Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

TISICUM XX. - KÖZMŰVELŐDÉS, MÚZEUMPEDAGÓGIA (Ezt a Túri vásár filmszerűen megoldott, Háziipari Szövetkezetekben felvett helyszínei biztosították.) Ötletek itt is adódtak: „elképzelhetőnek tartjuk a szín pad képi, szcenikai beillesztést... kézenfekvő lehetőségeket kínál az úgynevezett »tartalmi-illusztratív« beillesztés forma." (Példaként említ egy mesemondó nagymama által felidézett - majd eljátszott kerettörténetet.) Szintén a műsorok szerkesztőinek, összeállítóinak legnagyobb gondot okozó feladataként jelzik; hogyan tudják a leghatásosabban műsorukba illeszteni a tárgyalkotó népművészet, a céhes hagyományok és kismesterségek bemutatását. Egy dramaturgiailag jó megoldáshoz viszont felajánlják a TV segítségét - filmek készítését például - az adott műsoridőbe tartozó szerkesztéssel. A népművészet térhódításához (divat, lakberendezés, festészet, iparművészet) Illyés Gyulát idézik; „A gépkocsik szele nyomtalanul lesodorta az autósztrádáról a parasztszekereket, de darabjait az útmenti vendégfogadókba divatos díszítményül hordta szét... A falakra a paraszt bütykösök, kulacsok, kancsók, tányérok és tálak, a falak tövébe a falusi mesterek faragta padok, lócák, székek már a századfordulón odasorakoztak... Ami azelőtt csak múzeumi tárgy volt, rég beáradt a magánlakásokba, a legszerényebbekbe is." Ehhez még hozzátehetjük, hogy asztalos kisiparosok rendszeresen készítettek korábbi minták alapján parasztbútorokat. A szolnoki Damjanich Múzeum kiállításrendező grafikusa, Németh Zoltán a néprajzi gyűjtemény karcagi „kunkék" festett parasztbútorai alapján több éven át készített rendelésre tálast, fűszertartót, tékát illetve tükröket. A tájékoztató felhívja a figyelmet a „tiszta forrás" letéteményeseire, a tárgyalkotó és előadó-népművészet legértékesebb alkotásaitól ihletett szellemiségű fiatal alkotókra, akiknek a népművészet, a folklór alakítja „jelrendszerüket, jelbeszédüket, ezekből kölcsönöznek arányrendszert, anyagszerűséget, formavilágot, színkultúrát. Munkásságuk jelentős befolyással bír a mai ember közvetlen, otthoni környezetére, a tárgy- és öltözködéskultúra alakulására. Befolyásolják az irodalmi és zeneiközízlés alakulását is. " S ha van a műsor számára elérhető „Népművészet ifjú mestere", annak bemutatására buzdítanak. (Mezőtúri Fazekas Háziipari Szövetkezet, illetve Gonda István) „Jelentősen emelheti a vetélkedő-műsorok értékét, ha a csapatok néprajzi, vagy tájegységük hagyományos népművészetének megújított, átköltött, maivá formált változatait is be tudják mutatni." (Kosaras - kerti bútor, kaspó, szennyestartó. Parti szűcs - díjazott vadászbundája Erdei Ferenc, hímzett bundája Lesenyei Márta számára. Ünnepélyes alkalmakra használt hímzett blúz, mellény, kékfestő szoknya.) A tájékoztató füzet ezután a lebonyolítás rendjét, a bírálati szempontokat, a televíziós bemutatkozás mikéntjét, illetve a díjazást közli. Míg a módszertani rész követelményrendszere előírás volt, megszabta a műsorválasztás, jelentkezés, felkészülés szabályait, addig a lebonyolítás időpontjai és programja egy év alatt többször változott. A csapatok vezetői ismételten találkoztak a Népművelési Intézet és a TV Zenei Osztályának munkatársaival, illetve támogatást kaphattak a MTA Néprajzi Kutatócsoportja, illetve Zenetudományi Intézete kutatóitól. Végezetül leszögezték, azért hogy „egyetlen csapat se szerezzen indokolatlan előnyöket, illetve szenvedjen hátrányt, a Magyar Televízió Zenei Osztálya fenntartja magának a jogot, hogy a televíziós szempontból megvalósíthatatlan műsorrészeket vagy elképzeléseket, a csapat vezetőivel való megbeszélés és egyeztetés alapján módosítsa." Ez utóbbinak volt köszönhető, hogy az eredeti mezőtúri vásári helyszín helyett a TV 4-es Stúdiójában kellett megszervezni a Túri vásárt. Aminek legfőbb hátránya az volt, hogy a mindig is jelenlévő és jellemző állatvásárt mellőzni kellett. Miután megérkezett a Röpülj páva felhívás a Szolnok Megyei Tanácshoz, s felmerült a részvétel kérdése, a Művelődési Osztály közgyűjteményi előadója felkeresett, mint a Damjanich János Múzeum történész munkatársát. Elmondta az országos vetélkedő szempontjait, a megye jelentkezésének súlyát, s a múzeum részvételének fontosságát. Hovatovább azt is közölte, hogy csak abban az esetben küldik vissza a jelentkezési lapot, ha a múzeum a teljes bonyolítást elvállalja. Amihez szabad kezet, költségfelhasználást és szabadidőt kapunk. Egri Mária, aki a múzeum művészettörténész muzeológusa volt, rendszeresen és többféle témában is publikált a megyei napilapban. így nemcsak a szöveges anyagok elkészítésében volt járatos, de a megye területén széles körű ismeretséggel is rendelkezett. Ezért a többféle szervezési munkával, írásos összefoglalókkal, forgatókönyvvel járó kötelezettségekhez őt jelölték társamnak. így aztán ketten bonyolítottuk az 1977-es Röpülj páva vetélkedő teljes Szolnok megyei programját. Persze a résztvevő művelődési központok megbízott előadóinak - Molnár Sándorné, Mezőtúr, Smuta Kálmánné, Kunszentmárton, Talpalló Piroska, Túrkeve nagy és nélkülözhetetlen segítségével. Miután elvállaltuk a „project" kivitelezését, mindenekelőtt egy olyan témát kellett találnunk, amelyből a versenyfelhívás minden feltételének megfelelő „műsor" készíthető. Vagyis: a verseny célja a magyar és a hazai nemzetiségi népművészet, a paraszti, a munkás és a kézműves hagyományok bemutatása. A vetélkedő a megyék/tájegységek, etnikai csoportok/által összeállított csapatok között folyik. A csapatoknak be kell mutatniuk tájegységük, etnikai területük népművészeti arculatát és azokat az újabb törekvéseket, amelyek a ma emberéhez, korunk igényeihez alkalmazzák a népművészetet. Mindezt egységes műsorként kell bemutatniuk az előadó és tárgyalkotó népművészet minél több ágának felhasználásával legalább 20, legfeljebb 40 perc időtartamban, decemberi jelentkezéssel, és egy olyan minta-összeállítással (prezentációval), amelynek alapján a következő év tavaszán a zsűri már dönthet a részvételről. Előttem szinte az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy az egyetlen olyan „helyszín", ahol együtt jelentkezik a népművészet, a háziipari szövetkezetek hagyományokon alapuló tevékenysége, a kézművesség a még működő kismesterségek termékei, ezek korszerű variációi, ahol megmutatkoznak a szokások, ahol dalokkal, rigmusokkal jelen lehet a folklór - az » 274 «