Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET Eddigi méltatlan lakáskörülményei nem tették lehetővé, hogy nagyobb méretű művekre gondolhasson. A szolnoki Művésztelepen kapott műtermében azonban már áll a festőállvány és rajta a félig kész Önarckép. ”124 A folyóirat - megyei érdekeltségű lévén - nem korlátozódik anyagában kizárólagosan a szolnoki, illetve a szolnoki művészteleppel kapcsolatos eseményekre és közlésekre, akár rajzos, akár szöveges formájúak voltak is. Hiszen hírt ad például öt fiatal művész bemutatkozásáról. Meggyes László, Mészáros József, Szurcsik János festőművészek, Nagy István és Simon Ferenc szobrászművészek műveiből 1956. július 1-én kiállítás nyílt a túrkevei múzeumban. „Nagy esemény ez a kiállítás - a sok szép kép és szobor de jelentősége sokkal nagyobb. Nemcsak a képek és szobrok kerültek Túrkevére, hanem megtelepedett ott az öt fiatal művész is, hogy az Alföld közepén a szolnoki Művésztelep közelében, az első termelőszövetkezeti városban érjen meg művészetük, hogy megismerkedjenek a puszta szépségeivel, a végtelen búzatáblák aranyló tengerével és mindenekelőtt azott élő emberekkel, akiknek keze munkája teszi földünket gazdagabbá. A megnyitó ünnepségen Domanovszky Endre Kossuth-díjas festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára szólt a fiatal művészekhez: Megköszönte a város vezetőinek a Képzőművészeti Szövetség és a Képzőművészeti Főiskola tanári kara nevében, hogy otthont adott a pályájukon most elinduló fiatal művészeknek. ’...Munkásságuk fejlődése az elkövetkező időben együtt fog haladni a szintén fiatal, alakuló, nagy jövőjű városéval. Az idetelepült fiatal művészek a főiskolán megtanulták a mesterséget. Most kilépve az életbe, hasznosítaniuk kell a tanultakat. Feladatuk nemcsak az, hogy az életben jelentkező és az itt tapasztalható élményeket gyűjtsék és művészi formában adják vissza, hanem alkotásaikban mély és általános emberi tartalmat is tolmácsoljanak. Szép és felemelő feladatuk lesz az is, hogy a képzőművészetet Túrkeve dolgozóival megismertessék és megszerettessék. Bízunk abban, hogy fiatal művészeink rokonszenves személyiségükkel, hivatástudatukkal és jó felkészültségükkel helyt fognak állni az előlegezett bizalomért. Gondoljanak arra, hogy mindig figyelemmel kisérik fejlődésüket és művészetük kiteljesedésével gazdagítani fogják kultúránk egészét...’ Domanovszky Endre további szavaiban ígéretet tett arra, hogy esetleges nehézségeikben segítségükre lesznek, és a fiatal művészeket a város gondjaira bízta. A megjelent nagyszámú közönség soraiban ott találtuk Darabos István miniszterhelyettest a Népművelési Minisztérium és Németh Lajos művészettörténészt a Központi Vezetőség Művészeti Osztálya képviseletében. Elbeszélgettek, vitatkoztak az egyes képek és szobrok előtt. Megismerték a fiatal művészeket személyesen is. A kiállításon igen szép anyag került a túrkevei dolgozók elé. A megfestés módja ugyan emlékeztet Domanovszky művészi stílusára, de egyes képeken már egyéni meglátások, egyéni ízek is érződnek. Különösen tetszettek Szurcsik János képei közül a Lovászfiú és a Babalátogatás. Meggyes László és Mészáros József tájképeit kell megemlítenünk; ügyes kompozícióik és színeik az alföldi tájak szépségét idézik. Szénrajzaik, az aratókról, kubikosokról készített vázlataik mutatják az utat, amelyen művészetüknek haladnia kell. A szobrászművészek közül Nagy István állatszobrai szelíd, kecses mozdulatokkal, Simon Ferencnek jól sikerült portréi és a palántázó lányokat bemutató domborműve figyelemre méltó. 124 N. N. 1956. JAKU III/5-6. 234. Illusztrációja: Részlet a Dózsa-sorozatból (linóleum-metszet) Túrkeve város tanácsa, amelynek a vezetőit ott láttuk a kiállításon, megérdemli a dicséretet, mert a város kulturális életében új területet hódított meg: a képzőművészetet. A város dolgozói szeretettel és kíváncsian fogadták a fiatal művészeket, gyakran felkeresik őket műtermükben és sokszor látják kint a határban palettával és vászonnal. Örömmel látják a képeken megelevenedni az ismerős arcokat és a kedves tájat.”'25 Ez a vizsgált periódus utolsó évét záró közlés azért is fontos számunkra, mert a Túrkevén bemutatkozó fiatalok közül hárommal (Meggyes László, Nagy István és Simon Ferenc) egy esztendővel később, a már Szolnokon megtelepedett Gácsi Mihály grafikusművész társaságában mint a szolnoki művésztelep új, fiatal nemzedékét jelentő törzstagokkal találkozunk. Akik majd még néhány, később Szolnokon letelepedő művésszel együtt a szolnoki kolónia történetének egy egészen új korszakát jelentik majd. A művésztelepiek jelenléte szolnoki és országos kiállításokon „Program szerint a felszabadulás 10 éves évfordulójának jegyében nyílt meg az V. Képzőművészeti Kiállítás..., (amelynek) ...festményei általában a mesterségbeli problémák kutatását árulják el. Szinte alig volt egyetlen hibátlan alkotás, de annál több volt a festői eszközök keresésére irányuló erőfeszítés, bár jelentkeztek bizonyos formalista tendenciák is. Ki kell emelnünk az életképfestészet fejlődését. Az V. Képzőművészeti Kiállításon például végre sikerült olyan üzemi tárgyú életképeket bemutatni, melyek méltók a magyar képzőművészet színvonalához. Jók voltak az arcképek és a tájképek is. A kiállításon igen meglepő volt a fiatal grafikusok örvendetes szereplése, mely azt ígéri, hogy hamarosan nemcsak megközelítjük, de túl is szárnyaljuk az 1920-30-as évek nagy sokszorosító grafikai kultúráját... ”KB - olvashatjuk a korszak első, de már bizonyos távlatból visszapillantó képzőművészeti értékelését a katalógus Tíz év képzőművészete című írásában. A kiállításon a szolnoki művésztelep alkotói is képviseltették magukat. P. Bak János három olajképpel ((Zsennyei táj, 62x85 cm; Tapasztalatcsere, 40x50 cm és Zagyvaparti táj, 40x50 cm), Benedek Jenő két olajfestménnyel (Békeküldöttek falun, 190x300 cm és A győztes brigád, 80x 140 cm), Botos Sándor pedig a Csordaerdő, 60x120 cm és a November, 50x80 cm olajképeivel.125 126 127 P. Bak János: Szolnoki Tabán, 1955. Olaj 125 KAPOSVÁRI Gyula 1956/b. 175. 126 N.N.1955.14. 127 KATALÓGUS... 1954.11-12. 230
