Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Irodalomtörténet - Lisztóczky László: Szolnok megye irodalmi hagyományaiból - Pájer Antal élete és költészete

TISICUM XX. - IRODALOMTÖRTÉNET sőbb négy éven át a főszékesegyház hitszónoka volt. Az érseki székhelyhez való hűségét összekapcsolja az új szolgálati hely iránti szeretetével, Lehel kürtjébe tölti az egri bikavért: Híres kürtje hős Lehelnek! Jöszte hozzám, jöszte sorban, Megcsókollak, megölellek Örömemben, bánatomban; És azután harcra zendülj... Hopp!... Előbb még szent kelyhedbűl Ezt az egri bikavért Ürítsük ki a honért! Az 1867-es kiegyezés után a Habsburg-házzal is megkötötte a maga különbékéjét, miután az uralkodó teljesítette a Meghívó című, a Katholikus Néplap 1865. december 7-i számában közzétett versében megszabott feltételeket: Öltsd a termetedre Szent István palástját, Tedd föl a fejedre Tisztes koronáját. S hogy e két ereklye Lesz szerelmed tárgya: Esküdj a keresztre, Jézus Máriára! Egyre zaklatottabb lélekkel keresett nyugalmat, vigaszt a természet idillikus világában. A Teremtő keze nyomát látta meg a teremtett világ szépségében és tökéletességében, az embert körülvevő világot az Istenhez vezető út lépcsőfokának tekintette. Assisi Szent Ferenc-i lényegességélményének, megragadottságának számos versében kifejezést adott. Mámoros természetszeretetét a legszebben, a legemlékezetesebben Ki az? című - a kéziratos hagyatékban megmaradt - versében örökítette meg. A költői pálya utolsó szakaszában keletkezett mű megválaszolatlan kérdésekbe, gyönyörűen megformált szóképekbe rejti Isten létezését: Ki az, aki szövi a szivárványt, S ívbe fogja annak szálait? Ki az, aki a rémes tengernek, Melyet a bősz viharok felvernek, Titkos mélyén gyöngyöt alakít? Ki az, aki a villámot szórja, Hogy a földnek méhe is remeg? Ki az, aki a virágra színt fest, S hollószárnyán ha leszáll a szép est, Harmatcseppel koronázza meg? Az 1860-as évek második felétől az említett sajtóorgánumokban is alig találkozunk a nevével, a csönd szakaszai - főleg az 1870-es években - egyre hosszabbra nyúltak. Elhallgatásához döntő mértékben járultak hozzá mind gyakoribb és súlyosabb betegségei. Szenvedéseivel nem akart mások terhére lenni, többnyire visszahúzódott velük kedves lugasába. Elkeseredését tovább fokozták a kiegyezés után meggyorsuló, az elidegenedés folyamatát erősítő, az ember és ember közötti szakadékot növelő társadalmi változások. Valósággal kiüresedett körülötte a világ. Azok a szabadságeszmék, amelyek ifjúságát és férfikorát végigkísérték, melyek értelmet és méltóságot adtak életének, egyre anakronisztikusabbá és gazdátlanabbá váltak. Ő is a „délibábok hőse" lett, aki mind kiábrándultabban szemlélte a pénz növekvő, gátlástalan, az erkölcsi normákat és a hagyományos értékeket megsemmisítő hatalmát. A költő fokozatos visszavonulásával és elhallgatásával párhuzamosan egyre színesebb és gazdagabb formákat öltött lelkipásztori és karitatív tevékenysége. Erről árulkodik az is, hogy az 1860-as évtized közepén új műfajjal lépett a nyilvánosság elé: 1866-ban és 1867-ben négy prédikációját tette közzé a Katholikus Lelkipásztor című folyóiratban. Szentbeszédei olykor paradigmatikus teljességgel a klasszikus retorika szabályait, szerkesztésmódját és kifejezőeszközeit követik. Eredeti tehetségre, vérbeli költőre vall metaforikus kifejezésmódjuk, gördülékeny, választékos, lírai stílusuk. Mutatóba álljon itt Péter és Pál napján kétszer Tiszafüreden, kétszer pedig Jászapátin elhangzott prédikációjának egyik gyönyörű részlete, melyben arra biztatja a bűnös embert, hogy térjen meg teremtő Istenéhez: „Hol találsz a béke és vigasz édes ajkú angyalára? Talán a kincs, vagyon és gazdagság karjai közt véled azt feltalálhatni? Hibásan véled, mert tiszta szív nélkül ezek sem adják viszsza lelkednek elrablott nyugalmát! Talán a külső fény, rang, hivatal, méltóság s az emberek áltiszteletének tömjénfüstje fogja a kebeled benső ellenségét, a lélekismeret mardosását lecsillapítani? Hasztalan várnád, mert a külső fényt, rangot, hivatalt, méltóságot és tiszteletet is csak a valódi érdem teszi és teheti kellemessé! Talán a virágzó természet ölébe költözöl ki, s a kékellő liliomoktól kérsz vigaszt és enyhet lelkednek? Nevetséges dolog lenne, hiszen ezek az ártatlanságot ábrázolják, és téged néma vádakkal terhelnek! Talán az erdők bérceinek és a folyamok partjainak zenged el síró panaszaidat? Hasztalan kísérlet volna, mert a bércek visszazengik panaszaidat, visszanyögnek azokra, de vigasztalást nem nyújtnak; a patakok tiszta medrében pedig ismét csak az eget látod, hol éppen az lakik, akit anynyiszor megbántottál!'

w Prédikációinak egyik legfőbb titka és értéke az egyszerűség, a természetesség, a közvetlenség. Az igehirdető Pájer Antal nem elvont és életidegen magasságokban röpködött, hanem a földön járt, nagyon is konkrét emberi közegben. Mindig élő kapcsolatot teremtett hallgatóival, meg-megszólftotta őket, olykor az ószövetségi próféták indulataival ostorozta a bűnt, s gyakran élt a túlzás, a nagyítás, az ellentét és a fokozás kifejezőeszközeivel. Ahogyan versei, szentbeszédei is igen közel álltak a mindennapokhoz, a való élethez. Még barokkosan hömpölygő mondatait is egyszerűvé, kiegyensúlyozottá, könnyen áttekinthetővé formálta a gondolatritmus, az ismétlés és a halmozás tagoló és összekötő funkciójának tudatos alkalmazásával. Némelykor a legmélyebb, a legrejtélyesebb és a legvitatottabb teológiai kérdésekkel is bátran szembenézett. Szemléletesen, 26 Jászapáti hitszónoka... 2007.195. » 236 «