Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

SZABÓ ISTVÁN: RÖPÜLJ PÁVA '77 - A TÚRI VÁSÁR egyetlen ilyen önként kínálkozó alkalom a vásár, amely képet ad a tájegységre jellemző népművészetről, annak továbbéléséről, alkalmazhatóságáról, a kézműves kisiparról, ünnepi-étkezési szokásokról, régi gyermekjátékokról, mondókákról. Az árucsere egy ősrégi formájának helyi sajátosságairól, bonyolításáról, kísérőjelenségeiről. Nekem a vásár, a piac valahogy egész gyerekkoromat átszőtte. Fehérgyarmat nem a világ közepe. De nekem nyolcéves koromig az volt. A XV. századi zsindelytetős, fagalériás műemlék református templom és a mellé épített paplak közvetlen szomszédságában laktunk.

4 A Közjóléti Szövetkezetet alapító, s annak ügyvezető igazgatójaként mintegy tíz éven át tevékenykedő apám jogán az akkor még létező szervezet szolgálati épületében laktunk, amelynek udvarán egy kosárfonó üzem és egy asztalos részleg működött a hozzá tartozó, a felhalmozott nyersanyagkészlet tárolására is elegendő, nekünk, gyerekeknek óriási focizási lehetőségeket biztosító szabad területtel. A ház előtti tágas térségen pedig a heti rendszerességgel mindig megtartott piaci nyüzsgés, forgatag rengeteg élményt, látnivalót, érdekességet kínált.

5 Ezek a sokadalmak akkortájt még csakúgy, mint szerte az országban, Gyarmaton is a templom előtti beépítetlen, szabad térségen zajlottak. A heti piacozásokon kívül a vásárok és a hozzájuk kapcsolt egyéb látványos szórakoztató események iránt is - halálkatlanban történő motoros produkció, Fann a csodálatos, Maya a csontnélküli, jósda a Csodapókkal, bűvészek és artisták - hatalmas volt az érdeklődés mind a felnőttek, mind a gyerekek részéről. Hiszen itt lehetett színes, csavaros cukorka rudat, brezilt, nyalókát kapni, de ide állították fel a cirkuszosok az emberi erővel hajtott ringlispílt is, amelyet egy csapat gyerekkel az emeleti, sátortetőt tartó traktusban a tartórudak közé állva tíz meneten át hajtottunk, hogy egyszer, a végzett munka fejében magunk is felülhessünk egy-egy ló hátára, vagy beszállhassunk egy-egy gondolába.

6 Egyszóval: már nyolcéves koromig is bőven volt vásári élményem. 4 „Római katolikus templom: az egykori, középkori templom a XV. században református kézbe került. 1691-ben a gyermektelenül meghalt Székely László ingatlanát a plébániára hagyta, hogy rajta templom épülhessen... a református templom a református egyház egykori nagyságát bizonyítja. Amit megerősít és alátámaszt az a tény is, hogy 1559-ben a híres nagyváradi zsinaton Fehérgyarmat 4 református lelkésze vesz részt. Templomát az 1696-ban kelt egri egyházmegyei iratok tanulsága szerint református kezelésben lévő katolikus templomként tartották nyílván. 1775-ben szóba került a templom visszaadása katolikus kézbe, de 1808-ban lett véglegesen református tulajdonú. A templom XV. századi eredetű, majd azóta több alkalommal felújított épület, fagalériás toronysisakkal. 1947-ben a toronysisakot, 1951-ben a tetőt, 1952-ben a hajófalakat és a tornyot újították fel. Szabadon álló, keletelt, részben középkori eredetű templom, a homlokzat közepén elhelyezkedő, három oldalával szabadon álló toronnyal. "FILEPNÉ NAGY Ilona (szerk.) 1998. 266. 5 A XV. század elején Fehérgyarmat már jelentékeny mezőváros volt: 1576ban négy vásár tartására szerzett jogot. FILEPNÉ NAGY Ilona (szerk.) 1998. 265. 6 Lásd erről SZABÓ László 2005. (megjelenés alatt) S ez, ha így hatvan év távlatából visszarévedek, szinte emblematikusan meghatározta, de legalábbis végigkísérte életem színhelyváltozásait. Fehérgyarmatról ugyanis 1950-ben Debrecenbe költöztünk. S mit ad Isten? A nagytemplom mellé, mégpedig a Piac utcára! Ezt ugyan ekkor Vöröshadsereg útjának nevezték, de csak hivatalosan viselte ezt a nevet. A bennszülöttek soha nem említették másként, csak a régi néven. Ami - mint azt később megtudtam - azért maradhatott meg minden cívis emlékezetében, mert a Debrecent szimbolizáló református nagytemplom előtti jókora tér volt Debrecenben a heti piacok, 1362-től, Nagy Lajos király szabad bíróválasztást és ehhez társuló, több más kedvezményt (vásártartási jogot) is biztosító adománylevelétől kezdve a vásárok rendezésének színhelye is. 1473-ban a lakosok árumegállítási jogot szereztek, amit szintén csak a legjelentősebb települések nyerhettek el. 1693-ban pedig Debrecen szabad királyi város rangra emelkedett, és a messze földek, távoli, belés külhoni árusait és vásárlóit idecsábító híres debreceni vásárok színhelyévé vált. Ahová áruikkal, készítményeikkel főleg az ország északi, keleti, vagyis tiszántúli területeiről, de az erdélyi részekről is tódultak kismesterek, kupecek, gabonát, terményeiket és élelmiszereket nagyobb tételben is terítő őstermelők és kereskedők, vásári árusok, hogy a több - korábban akár 1015 - napig is eltartó vásáridőszakban továbbadják portékáikat.

7 Debrecenbe kerülésem idején természetesen mindennek már nyoma sem volt. Csak az utókorra hagyományozott - napjainkban ismét Piac utcának nevezett ősi név és a templom előtti Kossuth-szobor lábainál díszcserjékkel, fákkal ékes, villamossínekkel barázdált tágas tér, a valamikori vásárok egykori színhelye emlékeztetett erre. No meg a barátaim, iskolatársaim szüleitől, nagyszüleitől, tanárainktól hallott történetek, emlékezések. S az ugyancsak lakásunk közelében lévő debreceni nevezetesség, a Déri Múzeum gyakran megvizitált gazdag anyaga, értékes és gyermekek számára is közérthető, egyértelmű kiállítása. Illetve az akkor még a múzeum alsó traktusában működő Déri, később városi kölcsönkönyvtár számtalan, az egykori debreceni állapotokat megörökítő könyve. És a szintén a lakásunk közelében lévő debreceni Református Nagykollégium még egy korábbi városállapotot mutató, dokumentáló könyvtári és múzeumi anyaga. Amihez a hangulatot a már új helyen működő piacon, a Csapó utca Zenedétől a Vegyipari Technikum, illetve ott derékszögben elfordulva a Rákóczi utca mindkét oldalán áruikat kínáló helyi és környékbeli árusok portékái előtt alkudozó, válogató, beszélgető és vitatkozó vásári közönség megfigyelése, viselkedési formáik, megnyilvánulásaik öntudatlan regisztrálása biztosította. Amit heti rendszerességgel rögzíthettem, mivel a családban én voltam az „otthonülő", aki szívesen segítettem édesanyámnak a piacon vásárolt alapanyagokat hazacipelni. 7 SÜLI-ZAKAR István (szerk.) 1998. 237., 238., 239. » 275 «