Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Irodalomtörténet - Lisztóczky László: Szolnok megye irodalmi hagyományaiból - Pájer Antal élete és költészete
LISZTÓCZKY LÁSZLÓ: SZOLNOK MEGYE IRODALMI HAGYOMÁNYAIBÓL - PÁJER ANTAL ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE fejtegetését, hogy Pájer Antal a kötet egyenetlenségeivel „még azon jó nevét is veszélyezteti, melyet a lapokban szerzett volt magának".* A lesújtó ítéletek között csak elenyésző számban bukkannak föl elismerést kifejező megjegyzések. A bírálat szerzője a sikerültebbek közé sorolja a Vándordalok, a Téli dalok és a Tavaszi dalok némely darabját is, de fenntartás nélkül egyetlenegy költeményt emel ki és teljes terjedelmében idéz is, a Kassán címűt, mely szerinte „Kazinczy csípős verseire" emlékeztet anélkül, hogy az utánzás gyanúját ébresztené föl az olvasóban. Külön figyelmet érdemel bravúros, az ironikus hangvételt erősítő rímelése: Megláttalak hát mégis valahára, Kassa! Én e szegény hazának egy szegény utassa. Szép vagy, pompás vagy így, kívülről nézve, Kassa! De hajh, mit ér e kőrakás, e szörnyű massa, Ha nincs benne, mi honfi keblemet mulassa? Hideg lég száll utcáidon mindegyre, Kassa! Nyelv által vagy hideg, mint a külföld havassa... Oh hol van egy Jeremiás vagy egy Balassa, Ki elfajulásod bús lantján megsirassa! De mikor is léssz már miénk, oh, Kassa, Kassa!? Egészében véve a kritikának nem is a tartalma, inkább hangvétele kelthet hiányérzetet bennünk. Erdélyi Jánost kétségkívül a legmagasabb esztétikai igények vezérelték, ledorongoló véleményét azonban - első kötetes költőről lévén szó - rosszul időzítette. Abban pedig fenntartás nélkül igazat kell adnunk a kritika írójának, hogy Pájer Antal költészete a sokat ígérő, Petőfi által is méltányolt indulás után az 1840-es évek közepétől - nem kis mértékben morális gyökerű belső konfliktusok, az ellentmondásos költői attitűd következményeként - valóban elszürkült, mesterkéltté vált. Későbbi költészete azonban nem igazolta azt a lekicsinylő és kirekesztő hangnemet, amelyet az idézett recenzió megütött. Az önmagára találáshoz, a kibontakozáshoz gyökeres fordulatra, a költői szerepvállalás tisztázására, szemlélet- és témaváltásra is szüksége volt. Ez a fordulat az 1850-es évek közepén következett be pályáján. Akkor vált szakrális költővé, életművének legjelentősebb és legmaradandóbb értékei ezt követően és ebben a tárgykörben születtek. Ehhez az irányváltáshoz minden bizonnyal az idézett bírálat is ösztönzést adott. A megújulás azonban még váratott magára. Az említett kötet megjelenése után Pájer Antal még egy évet töltött Egerben. Újbóli elköltözését feltehetően nemcsak a fiatal papok áthelyezésének, vándorlásának sok százados hagyománya motiválta. Koncz Ákos nyugtalan, álmodozó természetével, a falusi egyszerűség, csönd és béke utáni vágyával magyarázta távozását. 9 Alkatához ez az életforma állt a legközelebb, erre 8 [ERDÉLYI János] 1847.1. 250-252. Vö.: KOROMPAY H. János 1998. 242. és 244. 9 KONCZ Ákos 1894. 23-24. irányuló vágya teljesült akkor, amikor 1848. június 9-én Tiszabábolnára került plébánosnak. Falusi és papi magányában is magával ragadták az 184849-es forradalom és szabadságharc eszméi és eseményei. Ezt bizonyítja mindenekelőtt A nemzeti őrsereg dala, mely 1848ban önálló nyomtatványként látott napvilágot, s szenvedélyes hangon, az isteni igazságszolgáltatás, a jogos önvédelem hitével és pátoszával buzdít a haza és a szabadság védelmére. 1 0 A cím, a témaválasztás, a műfaj, a hangütés, a strófaszerkezet, az utolsó versszak első felében fölbukkanó kollektív és ünnepélyes fogadalomtétel Petőfi Nemzeti dalára emlékeztet. Ugyanakkor ritmusában, rímképletében, képrendszerében és kifejezésmódjában számos egyéni lelemény is föltűnik. A különbségek az eltérő vershelyzetből és költői attitűdből fakadnak. Petőfi még a szolgaság és a szabadság közötti választásra szólít föl, Pájer Antal pedig már a kivívott szabadság fegyveres védelmére buzdít. Előbbi a nemzethez, utóbbi a nemzetőrséghez intézi szavait. Különösen eredeti és megragadó a vers refrénjében olvasható metafora, a rózsabimbó és a szabadság, a tövis és a kard azonosítása. Ez a metafora gondolati és poétikai szempontból egyaránt a költemény jelképes központja. A legnagyobb meglepetést pedig az kelti, hogy egy római katolikus pap jogszerűnek és erkölcsösnek ítéli a fegyveres önvédelmi harcot, s kijelenti, szükség esetén ő is kész arra, hogy kardot fogjon a kezébe. Első strófája így köszönti a kivívott szabadságot: Meghozta a jövendő hévimánknak Véres könyükkel áztatott diját, Most nézünk a szabadság hajnalának Piros fényénél a világon át. Mi a szabadság? Egy szép rózsabimbó, Amelyet kardunk véd, mint tövise, Enkardunk véd, mint a szélben ingó Rózsát, ne tépje össze senki se. Tiszabábolnán várt rá életének egyik legfelkavaróbb szenvedélye és csalódása. Egy reménytelen szerelem kerítette hatalmába, gyötörte szívét és lelkét. Az érzelem megszületését és a keserű csalódást, kötelesség és szenvedély drámai összeütközését Villámok című ciklusában örökítette meg, mely száz címtelen, római számokkal megjelölt, a dal és az epigramma műfaji vonásait egyesítő versből áll. A ciklus darabjai 1848-ban és 1849-ben keletkeztek. Koncz Ákos Abélard és Héloíse tragikus szerelmét emlegette a mű kapcsán. 1 1 A magyar irodalomban Szabó Lőrinc A huszonhatodik év című, százhúsz szonettet tartalmazó, az elhunyt kedvest megsirató „lírai rekviem"-je hasonlítható hozzá leginkább. 10 A közelmúltban sikerült rátalálnunk egy Miscellania gerincfelirattal ellátott kolligátumban, mely a csornai premontrei rendház gyűjteményéből került az Országos Széchényi Könyvtárba. Raktári jelzete: 818600. Pájer Antal Szent lant című versgyűjteményében jelent meg először 2001-ben (58— 59.). 11 KONCZ Ákos 1894. 35. » 225 «
