Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikó: A lírai és a geometrikus absztrakció találkozása Hamza D. Ákos képzőművészetében
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET és színház iránt is élénken érdeklődött, tehetséges íróként is számon tartják. Könyvében és esszéiben a művészi tevékenység fontos indítékáról fejtette ki nézeteit. Ezek egyikében a következőkre figyelmeztet: „Ha elszakítjuk a Természettel összefűző kötelékeinket, és csak a puszta színek és absztrakt formák kombinációjával törődünk, akkor olyan műveket hozunk létre, amelyek csupán dekorációk; legfeljebb nyakkendőnek vagy faliszőnyegnek alkalmasak. A szín és a forma szépsége önmagában nem elegendő cél...” 1921 végén Berlinbe utazott, kidolgozott tananyagát és metódusait magával vitte a Bauhausba. A berlini művészeti életet ekkor az absztrakt festészettel szembehelyezkedő trendek, a Neue Sachlichkeit, az expresszionizmus és a Dada uralták, az ő munkásságának homlokterébe azonban mindinkább a mértani alapelemek kerültek, szenvedélyes színei pedig fokozatosan átadták helyüket a hűvös, esetenként diszharmonikus kölcsönhatásban állók csoportjának. 1933-ban Párizsban telepedett le, ahol visszavonultan élt, de kidolgozta vizuális kifejezőeszköztárának végső változatait. Kései képein a biomorfikus alakzatok - a puhatestű tengeri lényektől kezdve az állattan prototípusain át a méhen belüli fejlődés szakaszában levő formákig - váltak uralkodóvá a geometriai jellegűek felett. Az ebből a korszakból származó festményeit a hevesség, a fortyogás és az őserő jellemzi. 1944. december 13-án hunyt el Neuilly-sur-Seine-ben. Hans Arp134 1886-ban született Strasbourgban, az annektált Elzász-Lotharingia fővárosában. Önfejű és szeszélyes diák volt, aki ahelyett, hogy tanulmányainak szentelte volna idejét, csak a költészettel és a festészettel törődött. Házitanítót fogadtak mellé, de ez sem vált be. A Julian Akadémiára huszonegy éves korában iratkozott be, de egy évnél tovább nem bírta, visz- szament Svájcba. Münchenben barátságot kötött Paul Klee-vel, többször is kiállított a Der Blaue Reiter elnevezésű csoporttal. Robert Delaunay, aki szintén jelen volt ezeken a tárlatokon, nagy hatással volt rá. 1914-ben, közvetlenül az I. világháború kitörése előtt Párizsba utazott, ahol összeismerkedett Apollinaire-rel és Picassóval. Néhány hónap múlva ismét visz- szatért Svájcba, és hogy - németként - nehogy besorozzák, gyengeelméjűséget színlelt a zürichi német konzul előtt, sikerrel. 1915-ben Zürichben kiállította kollázsait, majd az alapító Hugo Ball meghívására csatlakozott a zürichi dadaista csoporthoz. Reliefeket készített, verseket írt és közreműködött a Dada előadásain a Cabaret Voltaire-ben. 1936-ban egyik aláírója volt Tamkó Sirató Károly Dimenzionista manifesztumának. Nem adta fel azonban a tudat és tudattalan egyensúlyának eszméjét, mert amit mellőzni akart, az a konvencionális keret, amelyben a műalkotást korábban bemutatták. Szelíd, a világ rendjét intuitívan megérteni akaró attitűddel rendelkezett. 1916-ban fedezte fel a „véletlen törvényét”, azt a szerepet, amelyet a tudattalan játszhat művészetében. „Tépd szét a papírt és szórd a padlóra, az az alakzat, amit a darabkák létrehoznak, okkult jelentéssel bír!” - mondta. Reliefjei általában két vagy több réteg anyag (fa vagy fém) egymásra helyezése révén jöttek létre, tehát „assemblage”- ok, összeszerelt furnérlapok és fémlemezek. 1920-ban Párizsba költözött és a szürrealistákhoz csatlakozott. Az illető mozgalomban játszott szerepéről a következőképpen nyilatkozhatunk: minél inkább szürrealista lett, annál inkább dadaista maradt. A Dada-korszakban külön kezelte költői és plasztikai tevékenységét, de a szürrealista szakaszban a kettő egyesült. 1930-ban elhatározta, hogy körplasztikák készítésébe kezd. 1966. június 7-én hunyt el Bázelben. 134 READ, Herbert 1972b. 11-57. Beöthy István135 Szobrász, festő, művészeti író, 1897-ben Hevesen született. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán kezdte, ahonnan a művészetről vallott felfogása miatt eltanácsolták. A főiskolát végül festő szakon végezte el Vaszary János tanítványaként. 1926-tól Párizsban működött. Több művészeti csoportot alapított az 1930-as években. 1946-tól a párizsi Salon des Realitás Nouvelles egyik létrehozója, meghatározó személyisége. Számos folyóirat szerkesztésében vett részt, rendszeresen publikált művészetelméleti írásokat. Plasztikáit 1928-tól állította ki egyéni tárlatokon Párizsban és több európai nagyvárosban, de 1923-ban a budapesti Ernst Múzeumban, 1928-ban és 1948-ban a Nemzeti Szalonban, 1970-ben pedig a Műcsarnokban is bemutatkozott. Életmű-kiállítása Budapesten és Pécsett volt 1983-ban. Művei megtalálhatók a legrangosabb modern művészeti kollekciókban, hazánkban a pécsi múzeumban és magángyűjteményekben. Párizsban hunyt el 1961-ben. Martyn Ferenc136 Szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus. 1899-ben született Kaposváron, ahol gyermek- és ifjúkorát rokona, Rippl-Rónai József házában töltötte. 1926 és 1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerkedett a modern irányzatokkal, illetve azok képviselőivel, mint például De Chirico metafizikus szürrealizmusával. 1934-ban csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Időközben a magyarországi Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagjává választotta. 1940-ben hazatért, 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége volt. A második világháború után tagja lett az Európai Iskolának: ettől kezdve a nonfiguratív irányzat egyik első magyar képviselőjeként tartják számon, szobrászként is. Az 1960-as évektől a síkgeometrikus ábrázolás felé fordult. Foglalkozott finomkerámiával is, a Pécsi Porcelángyárban készített tálakat, vázákat. A Dél-Dunántúl kulturális életének meghatározó alakjaként működött, szervezőként és publikációival egyaránt fontos szerepet töltött be a hazai művelődési életben. 1986-ban hunyt el Pécsen. Vlagyimir Tatlin137 1885-ben Moszkvában született festő és építész. Kazimir Malevics mellett az orosz avantgárd legjelentősebb szereplője az 1920-as években, később a konstruktivizmust fémjelezte neve. Furcsa embernek számított még a művészek körében is. Matrózként, illetve ikonfestőként is dolgozott, szinte mindent saját kezűleg készített el magának: cipőt, inget, bútorokat, szerszámokat. ,A művészet nem hivatás, hanem munka” - vallotta. A tiszta őstörténethez kívánt visszatérni, amit a modern technikával szándékozott egyesíteni. Tulajdonképpen a technikát akarta humanizálni. 1953-ban hunyt el Moszkvában. Naum Neemia Pevsner, művésznevén: Naum Gabo138 1890. augusztus 5-én született Bryanszkban. Kurszkban járt iskolába, majd Münchenbe került, ahol megismerte Kandinszkyt. 1913-14- ben Párizsba költözött az öcséhez, aki már festegetett. A háború után 135 PASSUTH Krisztina 1998.353-360. 136 KASSÁK Lajos 1972. 117-136., http://mek.niif.hu/00300/00355/html/ ABC09732/10164.htm 137 R. BAJKAY Éva (szerk.) 1979. 73., 74., 122-124., illetve: http://www. theartstory.org/artist-tatlin-vladimir.htm 138 http://www.naum-gabo.com/biography/ 326
