Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Néprajz - Bartha Júlia: Jász-Nagykun-Szolnok megye tárgyalkotó népművészete a múltban és a jelenben

BARTHA JÚLIA: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TÁRGYALKOTÓ NÉPMŰVÉSZETE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN Nagykun és jász parasztviselet rekonstrukciók (Nagy Emese munkái - Damjanich János Múzeum) ló Népi Iparművész, aki a jászsági és a kunsági hagyományokra építette fel a munkásságát. A karcagi szűrhímzés elismert hímzőasszonya volt Csíkos Sándorné, a Népművészet Mestere. Követőjeként tartjuk számon Oláhné Lipták Erzsébet Népi Iparművészt, a túrkevei Nagy Istvánnét, aki népi díszítőművészeti szakkörével a kunhímzés motívumainak átörökítéséről gondoskodik. A Jászság szűcsmunkáin fennmaradt motívumokat látjuk Gara Istvánná újszászi hímző és Szabó Pál Antalné Rigó Éva Népi Iparművész gyönyörű munkáin. A csipkeverők között meg kell említenünk Révész Márta öcsödi Népi Iparművészt, Pinczésné Soós Gyöngyi és Fejesné Koppány Gabriella karcagi csipkeverő nevét. Az ékszerkészítés terén új népi iparművészeti ág a gyöngyfűzés és a lószőrékszer-készítés. Megyénkben igen népszerűek Nagyné Sallai Erzsébet túrkevei gyöngyfűző, Országné Dékány Katalin Népi Iparművész lószőrékszer-készítő (aki munkássága után már rég megérdemelte volna a Népművészet Mestere díjat) és Molnár Marianna szolnoki gyöngyfűző munkái. A hagyományos ötvösmesterségnek egyetlen képviselője van a megyében, a Karcagon élő Csanádi Tibor, aki viseletkiegészítőket, pitykéket és egyéb ékszereket készít elsősorban. A hagyományos jászsági és kunsági viselet varrásának három képviselőjét kell kiemelni: a jászapáti Tajti Erzsébetet, a karcagi Nagy Emesét és a szolnoki Tóth Bélánét, utóbbinak a nevét a csipkevarrók között is említenem kell. A vesszőfonásban, népi bútorkészítésben a túrkevei Luka Lajos munkássága kiemelkedő. A hagyományos kovácsmesterség alapjára épülő díszműkovácsok közül kiemelkedik a tiszafüredi Kovács Imre Népi Iparművész és a karcagi Tóth István Népi Iparművész munkássága. A bútorkészítésben, famunkákban a karcagi Tóth László, Andrási Mihály, Bartha András, a berekfürdői Sinka István és a kunhegyesi Czupp Pál Népi Iparművészek munkái örökbecsűek. Kortünet, hogy megint egyfajta válságot él át a népművészet. A népművészet tradicionális ágait egyre kevesebben művelik, mert igen megsokasodtak a munkájukat nehezítő körülmények. A legtöbbjük azon a véleményen van, hogy szétesett az irányítás, némelyek még emlékeznek Kresz Mária áldásos munkájára, és (ez a muzeológusok felé komoly jelzés!) hiányolják a múzeumi műhelyekkel való szorosabb kapcsolatot. A háziipari szövetkezetek megszűnésével a legtöbbjük magánzóként saját műhelyben dolgozott, és mivel vásározni csak kevesen járnak, s a felvásárlás és a népművészeti boltok többsége meg»45