Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan ismertté tette IX. A szolnoki művészkolónia második világháborút követő első korszaka a műtermek fiatal képzőművészekkel történő betelepítéséig. Az 50 éves jubileum
TISICUM XX. - IRODALOMTÖRTÉNET ti iskoláját, 1950. VIII. 1. - XI. 28-ig a Szolnoki Cukorgyárban a kampány alatt, mint segédmunkás (szénmázsáló) dolgoztam, 1950. őszén (pedig) a Szolnoki Cukorgyárban dolgoztam szénmázsálói minőségben..."' 2 A művésztelep 1949-es új honfoglalóinak benjáminja az ekkor 28 esztendős, szolnoki születésű festőművész, Bótos Sándor, aki 1939 és 1944 között végezte tanulmányait Aba-Novák Vilmos, Kontuly Béla és Elekfy Jenő irányítása mellett. 1951ben a telep többi művészéhez képest alig rendelkezett jelentős alkotói tapasztalatokkal. Alapforrásaink, a Szolnok Megyei Néplap és a Szabad Művészet számaiban először 1949-ben találkozunk nevével, amikor is utóbbi Hírek rovatában közli, hogy „...a szolnoki művészek, Baranyó Sándor, Benedek Jenő, Chiovini Ferenc és Patay Mihály, valamint Bótos Sándor grafikusművész munkáiból az Ipartestület székháza nagytermében képkiállítást rendeztek. A kiállítás magas színvonala általános tetszést és elismerést váltott ki.'™ 1950-ben ugyanez a periodika 'Székely' (=Székely Zoltán művészettörténész) szignójú, kiállításokat szemléző írásában azt említi a szolnoki művész kiállított művével kapcsolatosan, hogy „...a pedagógus képzőművészek kiállítását a Magyar Pedagógus Szakszervezet ez évben is megrendezte a szakszervezet székházában. A kiállításon 51 művész 108 művel szerepelt... Bótos Sándor Almahámozó lány-án néhány hatásos, de elnagyolt részlete mellett üres felületek tátonganak...""' 1950-ben a helyi sajtó híradásából megtudjuk, hogy „...a haladó képzőművészek képkiállítást rendeznek Szolnokon a megyeháza nagytermében augusztus hó 1-én, 11 órai kezdettel, mely 3-án délután zárul be. A képkiállításon Szolnok és Jászberény városok festőművészei és grafikusai vesznek részt. Baranyó Sándor, Benedek Jenő, Bótos Péter (=Sándor), Chiovini Ferenc, Patay Mihály szolnoki festőművészek, Fiiba János, Makkai (=Makay) József jászberényi festőművészek. A festőművészek képei arra a képkiállításra készültek, mely augusztus 20-án lesz Budapesten. A művészek szívesen vennék, ha a dolgozók kérdéseket tennének fel a képekkel kapcsolatban. Ezúton hívjuk fel a város dolgozóit, hogy minél nagyobb számban tekintsék meg az értékesnek ígérkező kiállítást. A képkiállítás megtekintése díjtalan. A képkiállítás reggel 8-tól este 7 óráig van nyitva."* 5 Ugyanez az orgánum augusztus 5-én újabb híradással van Bótos Sándorról. A Szolnoki festőink a haladó művészet útján című cikkből megtudhatjuk, hogy „...Augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepén nyílik meg Budapesten, az újjáépített Műcsarnokban a Nemzeti Kiállítás, mely a haladó képzőművészet mesterei seregszemléje lesz a dolgozó nép előtt. A szolnoki és jászberényi művészek is készülődnek. A Nemzeti Kiállításra szánt műveikből augusztus 1-jén nyílt meg, és 3-ig tartott kiállításon járva örömmel állapítottuk meg, hogy az országos viszonylatban is számottevő Szolnok megyei festők mind tartalom, mind pedig a kifejezés tekintetében elindultak, 12 Uo. 13 Szabad Művészet 111/9-10.1949. szeptember-október, 431. 14 Szabad Művészet IV/5-7.1950. május-július, 232. 15 Szolnok Megyei Néplap 11/31.1950. július 29. 8. sőt egyesek biztosan haladnak a szocialista realizmus útján.'™ A Műcsarnokban megrendezett I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon a festménykatalógusban Bótos Sándor a 24. számmal jelölt Kovács sztahanovista olajképét mutatta be. 1 7 Az 1951. esztendőben a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon ugyancsak egy festménnyel szerepelt, a 28. szám alatti Répatisztítás című, 120x72 cm-es olajvásznával. 1 8 Erről a képéről az országos seregszemlén bemutatott gazdag anyagot részletesen elemző Radocsay Dénes megjegyzi, hogy „Munkácsy Kukoricatörés-ét választotta követendő példának...'™ Mindezek az eddig felsorolt produkciók kevésnek bizonyultak volna ahhoz, hogy a nagy múltú szolnoki művésztelep valós és a magyar művészettörténetének egy lassan már évszázadot átfogó időszakát méltóan, az őt megillető helyen jegyezzék a krónikások ennek a néhány esztendőnek a produktumai alapján is, ha nem fémjelzi nevével ezt az 1956-ig tartó utolsó tíz esztendőt Benedek Jenő mai napig vitatott, de kitörölni semmiképpen sem lehetséges intenzív tevékenysége. A fordulat éve után a kulturális életben, esetünkben Szolnok, a Szolnoki Művésztelep képzőművészeti életében bekövetkezett „átalakulásiról, a szemléletben bekövetkezett „pálfordulás" jellegéről, mibenlétéről az előző közlésünkben viszonylag részletezően szóltunk. Ez az ideológiailag kiagyalt, szovjet példára erőltetetten megkonstruált és ránk kényszerített „új" képzőművészeti irányzat a művésztelep alkotóinak munkásságában alig észlelhetően jelenlévő „igazi értékteremtés" Szolnokon legpregnánsabban Benedek Jenő ekkori munkásságában testesült meg. S furcsa módon ez tartotta életben a mintegy fél évtizedes kihagyás után a telep nevét-hírét, tevékenységét. Az országos elismertségű szolnoki művész, miként az előző évben is, amikor a frissen alapított Munkácsy-díjjal jutalmazták a kurzust támogató, címeiben is ideológiát hordozó realista festményeit, 1951-ben is három, hasonlóan „elkötelezett" alkotásával szerepelt a II. Magyar Képzőművészeti seregszemlén. Az itt bemutatott 12., 13. és 14. katalógusszámmal jelzett alkotásai (A tanács első ülése -olaj - 160x190 cm; Rákosi elvtárs Túrkevén - olaj - 190x250 cm és a Partizánok-olaj - 70x100 cm) 2 0 követték az előző országos kiállításon szereplő műveinek sorát. Ezek sikerét a korabeli híradások tanúsága szerint ebben az esztendőben aratta le. A Szabad Művészet lapszámait fellapozva olvashatjuk, hogy „...A Varsói Magyar Képzőművészeti Kiállítás zárása után a berlini kiállításra szállítják... Benedek Jenő: Mit láttam a Szovjetunióban? című képét több más kortárs magyar alkotással együtt." 2' 1 A Szovjetunió Művészeti Akadémiája tizenöt termében, a múlt század elejétől napjainkig született képzőművészeti anyagból 1951. április 10. és május 20. között 16 Szolnoki festőink a haladó művészet útján. In: Szolnok Megyei Néplap 11/32.1950. augusztus 5. 4. 17 Az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Műcsarnok, 1950. Katalógus. 3. 18 II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás a Műcsarnokban. 1951. november 4. - december 2. Katalógus. 5. 19 RADOCSAY Dénes 1951. 486. 20 II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás a Műcsarnokban. 1951. november. 4. - december 2. Katalógus. 5. 21 Szabad Művészet V/8.1951. augusztus, 381. » 192 «
