Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Örsi Zsolt: A darumadár
TISICUM XXI. - NÉPRAJZ ÉS NYELVTUDOMÁNY először a tószéli kaszáló füvében, majd később a felnövekvő gabonában bujkáltak. A pásztorok jól ismerték e két madarat, és azt állították, hogy májusban átmenetileg elvesztették röpképességüket. Az egyiket kutyával próbálták megfogatni, de a daru csőrével súlyosan fején sebezte az állatot és elmenekült.m Nemcsak baleseteket okozhatott a daru, hanem a madarak sokasága egynéhány alkalommal a vetéseket is tönkretette. Herman Ottó írja: „ha belé szabadult a vetésbe, különösen borsóba, kárt is tehetett. Ma már erről kár még csak szólni is. ”88 89 „Mindezek aztán nemcsak a vetések terméseiből élnek, hanem - különösen a darvak - vetés idején is veszélyeztetik a földeket. Saját szemünkkel láttuk, ahogy csapatostul lepték el az új vetést, és báránycsapatként legelték le a mezőkön frissen vetett terményeket90- írja Bél Mátyás. Békés megyéről szólva hasonlóan: „Oly sok itt a daru, hogy nemcsak a zöld vetést, de a már érett gabonát is annyira elpusztítják, hogy a lakosoknak sokszor miattuk aratásuk sincs. ”91 Ifj. Palugyay Imre is megerősít a darvak károkozását 1854-ben a Jász- Kún kerületek leírásában: „Az állatországból a hasznos házi állatokon kivül- mellyek közt a szarvas marha, juh, sertvés tenyésztés első helyen áll, s legnagyobb terjedelemben s bőségben a Jász-pusztákon űzetik; legnyomorultabb fokon pedig a lótenyésztés pang, s a tengő számos méne- ses lovak majd mindenütt évenkint kiujjoló rühben sínlődnek - feltűnnek a róna mezőkön egész nyáron által csoportosan tanyázó, deli termetű túzokok és darvak seregei, mellyek gyakran a kalászos vetésekben nagy pusztításokat visznek véghez;”92 Tiszaradványban 1946-ban annyi daru volt, hogy jelentős károkat okoztak a tengeri földeken.93 94 95 Különféle összeírásokban több alkalommal is szerepel: „Az 1554. évi egri összeírás szerint Magyarszálláson húsz szelíd daru volt. A zavaros időkben azonban ezekből Artándy Kelemen apródjai és Ladányi Pál négy darvat elvittek. A törökök meg Szolnok megszállása alkalmával hat darvat ragadtak el.”99 1676-ból „Szárnyas majorság. Daru vagyon no. 1. Pulyka no. 6. Lúd no 20. (...) 1736: Szárnyas állatok... Kakas Páva 2. Tojo Páva 2. ~ 4. Tyuk kakas 1. Tojo tyuk 5.- 6. Daru 6.’m A szelídített darvak adták a legjelentősebb haszonvételt a régmúlt korokban. A darutoll ugyanis meglehetősen keresett árucikk volt hajdanán. A régi korok embere szívesen viselte fejfedője díszeként. Ennek eredetét az isteni világhoz való tartozásban kell keresnünk: a toll a hatalom szimbóluma minden népnél. Az egyiptomi tollkoronáktól kezdve a maja 88 BÉCZY Tamás-MÓSANSKY Arisztid-STERBETZ István-SZLIVKA László 1974.27. 89 HERMAN Ottó 1985.295. A darvak táplálkozásában a legnagyobb szerepet a növényi anyagok jelentik. Ezek különböző zöldhajtások, zsenge füvek és magvak - kukorica, búza - lehetnek. Sokszor azonban állati eredetű táplálékot fogyasztanak: különböző rovarokat, csigákat, sőt kisemlősöket is. RÉKÁSI József 1975.233.; BÉCZY Tamás-MÓSANSKY Arisztid-STERBETZ István-SZLIVKA László 1974.29.; KOVÁCS Gábor 1998.; NAGY Jenő 1917. 181. Megeszi a tarlógabonát, de megy a kalászosokba is. Egy madár napi szemestermény-fogyasztása 30-35 dekára becsülhető. CSIFFÁRY Gergely 2001.142. 90 BÉL Mátyás 1984.16. 91 CSATH András 1938.8. 92 ifj. PALUGYAY Imre 1854.69. 93 MÜLLER Géza 1988.9-10. 94 TAKÁTS Sándor 1917.89. 95 SZABÓ T Attila 1978.272. Tollaskígyó istenen keresztül a szibériai sámánok fejdíszéig. A fejen viselt toll viselője tehát egyfajta fensőbbséggel rendelkezik azok fölött, akik nem hordják, nem hordhatják a díszítményt, vagy csak kisebb értékű tollakat viselhetnek.96 Ennek a különbségtételnek érzékletes példáját adja Heltai Gáspár „A páváról és daruról” című fabulája, amely a két madár vetélkedését tárja elénk.97 Elődeink különösen a daru- és kócsagtollat kedvelték. Mindent elkövettek, hogy a kor divatjának megfelelően fejfedőjüket pompás kócsag- vagy daru-, esetleg sastollal díszítsék. A kócsagtollat egyébként régi írásaink, számadásaink darutollnak hívták, s többnyire úgy szerepel, mint fehér darutoll - írja Takáts Sándor.98 Az azonban bizonyos, hogy elődeink szín- telenítették a darutollat, mert a fehér sokkal kedvesebb, értékesebb volt. A szürke darutollat úgy fehérítették meg, hogy azokat faolajban áztatták, amiben aztán színét vesztette. Darutollból két-három, esetleg öt szálat, de néha többet is tettek egy forgóba, ritkán az aljára rövid sastollakat is szúrtak.99 A tollak kötésével külön ember foglakozott, a tollkötő. „Adtam Tollkötő János kezébe az tollak, kiket köt, azoknak szerszámára” - olvassuk 1554- ben.100 Tollakat viseltek vitézlő uraink a pajzsukon, de a lovaikat is ezzel díszítették. A tollakat díszes, aranyból-ezüstből készült, nemegyszer drágakövekkel ékesített tolltokokba - toliforgókba helyezték. Ezek jelentős értéket képviseltek, így gyakran olvashatjuk végrendeletekben hagyatéki tárgyakként. Pénzszűkében gyakran zálogba is vetették. Thököly fejedelem 109 tolltokot mondhatott magáénak. A leltárban többek között ilyeneket olvashatunk: „Arany tolltok darutokhoz való... Darutokhoz, török lófékhez való két aranyos, köves tolltok... Ezüst aranyos tolltok 2, egyike köves darutokhoz való, az másik közönséges sastollhoz való’’.w 96 HOPPÁL Mihály-JANKOVICS Marcell-NAGY András-SZEMADÁM György 1995.222. 97 HELTAI Gáspár 1980.157. „Egy páva vendégségbe híva egy darut. És míkoron immár jóllaktanak volna, a beszédek kőzett egybeveszének a külemb- külemb ajándékokért, melyekkel őket megékösítötte volna a természet. A páva monda: Micsoda vagy te énhozzám képest? És azonközbe felveté a farkát, és megmutatta az ő szép tükeres festett tolláit. Micsoda szép kék bárson érne az én mellyemmel? És nézzedsze, mely szép korona vagyon - úgy monda - a fejemen. Semmi vagy énhozzám képest. Rút undok szürke madár vagy etc. Felele a daru: Úgy vagyon. Szép fénes tolláid vadnak, és ugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségöddel? Mit használnak tenéked a szép tolláid, noha: tükeresek és fénesek? Mindéltig csak itt alatt a földen, a sárban és nagy bűzben kell laknod, mert szép tolláiddal nem mehetsz fel az égbe. A disznók is gyakorta reád támadnak, és kitépnek benne. De engemet e rút szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok az égbe, kezel az Istenséghöz, és onnég az égből nézem az Istennek csodáit a földen nagy gyönyörűséggel és vigassággal. Ha egy toliam kihull, azt örömmel kapják az emberek és a nagy hősek, feltészik süvegben, és avval ékösítik meg magokat. Senki kedig nem becsüli a te tollaidat, hanem hogy légyözét csinálnak belőle. Eredj el immár, és kérködjél szépségöddel! Bizony szépen vagy véle!” LA FONTAINE is írt példabeszédet A daru és a farkas címmel. 98 TAKÁTS Sándor 1917.88. 99 RADVÁNSZKY Béla 1896.144. 100 TAKÁTS Sándor 1917.82. 101 TAKÁTS Sándor 1917.82. 80
