Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Néprajz - Bartha Júlia: Jász-Nagykun-Szolnok megye tárgyalkotó népművészete a múltban és a jelenben
BARTHA JÚ LIA: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TÁRGYALKOTÓ NÉPMŰVÉSZETE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN Jászsági bunda válltányérjának dísze Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetének történeti hagyományai Megyénk táji adottságai determinálják a népművészetét is. A Tisza menti dús füzesek, a réti növényekkel borított kunsági puszták és a jászsági, tiszazugi kertkultúra adta táji környezetben alakult ki a megye differenciált népművészete. 7 A Tisza menti települések kevésbé összetett társadalma, a halászat, gyűjtögető gazdálkodás, legeltető állattartás jobban a természethez kötötte az embert, így természetszerűleg a népművészetet is. A jász és a kun települések különösképp a redempció parasztpolgári fejlődését követően differenciáltabb társadalomban éltek, sokrétűbb gazdálkodást és kereskedelmet folytattak, amelyben a táji adottság hatása csupán áttételesen érvényesült. A nagykunsági és a jászsági állattartás a bőr iparszerű feldolgozását eredményezte: a tímár-, szűcs-, csizmadiamesterség virágzásához vezetett. Megyénkben jelentős népművészeti központok alakultak ki. Az egy központban készített áruk néha a megye teljes területén elterjedtek, pl. a mezőtúri cserepek, máskor pedig a mesterek csak egy kisebb körzet számára dolgoztak egységes stílusban, erre jó példa a kunsági kisbunda. A viselet, a fejfák és a temetői keresztek egy-egy közösségre vagy a közösségen belüli rétegre voltak jellemzőek. A népművészet szempontjából kiemelkedő központnak tarjuk Mezőtúrt fazekas, szűcs, csizmadia és asztalos ipara miatt, mert nemcsak a város szükségleteire termelt, hanem szinte az egész Nagykunságot ellátta a túri vásár. Mezőtúron a nagy múltú fekete kerámiát az 1840-es években váltotta fel a főként zöldmázas, folyatott és rúgtatott technikájú kerámia, majd mintegy húsz évvel később a jellegzetes sárga, dudi színű, virágos, klasszikus mezőtúri kerámia. Csárdáskorsók, bütykösök, butellák és tálak voltak a jellegzetes tárgyak. Mezőtúron a fazekasság virágkora idején a mesterek száma meghaladta a 80-at. A XIX. század végétől egy új stílus nőtt ki a mezőtúri hagyományok talajából: Badár Balázs munkásságát megérintette 7 BELLON Tibor - SZABÓ László 1987. Pásztorok cifraszűrben a kevi vásáron 1930-ban (Tagán Galimdzsán felvétele, Néprajzi Múzeum F 78831) a szecesszió stílusa, s bár sokan vitatták ennek a stílusnak a létjogosultságát, közöttük igen élesen Györffy István is, Badár munkássága kiállta az idők próbáját. A fazekasság tekintetében a megye harmadik központjának számít Tószeg, ahol a XIX. század második felétől a Mezőtúrról odatelepült fazekasok működtek. Stílusukban megőrizték a túri fazekashagyományokat, elsősorban a zöldmázas korszakot. Karcagnak nem volt kiemelkedő fazekashagyománya. A XX. század elején dolgozó Ácsi Kovács János műhelyében tanulta a mesterséget Kántor Sándor, aki később híressé tette Karcagot. Kossuth-díjasként az egyetlen fazekas mesterünk, aki halhatatlan érdemeket szerzett elsősorban azáltal, hogy megmentette a Közép-Tisza vidéki motívumkincset, és kinevelte azokat a tanítványokat, aki továbbvitték ezt a tudást. A másik jelentős népművészeti kistáj központja Tiszafüred volt, ahol a vessző- és gyékényfonás, a szövés, a hímzés és a nyergesmesterség mellett az asztalos és szíjgyártó ipar termékei és a debreceni, mezőcsáti, miskolci hagyományokat őrző fazekasság vált híressé. Miskakancsók, butellák, tányérok készültek a mintegy 15 fazekasműhelyben. 8 A füredi fazekashagyományokban a Katona Nagy dinasztia játszott kiemelkedő szerepet. A Nagykunságon a szűrszabó mesterség Karcagon, Kunmadarason, Kisújszálláson volt jelentős, a szűcsmesterség különösen Kisújszálláson és Kunmadarason vált apáról fiúra szálló mesterséggé. A jellegzetes viseleti darabra, a kunsági kisbundára utaló első írásos emléket 1826-ból a mezőtúri céhiratokban találjuk. A kisújszállási Gaál Sándor, a kunhegyesi Szabó Pál és Szabó Imre, Szabó Lajos, a kunmadarasi Üstökös Sándor 8 SZABÓ László 1981. 8.; FÜVESSY Anikó 1981. 151-167. » 41 «
