Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Művészettörténet - Gurzó K. Enikó: A lírai és a geometrikus absztrakció találkozása Hamza D. Ákos képzőművészetében

GURZÓ K. ENIKŐ - A LÍRAI ÉS A GEOMETRIKUS ABSZTRAKCIÓ TALÁLKOZÁSA HAMZA D. ÁKOS KÉPZŐMŰVÉSZETÉBEN Módszerét lucsizmusnak nevezte el, amelynek kialakulásában elsődleges szerepet juttatott a futurizmusnak, a kubizmusnak és Robert Delaunay orfizmusának. Ezzel kapcsolatos elgondolásait az 1912-ben írt Szamárfa­rok és céltábla című tanulmányában fejtette ki. Fontenay-aux-Roses-ban hunyt el 1964-ben. Natalja Szergejevna Goncsarova126 1881-ben született Nyecsajevóban. 1913-ban Párizsba utazott, ahol Gyagilev híres balett-együttesének készített díszlet- és kosztümterveket. Tulajdonképpen már 1909-től dolgozott oroszországi színházak számára, de a párizsi siker után igen népszerű, keresett és sokat foglalkoztatott alkotó lett. 1915-ben végleg elhagyta Oroszországot, Svájcba követte a Gyagilev-társulatot. Az 1917. évet követően egyre fontosabb szerepet játszott tevékenységében a színház és az alkalmazott grafika, ám ilyen téren sem vonta ki magát a futurizmus és a dada mechanikus elemeinek hatása alól. Párizsban hunyt el 1962-ben. Kazimir Szeverinovics Malevics, lengyelül: Kazimierz Malewicz127 1878. február 23-án Kijevben született lengyel származású orosz-szovjet festő, az absztrakt művészet jeles képviselője. Mindvégig Oroszország­ban, azaz a Szovjetunióban élt és dolgozott, csupán 1912-ben töltött egy rövid időt Párizsban. Szuprematista manifesztumát 1915-1916-ban adta közre A kubizmustól és futurizmustól a szuprematizmusig címmel.128 A kommunizmus győzelme után a moszkvai akadémián tanított. 1926-ban Németországba költözött, hogy szuprematista könyvének kiadását elő­készítse, ezután Leningrádba tért vissza, s ott élte le életét szegénység­ben, feledésben. Festészetére kezdetben a posztimpresszionista irány­zat, majd a fauves-ok és a Fauves-körből kinövő kubisták hatottak, de adva volt számára a népművészet és az ikonfestészet motívumvilága is. A Káró Bubi művészcsoport tagjaként 1911-ben kubista műveket állított ki, végül ő lett az orosz mozgalom vezetője. 1912-ben Fernand Léger stí­lusában festett, de nagyobb hangsúlyt helyezett a geometriai formákra, s nagyon hamar eljutott a teljes absztrakcióig. Nagy feltűnést keltett Fekete négyzet fehér alapon című művét 1913 végén mutatta be Moszkvában. Saját stílusirányzatát szuprematizmusnak nevezte el. 1915-től haláláig elméleti írásokban is megfogalmazta a festészettel kapcsolatos gondola­tait, tervezett könyvének A tárgy nélküli világ (Die gegenstandslose Welt) címet adta, amely 1927-ben jelent meg német nyelven, mert a Szovjet­unióban tiltott listára került. Az 1920-as évek közepétől már kiállításokon sem szerepelhetett. Érdeme, hogy a kubizmust továbbgondolva a fejlő­dés új fonalát indította el tiszta színeivel és mértani alakzataival, amelyek többé már nem egy magasabb rendű forma (például egy arc, egy alak, egy váza) részeként, hanem önmagukként szerepeltek a képen. Pieter Cornells Mondriaan, 1912-től Piet Mondrian129 Amersfoortban született 1872. március 7-én. Holland festő, a geomet­rikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal. 1892-ben beiratkozott az 126 http://nataliagoncharova.herobo.com/nataliagoncharova/index-dispatch- anglais.htm 127 http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/malevich/ 128 R. BAJKAY Éva (szerk.) 1979.53-60. 129 DEME Zoltán 1983.36-41. és HAJDÚ István 1987.7-23., illetve HOFMANN, Werner 1974.253-261. amsterdami Képzőművészeti Akadémiára. 1911-ben Párizsba utazott, ahol Conrad Kicked műtermében alkotott. 1912-13-ban kubista hatás érvényesült festészetében. 1914-ben visszatért Hollandiába, ahol a vi­lágháború kitörése miatt 1919-ig maradt. 1915-16-ban találkozott Theo van Doesburggal, később Larenbe költözött, ahol barátságot kötött Schoenmaekers filozófussal és Bad van der Leckkel. Schoenmaekers - a teozófia lelkes híve - két könyvet jelentetett meg ekkoriban, A világ új képe (1915), illetve A képi matematika (1916) címűt: mindkettő döntő hatást gyakorolt Mondrian neoplaszticizmusára. 1917-ben részt vett a De Stijl csopod és folyóirat létrehozásában, majd cikksorozatot indított a lapban Neoplaszticizmus a festészetben címmel.130 Négyszögű síkjai Van der Leck hatására váltak színessé, főként az alapszínárnyalatokat vette át tőle. Első rombusz-kompozícióit 1918-19-ben festette meg, ezt követően következetesen használta a vízszintes és függőleges egyeneseket mint a festmény alapvető szerkezeti elemeit. 1919-ben visszatéri Párizsba, ahol 1920-ban Leonce Rosenberg megjelentette Le néo-plasticisme (A neoplaszticizmus) című írását. Mondrian a műtermét naoplaszticista belső térként fogta fel, ennek szellemében rendezte el a bútorokat is, valamint a színes négyszögű síkokat a falakon. 1921-től képein kizárólag tiszta alapszíneket (vörös, sárga, kék) és fekete, fehér, szürke színeket hasz­nált. Le néo-plasticisme című írása német nyelven 1925-ben jelent meg a Bauhaus könyvsorozatában Neue Gestaltung címmel. Kilépett a De Stijl csopodból, meri nem értett egyet Van Doesburg elementarizmusával, ellenben tagja lett a párizsi Cercle et Carré-nek, majd 1931-től az Abstraction-Création művészcsoportnak. 1938-ban áttelepült Londonba. 1940 októberében New Yorkba utazott, ahol számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. 1944 februárjában New Yorkban érte a halál. Georges Vantongerloo131 1886-ban született Antwerpenben. Absztrakt szobrász és festő, a De Stijl-csoport egyik alapítója. Antwerpenben és Brüsszelben tanult a kép­zőművészeti akadémián. 1916-ban találkozott Theo Van Doesburg-gal, a következő évben pedig szerzője lett a De Stijl egyik kiáltványának.132 1927-ben Párizsba költözött, majd levelezni kezdett a belga miniszterel­nökkel, Henri Jaspar-ral egy híd megtervezését illetően. 1930-ban csatla­kozott a Cercle et Carré-hez, majd egy évvel később letette az alapjait az Abstract-Création elnevezésű mozgalomnak. Vaszilij Kandinszkij133 * 1866-ban született Moszkvában. Anyja mongol hercegi családból szár­mazott, hűvös szépség volt. Apja teakereskedő. Moszkva, a hőn szere­tett város mindennapi látványa - amit később több lírai képén is elénk varázsolt - szintén mély benyomást tett rá. Kiváló eidetikus memóriája volt, bizonyos színeket barátságosnak, másokat barátságtalannak ta­lált, és mindenikhez folyamatosan hangokat társított. A festékeket úgy kezelte, mintha élőlények, hús-vér karakterek lennének. „Néha hallom a színek sóhaját” - mondta. Szabadon mozgott a kultúrák között. Ez annak volt köszönhető, hogy sokszor változtatta életterét: Eredetileg jogásznak készült, de miután 1892-ben Tartuba hívták professzornak, Münchenbe költözött, és elhatározza, hogy festő lesz. Amellett, hogy a kortárs zene 130 R. BAJKAY Éva (szerk.) 1979.129-139. 131 http://www.moma.org/collection/artist.php7artistjd=6091 132 R. BAJKAY Éva (szerk.) 1979.138., 139. 133 DÜCHTING Hajo 1992.94., HOFMANN, Werner 1974.242-253. és KASSÁK Lajos 1972.76-88., 92., 93. 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom