Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Szathmáry István: A kunsüveg mint a katonai csákó őse

TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM 7. ábra - Heraldikai osztóvonalak: hasítás, vágás, szelés A csákó elnevezés eredete Érdemes egy kis kitérővel bővebben foglalkoznunk a csákó elnevezést szülő szokás eredetével. Mint említettük, a szó valójában a hengeres fejfedő külső oldalának ferde bemetszését jelentette. A besorozott legények között vált gyakorlattá a süveg effajta, hamarosan széles körben közkedveltté vált díszítése. A visszahajtást felülről, mintegy spirál formában hasították be, gyakran egészen az aljáig, amitől a szabadon lifegő rész nem egyszer méternyi hosszú, látványos nyúlványként követte viselőjét. Különösen a vágtató huszáron tette ez az utána lobogó szárny festőivé az egész jelenséget.

9 Ugyanakkor ennek a szokásnak az okát nem csak a tetszetősségben kell keresnünk. Ahhoz, hogy ez nyilvánvaló legyen, mind térben, mind időben kissé messzebbre kell mennünk. Köztudott, hogy a különféle vágások mint jelentéssel bíró képi elemek jóval korábban megjelentek a csákó elterjedését hozó XVIII. századnál. Középkori eredetűek, s egy igen szigorú szabályokkal bíró tudomány, a címertan már hosszú évszázadok óta élt velük. A címerpajzsokat mezőkre osztó vonalakról, az úgynevezett vágásokról, szelésekről és hasításokról van szó. A címerpajzsok eredetileg megegyeznek a csatákban használt testvédő pajzsokkal, melyeken a sisak mellett elhelyezték az egész testet beborító páncél miatt nehezen azonosítható lovagok ismertető jeleit. Ábráik idővel címerré alakulva megőrizték a pajzsok formáit, s egyúttal magukkal vitték az azokra mért csapások, vágások nyomait is a pajzsmezőt felosztó vonalak képében. Erre elnevezésük is utal: A pajzsmezőt e vonalak segítségével több részre lehet osztani. Az osztóvonal lehet: függőleges = hasítás vízszintes = vágás átlós = szelés (7 a, b, c ábra) Az elmondottak alátámasztják azt, hogy a különféle vágásokat, hasításokat hosszú idő óta ismerték, és használták valamilyen jelképként. A ruházaton található vágásokat többek között a német zsoldos katonák, a landsknechtek hozták divatba a XV-XVI. században. Ebben az időben az ő tipikus viseletük volt a számtalan hasítással díszített felsőruha, melynek cafrangjait nem egyszer alájuk tett, gyakran vörös színű béléssel is igyekeztek kiemelni. (8. sz. ábra) E divat eredetét szintén a csatákban szerzett sebekre, s egyúttal a harcok közben elrongyolódott öl8. ábra - Német landsknecht ábrázolása XVI. századi metszeten tözékre való utalásként véljük felfedezni, attól függetlenül, hogy e zsoldosdivatot előszeretettel vette át a korabeli társadalom más rétege is. Mint ahogy nálunk is minden tiltás ellenére sokan utánozták a hetyke, csákós bevágású fejfedők viselésének divatját. A kenyerét csatatereken kereső német zsoldos és az évszázadokon át állandósult háborús viszonyok között élő magyar katona életérzésének közelsége minden további nélkül indokolhatta egy hasonló jelkép kedveltté válását körükben. 9 SÁGVÁRI György é.n. » 74 «