Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei
SZABÓ ISTVÁN - AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE X. - AZ 1953-1956. ÉVEK MŰVÉSZTELEPI ESEMÉNYEI fát, kivésem azt a részt, amelynek fehéren kell hatni. A fametszetet kétféleképpen vésik. Az egyik módszer, hogy tussal befeketítik azt a részt, amit feketén akarnak hagyni, és a szabadon maradt részt kivésik. Ezt a módszert nem szeretem, mert mechanikus munka. Én általában csak a kontúrvonalakat rajzolom fel és a nagyobb folthatásokat, amelyeket támpontul használok. Tisztán érzés után vések, függetlenül az odafestett rajzoktól. Amikor egy részt kivések, képzeletben már látom azt fekete-fehéren, úgy, ahogy a levonaton hatni fog. Amikor egy bizonyos stádiumot elérek, készítek róla próbalevonatot. Akkor látom, hogy helyes-e, amit kivéstem, és hol kell továbbfejlesztenem. Előfordul, hogy öt-hat próbanyomatot készítek, mire elkészül a fametszet.- Ezután csinálom a levonatot. Egy üveglapra vékony rétegben nyomda- festéket kenek, amelyet finom zselatinból készült hengerrel leheletfinom rétegben ráhengerelek a dúcra. Így hordom a festéket többször egymás után, hogy a finom vonalakat be ne tömjem. Mikor érzem, hogy elegendő a festékréteg a dúcon, akkor tükörsima, famentes papírt, esetleg műnyomópapírt teszek a tetejére, azt a kezemmel rásimítom, utána egy sima csonttal részletenként átdörzsölöm. Ezt mindaddig csinálom, míg a dúcról a festékréteg át nem szívódik a papírra. Általában 15-20 levonatot szoktam lehúzni, de van olyan eset, mikor a nagy érdeklődés miatt 50 példányt is készítek. Patay elvtárs műtermében sok fametszet sorakozik a falon. Egy nagyméretű kép, Sztálin elvtárs arcképe vonja magára elsőnek a figyelmet, kifejező művészi ereje, egyszerűsége miatt. Patay elvtárs ezt 1940-ben, Rómában készítette. Népünk életét ábrázoló metszetei: a Gyapotszedők, az Aratás, a Cséplés, a Cementlaprakók és a Pihenő kubikosok igazolják, hogy milyen nagy szeretettel fordul az egyszerű, becsületes emberek munkájához, hogy művészi témát merítsen. Patay Mihály: A korszerű mezőgazdasági gépek megkönnyítik a nehéz paraszti munkát, 1955. Tusrajz Patay elvtárs nagy terveket forgat a fejében. Egy nagyméretű Dózsa-kom- pozíció megalkotására készül. Természet után tanulmányokat készít. Ezek külön alkotásokként is megállják a helyüket.- Nemrégiben Sárospatakon voltam, az Alkotók Házában - mondja. - Ez a tanulmányút nagy hatással volt rám, és igen segíti a munkámat. Sárospatakon voltak a csehszlovák képzőművészet kiváló képviselői is. A beszélgetések során meggyőződtem arról, hogy a problémáink közösek, és együttesen könnyebben meg tudjuk oldani azokat. Vándorkiállításokat fogunk rendezni Csehszlovákiában, úgyszintén ők is kiállításokat rendeznek hazánkban. Állandóan érintkezni fogunk egymással. Ismertetőket küldünk az elért eredményekről, az újabban felmerült problémákról.-Ez a baráti kapcsolat és támogatás azért lehetséges, mert egy cél eléréséért harcolunk: a világbékéért, népeink boldog, szép jövőjéért. ”34 A telep festő- és grafikusművésze az év folyamán később is a lap látókörében marad, s mint Kaposvári Gyula már említett elemző írásából megtudhatjuk, a megye képzőművészeinek kiállításán „Patay Mihály fametszetek helyett szén- és tusrajzokkal szerepel a kiállításon. Ezek a szolnoki új rendelőintézet, a kunmártoni óvónőképző, a törökmiklósi gimnázium tornaterme építkezésének egy-egy érdekes, jellemző mozzanatát örökítik meg. Patay Mihály nyár folyamán felkereste a gépállomásokat, állami gazdaságokat is. Villamos cséplés, valamint Talajjavító gépek munkája a tiszasülyi állami gazdaságban című képei tanúskodnak erről.”35 S ugyancsak vonatkoznak rá is a fentebb idézett cikkek, hiszen Patay is részt vesz a művésztelepi művészek úttörőházban rendezett decemberi „Téli kiállítás”-án.36 A művésztelep ekkori favoritjának, Benedek Jenőnek 1953-ban is folytatódik a diadalútja. A vele foglalkozó első helyi újságcikk már január elején olvasható. A névtelen munkatárs a fővárosba látogató szolnoki fűtőházi tánccsoport Műcsarnokba, a III. Magyar Képzőművészeti Kiállítás anyagának megtekintésére felutazó tagjainak kísérőiéként közvetíti megfigyeléseit. Az együttes tagjainak „...Felcsillan a szemük, amikor megismerik Benedek Jenő képeit. Ráismernek a Járműjavító dolgozóira... ”37 Még ugyanebben a hónapban arról értesülhetünk, hogy a telep reprezentáns művésze visszatért bulgáriai útjáról, amelyről a sajtó munkatársa a következőképpen tájékoztatott. „Benedek Jenő Kossuth-díjas festőművész egyhónapos bulgáriai útjáról visszaérkezett a szolnoki Művésztelepre. Benedek Jenő a Bolgár Kultúr- kapcsolatok Intézete vendégeként bejárta egész Bulgáriát, a városokat, üzemeket, a bolgár mezőgazdasági szövetkezeteket és a tengerparti tájakat. Megtekintette a szófiai Nemzeti Galériában a bolgár képzőművészet utolsó két évének eredményeit bemutató reprezentatív kiállítást. Megfordult a képzőművészek műtermeiben, s tanulmányozta a Képzőművészeti Főiskola oktatási módszerét. Élményeiről, egyhónapos látogatásának tanulságairól szólva Benedek Jenő elmondotta, hogy különösen a szófiai kiállításon győződött meg arról, mennyire híven tükrözik a bolgár képzőművészeti alkotások is a társadalom gazdasági és kulturális haladását. A kiállított szocialista realista művek mutatják, hogy Bulgáriában a formalizmus csökevényeit teljes erővel igyekeznek felszámolni. A bolgár történelem szabadságharcokban gazdag múltjának témái is jelentkeznek a kiállított képekben és szobrokban. Bulgária hét élő legnagyobb szobrásza, egy festő- és egy építőművésze most dolgozik a felszabadító Szovjet Hadseregről készülő, Európában legnagyobb reprezentatív emlékművön, mely méltóan fejezi ki a bolgár nép 34 N. N. 1953. Szolnokmegyei Néplap, január 14 2. 35 KAPOSVÁRI Gyula 1953.3. 36 N. N. 1953. Szolnokmegyei Néplap, december 19.1. - Miként a Műcsarnokban megrendezett IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, ahol Tanulmányok címmel két ceruzarajzát állította ki (18x16 cm és 22x19 cm). Itt jegyezzük meg, hogy ezekre vonatkozóan a hivatkozott források - mind a helyi sajtó, mind pedig a műcsarnoki katalógus - a művész keresztnevét tévesen Lászlóként említi. Szolnokmegyei Néplap, 1953. december 28.1.; - KATALÓGUS... 1953.16. 37 N. N. 1953. Szolnokmegyei Néplap, január 7.3. 207
