Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Régészet - Gurzó K. Enikő: Történészi ellentmondások a jazygok bejövetelét illetően

Gurzó K. Enikő Történészi ellentmondások a jazygok bejövetelét illetően A szarmata-jazygoknak a Kárpát-medencébe történő bevándorlását és megtelepedését illetően számos elmélet született, ezek szinte mindenike más-más elképzelést képvisel, és tudományos vitára teremt alkalmat. Tanulmányomban az ókori feljegyzések óta napvilágot látott legjelentősebb hipotéziseket veszem számba és vetem össze. Elsők között idősebb Plinius fogalmazta meg, hogy a jazygok Tiberius császár uralkodása idején váltak ki a szarmaták nagy tömegéből, és telepedtek le a Duna-Tisza közében.

1 A történetíró Természetrajz című művének negyedik könyvében azonosítja be földrajzilag azt a területet, ahol a jazygok feltűnnek; ugyanitt tesz említést a szarmata törzsnevekről is.

2 Tacitus Évkönyveiben a szarmaták Vannius szövetségeseiként és mint hivatásos lovas harcosok szerepelnek.

3 Egyértelmű tehát, hogy már Vannius uralmának Kr. u. 50 körül bekövetkezett összeomlása előtt jelen voltak a Kárpát-medencében.

4 Ptolemaiosz arról tesz említést, hogy a Szarmáciától délre eső földet, amely a Szarmata-hegységtől a Kárpátokig terjed,

5 a jazyges metanastae, azaz a nyugati, avagy kivándorló jazygok lakják.

6 Alföldy András nem tartja kizártnak, hogy a szarmatajazygokat a római császárok hozták be Dacia déli részére, Olténiába és a Bánságba, ahol már az első évszázadban megtalálhatók voltak.

7 Ezt az álláspontot Constantin Daicoviciu cáfolja meg, miközben azt igyekszik igazolni, hogy a Tisza, Maros és Duna közti territórium ebben a periódusban még nem állt szarmata-jazyg fennhatóság alatt. Az említettek több hullámban vonultak be Nyugat-Daciába, az a tény pedig, hogy Claudius idején a germánokkal és a kvádokkal

8 szomszédosak, arra enged következtetni, hogy Kr. u. 20-ban a jelenlegi szlovák Kárpátok melletti síkságon, azaz északon tartózkodtak.

9 Ovidius és Strabon adataira alapozva Harmatta János úgy véli, a jazygok a Fekete-tenger térségéből a Pannon-síkság felé vándorolnak, de nem a Kárpátokon és Galícián át, ahol ő nem tud fellelhető szarmata régészeti leletekről, hanem a havasalföldi és bánsági lankákon keresztül.

1

0 Harmatta e tekintetben Párducz Mihály tanulmányaira hivatkozik, aki a Tisza középső szakasza mentén talált tárgyi nyomokra építkezve összegez.

11 Harmatta tulajdonképpen azon feltételezésének alátámasztására keres bizonyítékot, hogy a rómaiak a szarmatákat mintegy élő bástyaként kívánták használni a dák harcosokkal szemben. Kivonulásuk után régi lakóhelyüket, a mostani Oroszország déli részét az alánok foglalják el, akik már korábban is nyomást gyakoroltak a helyiekre. A jazygok az őshonos lakosságra telepednek rá, vagyis a keltákra, pannonokra és dákokra, ami az egyes kultúrák keveredéséhez vezet.

1

2 Az iráni eredetű emberhullám ekkor szorítja a dákokat a hegyekbe, s ettől kezdődően ékelődik be közéjük választóvonalként a Tisza.

1

3 A jazygok behozatalát Mócsy András régész Publius Cornelius Lentulus Sura hadvezér lépéseivel hozza összefüggésbe.

14 Harmattát idézve egy olyan lépcsőzetes beszivárgást tart elképzelhetőnek, amely kezdetben elkerülte a rómaiak figyelmét. Míg Gheorghe Bichir és Ion Horatiu Cri§an amellett sorakoztatnak fel érveket, hogy a jazygokat a rómaiak politikai megfontolásból hívták be a Tiberius vezette birodalom területére, Doina Benea kizárja a rómaiak bárminemű „közbenjárását", szerepét.

1

5 Az ókori források és a régészeti leletek alapján Bichir az első évszázadra helyezi a jazygok betelepedését a Pannon-síkság északi területeire, a Duna és a Tisza közé, ahová a Dnyeszter és a Prut folyását követve jutnak el, nem pedig a Duna irányából.

1

6 Ezt támasztják alá az I. és II. századra datált moldvai (38), munténiai (48), dobrudzsai (4), bánsági (25) és partiumi (19) sírok, illetve ezek teljes hiánya Erdélyben és Mehádiában (Olténiában),

1

7 hangsúlyozza a román történész. Sever Dumitraçcu és Coriolan Horatiu Opreanu azonban inkább afelé hajlik, hogy elfogadja a római beavatkozást és „segítséget" az időszámításunk szerinti 20-as években,

1

8 illetve az ezzel kapcsolatos elképzeléseket. Vitalie Bárcá meg van győződve arról, hogy a jazygok megérkezése igazolja a szarmaták nyugatra tolódását, amely valamivel Kr. u. 50 előtt történhetett.

1

9 Fitz Jenő azt feltételezi, hogy a rómaiak azért állomásoztak a pannóniai Dunától keletre, mert Kr. u. 50 körül határaik mellett 1 PLINIUS, Caius Caecilius Secundus - VÁCZY Kálmán 1973.133-134. 2 PLINIUS, Caius Caecilius Secundus - VÁCZY Kálmán 1973.136-137. 3 TACITUS, Publius Cornelius - BORZSÁK István - ZSOLT Angéla 1998. 321. 4 TACITUS, Publius Cornelius - BORZSÁK István - ZSOLT Angéla 1998. 321. 5 PTOLEMAIOSZ, KlaudioszSTEVENSON, Edward Luther 1991. 79. 6 PTOLEMAIOSZ, Klaudiosz - STEVENSON, Edward Luther 1991. 81. 7 ALFÖLDY András 1939. 39. 8 avagy quadok: a suebusok csoportjába tartozó germán néptörzs 9 DAICOVICIU, Constantin 1942. 98-100. 10 HARMATTA János 1970. 41-42. 11 PÁRDUCZ Mihály 1942. 315. 12 HARMATTA János 1970. 42-46. 13 PLINIUS, Caius Caecilius Secundus - VÁCZY Kálmán 1973.136-137. 14 MÓCSY András 1974. 37. 15 BICHIR, Gheorghe 1976. 209.; CRIÇAN, Ion Horatiu 1977. 279.; BENEA, Doina 1996.115. 16 BICHIR, Gheorghe 1974. 57. 17 BICHIR, Gheorghe 1976.117. 18 DUMITRAÇCU, Sever 1993. 72-76.; OPREANU, Coriolan Horatiu 1994. 194.; OPREANU, Coriolan Horatiu 1998. 31. 19 BÁRCÁ, Vitalie 2006. 251. » 35 «