Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez
Bagi Gábor Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez Szolnok város történetében az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc időszakának különleges szerepe van. Jelenlegi ismereteink szerint a mai törzsökös lakosok elődei csak valamikor a török kiűzését, vagy inkább a Rákóczi-szabadságharc végét követően telepedtek meg itt. Ennek a körülménynek tudható be, hogy a lakosság kollektív emlékezetében az 1848 előtti időszakokra vonatkozóan nem is maradt meg számottevő emlékanyag. A jakobinus Verseghy Ferenc ugyan születését tekintve szolnokiként - a végkifejletét és jelentőségét tekintve inkább szimbolikus, mintsem ténylegesen jelentős - szerepet játszott az országos nagypolitikai eseményekben, igazi cselekvő hősöket, a városhoz ténylegesen kapcsolódó nagy alakokat azonban valójában csak a polgári forradalom és a szabadságharc időszaka teremtett. Az ekkori események helyi történetének megrajzolásánál a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a város 1919 előtti levéltára a Tanácsköztársaság és az 1944-es események során jórészt megsemmisült, és ezzel együtt az 1848/1849-es jegyzőkönyvek és iratok is. A súlyos hiányosságok így csak másodlagos források bevonásával pótolhatók, ami viszont jelentős mértékben megnöveli a tévedések lehetőségét az események rekonstrukciója során. I. Szolnok a forradalom és a szabadságharc előestéjén Szolnok Rákóczi-szabadságharcot követő békés fejlődését nagyban elősegítette kedvező közlekedés-földrajzi helyzete. A tiszai átkelőhely és az 1562-től kisebb szünetekkel folyamatosan létező Tisza-híd fontossága megakadályozta, hogy a környező pusztásodó középkori mezővárosok (Fegyvernek, Tiszavarsány) sorsára jusson. Bár 1711 utáni népessége egységesen római katolikus volt, azonban jogilag, társadalmilag és etnikailag is sokáig megosztott. 1780 táján Szolnok lakosai között még magyarokat, németeket és szlovákokat említettek. 1 A Várban sokáig német katonák állomásoztak, akiknek utódai az őrség 1765-ös felszámolása után az iparosok, kisebb részben a földművesek közé illeszkedtek be. Ezek a Vártemplom német istentiszteleteihez még 1825-ben is ragaszkodtak, sőt nyelvük iskolai oktatását is igényelték. 2 A reformkor és a forradalom hatására 1850-ben Szolnokot már magyar mezővárosként jellemezték. 3 Népessége a megelőző háromnegyed évszázadban a megye más mezővárosaihoz képest is gyorsan növekedett. 4 1786 1827 1837 1852 Szolnok 5.714 10.962 11.680 10.460 Törökszentmiklós 5.287 6.011 7.595 8.694 Mezőtúr 7.964 15.736 15.811 15.886 Gyöngyös 9.832 15.092 13.737* 15.445* Eger 16.233 17.848* ? ?* 1848-ra Szolnok Heves és Külső-Szolnok megye mindinkább önállóságra vágyó 5 tiszai részeinek legjelentősebb települése lett, lakossága 1786-1837 között megduplázódott. Lehagyta a közeli Törökszentmiklóst, és bár Mezőtúr még 1852-ben is népesebb volt nála, az túlságosan a megye szélén feküdt, és így közlekedési helyzete is kevésbé volt szerencsés. Ráadásul Törökszentmiklóson és Mezőtúron még az állattartás volt a meghatározó, és az ehhez kapcsolódó hagyományos kereskedelmi és ipari ágazatok, amíg Szolnokon már a szárazon és vízen érkező termékek jelentősebb népesség megélhetését biztosították. Szolnok Egerrel és Gyöngyössel ugyan népesség és gazdasági erő tekintetében nem vetekedett, ám a Tisza mentén versenytárs nélkül állt. Ezt mutatják az 1828-as összeírás adatsorai is. 6 Szolnok Mezőtúr Eger Gyöngyös Ház 3.151 4.367 6.506 2.980 Honoracior 12 3 56 22 Polgár 424 Jobbágy 535 706 Házas zsellér 746 1.207 2.551 1.818 Házatlan zsellér 356 271 1065 505 Szolga 52 87 41 33 Szolgáló 6 198 68 Kézműves 174 169 605 535 Kalmár 4 4 36 76 Kereskedő 1 1 Szolnok azért is kedvező helyzetben volt, mivel földesura 1685-től a Magyar Kamara lett. A budai adminisztrációhoz tar4 PALUGYAY Imre 1854. 361., 367., 389.; B0H0NY Nándor 1985. 89.; VARGA Éva 1981.152-162. 5 Szolnok Külső-Szolnok megye Hevessel való 1569-es összevonásával veszítette el megyeszékhelyi státusát. A török kiűzése után az Alföld közepétől Gömörig húzódó Heves megye felosztása többször is felmerült, és Szolnok idővel történeti szerepének visszaszerzésére törekedett. 1851-1860 között a Heves megye Tisza menti részeiből létrehozott Szolnok, majd 1876-tól Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye lett. Heves Megyei Levéltár IV-7/a. Országos összeírások, 1827/28. 19. raktári egység. Összesítések. Summarium Regnicolaris Conscriptionis l.l. Comitatibus Heves et Exterioris Szolnok Articulariter Unitis juxta Art. 7-um 1827. Anno 1828/9 per acta. 6 1 BOHONY Nándor 1978. 84. 2 SOMOGYI Ignác 1887. II. 46. 3 PALUGYAY Imre 1854. 359-365. » 79 «