Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Berta Ferenc: Műkedvelő fotográfusok Szolnokon 1890-1990

Berta Ferenc Műkedvelő fotográfusok Szolnokon Minden korban, az élet minden területén megvolt, van és lesz az a réteg, akit műkedvelőnek, amatőrnek nevezünk. Ők maguk is így nevezik magukat - s itt a szót nem a lesajnáló, pejoratív értelmében használjuk: azt az embert értjük alatta, aki rendszeres anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülő művészeti tevékenységet művel, alkot. Tehát a művészetet kedvtelésből gyakorló személyt. Mint minden szakma, a fényképészet sem nélkülözte, nélkülözhette a műkedvelőket, hiszen több mint másfél évszázados története során bebizonyosodott, hogy a műkedvelőkre mindig is szükség volt ahhoz, hogy a fotográfia előrehaladjon fejlődésében. A kezdeti lelkesedés évei után az 1860-as évekre teljesen elüzletiesedett a fényképezés. Mindezt gyors technikai fejlődése és annak szinte robbanásszerű terjedése segítette - a szárazeljárás bevezetése, a fényképezőgépek méretének, súlyának csökkenése, a mind rövidebb expozíció lehetősége, az objektívek fényérzékenységének fejlődése mind hozzájárult, hogy a fotografálás, a képek előhívása egyszerűbbé s egyre több ember számára anyagilag is elérhetővé vált, ami egyre több kíváncsi, nyílt elmét és szellemet nyert meg a műkedvelők táborának is. Maga a valóság maradandó rögzítése vonzotta az embereket. A hegymászó azért mássza meg a hegyet, mert ott van, s a műkedvelő fotográfus is azért fotografálja le környezetét, annak változásait, mert szintén - csak ott van. Ennek a kezdeti időszaknak, a műkedvelők egyre szélesedő táborának köszönhetően megszülettek a dokumentáció, a tudomány, az oktatás, a kutatás fotográfiai alapjai. Természetesen idetartozik az egészségügy és nem utolsó sorban a fotóművészet is. Igaz, a meztelen emberi test és a pornográfia képi bölcsőjét is ekkor kezdték ringatni... A fényképezés tehát szinte azonos időben vált kenyérkereső foglalkozássá és műkedvelők foglalatosságává. Mielőtt azonban a szolnoki műkedvelő fotográfusokról, tevékenységükről szólnánk, először ismerkedjünk meg a szakma helyi történetének kezdetével. Városunkban - kelet vad egzotikumát keresve - az első utazó fotográfus jelen ismereteink szerint Becker Z. Soinló lotaringiai lakos

1 volt 1852-ben. Az első szolnoki fényképészeti műtermet (fényirdát) 1856-ban Chryastel Ignatz, szolnoki lakos nyitotta meg, aki eredetileg pékmester volt. Műterme a Weisse Resselgasse 420. szám alatt volt.

2 Igen korán 1 Becker Z. Soinló Szolnokon készült, Kálmán Mihályt és Bihari Rozáliát ábrázoló felvétele - Damjanich Múzeum történeti gyűjtemény fényképtára: T: 1920-A. Az eredeti képoldali felirat szerint Lorainave 2126. szám alatt lakott. 2 SZML Szolnok város Iparlajstrom „E" iparosokról - 1878/982-21. - Fehér ló (német). A 420. sz. ház a mai Tófenék út és Sólyom út találkozásánál állt. megjelentek tehát az első hivatásosnak tekinthető fényírók - ez a két évszám a mi viszonyítási alapunk. Rendkívül töredékes adatokkal rendelkezünk a következő időszak műkedvelőiről. Sárgult újságok lapjain megjelent kósza hírek, hirdetések, utalások tudósítanak működésükről, majd felnövekvő nemzedékek visszaemlékezései, melyek hitelessége kortól, habitustól függően változott. Ezekből kitűnik, hogy gyors- és utazófényképészek vagy unatkozó úri kisasszonyok múlatták az időt a fotografálással. „Dilettáns Fényképészről, 1890-ből. Özv. Kövér Jánosné héki birtokán jelenleg Miss Worsley Dorwik angol hölgy időzik, aki azzal mulattatja az előkelő vendégeket, hogy a vidékről és a népéletről készít igen sikerült felvételeket."

3 Szigeti Henrik fényképész 1903-ban a helyi lapban megjelentetett reklámja a hivatásos fotográfus és a műkedvelők együttműködéséről tanúskodik: „A fényképészethez szükséges vegyszerek, lemezek állandó nagy raktára![...] A sötétkamrát T. vevőim díjmentesen használhatják. Műkedvelő fényképészeknek mindenféle kézi és állványos fényképezőgépek [...] részletfizetésre is kaphatók. Oktatás díjmentesen. [...] Elvállalom a fényképek teljes kidolgozását.'* Egy jó fényképész, aki ráadásul jó üzleti érzékkel volt megáldva - mint esetünkben Szigeti -, minden bizonnyal nem egy-két kósza műkedvelőre támaszkodva tette közzé e hirdetést. Komoly alapja lehetett annak, hogy ebbe az irányba is bővítette vállalkozását. Azt azért nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben az időben egy 9x12 cm-es, lemezes fényképezőgép (12 felvételes, lemezváltóval, egyéb tartozékokkal) 100 koronába került. Készpénzfizetésnél 2 százalék engedmény. Alig két hónappal később már csak 85 koronáért, sőt több havi törlesztéses részletre is kapható (havi törlesztés 6 korona). Összehasonlításul nézzük meg az 1906-os statisztikai adatokat, mennyit keresett egy napszámos - mondjuk - nyáron: 160 fillért egy napra.

5 Egy korabeli, erősen polgári értékrendet képviselő család 100 koronából gazdálkodott egy hónapig. Egy útkaparó havi szinten 2,5 koronából élt. A polgármester havi apanázsa 116, egy városi tűzoltó pedig 25 koronát kapott ugyanennyi időre. Szóval nem volt olcsó szórakozás a fotográfia. Mondhatni, kimondottan úri passzió. Az 1852-ben városunkban letelepedő Reinheimer család

6 gyűjteményében talált nem egy fotográfia szolgál bizonyítékul, 3 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1890. december 14. 3. 4 Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1903. május 28. 3. 5 Mezőgazdasági munkabérek... 1906.13. 6 Reinheimer Károly az egyik gőzfűrészüzem műszaki vezetője volt, később igazgató, földbirtokos, bankelnök (Wittenberg 1830. - Szolnok, 1895). Rékasi Ildikó szíves közlése. 171 «