújtatta. A tiszai híd felégetéséről a ferences História Domus az alábbiakban emlékezett meg: „E végre a botokból össze vásárolván a szurkot, ezt szalma- kötegekbe burkolták, a szurkos szalmakötegeket az egész hídon több sorokban elrakosgatták és estveli fél nyolckor a túlsó oldalról meggyujtották. ... mielőtt az utolsó fegyveres csapat a hídon átmenne, egy magyar főtiszt a városbírájának, Nagy István20 úrnak akasztófát ígért azon esetre, ha a hídégetést gátolni merészkednék.” Egy honvédtiszt megígérte, hogy a magyar katonaság a közelben fog táborozni, hogy a híd oltását megakadályozza. Amint azonban az építmény égni kezdett, a főbíró követet küldött a Tisza túlpartjára, hogy az oltásra mégis engedelmet kérjen. Ott azonban a tábortüzek mellett egyetlen embert sem talált, a honvédek már visszavonultak. Erre elrendelte az oltást, ami végül sikeres volt, mivel csak három sor karó égett el a szerkezetből. A munka azonban emberáldozatot is követelt. Az 57 esztendős Sándor Papp Ferenc telkes gazda, Pót Kovács Erzsébet férje az oltás közben lezuhant, és a jégen súlyos 17 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III.44-45. 18 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 44. 19 FORRAY Ibolya-ÁRVA Judit-BENDA Gyula 1998.1.75. 20 Nagy István 1848-ban 58 éves személy, már közel tíz éve főbíró, lakása a Német tized 221. alatt volt. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan- SZABÓ Jolán 1999.460. 150
