Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX.-TÖRTÉNELEM ,vadak" helyi kultúrájának széthullását. 19 8 Ráadásul a magyar missziósok nem katonákkal és kereskedőkkel együtt érkeztek az országba, mint más nemzetbéliek. Vagyis nem vezette őket semmilyen „imperialista agresszív gyarmatosító igény", nem kiirtandó „célpontnak" állították be a helyi hagyományokat, velük kapcsolatban bizarr lett volna „ágyúnaszádokkal támogatott" nagyhatalmi törekvésektől tartani. 19 9 Inkább voltak egy identitását kereső, széthullott ország „hajótöröttéi", akik a turáni eszmével összhangban „rokonokhoz" érkeztek. Munkával és türelmes odafordulással, szellemi és kulturális téren is igyekeztek megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a „kínai testvérekkel" való együttélést lehetővé tették, megalapozva az evangélium befogadását. Inkább kölcsönös „rácsodálkozással" figyelték egymás kultúráját és családi szertartásait, a békés megismerés szándékával. „Mialatt mi elvégeztük közösen imáinkat és a szentmisét, azalatt ők is meggyújtották (...) tömjén pálcikáikat a szél és a vizek tiszteletére, és égették a kis kerek papírpénzeket őseik tiszteletére. A folyó partján, magas sziklára épült pagodákba mentek, hogy áldozataikat bemutassák. És oly természetesen, minden ellenséges indulattól menten nézték a mi szentmisénket." 20 0 Talán a ferencesek paokingi külmissziójának mérhető sikere, a befektetéshez és a fáradságos munkához képest nem sok. 201 A missziók bírálói pedig úgy láthatják, hogy a munka en bloc egyáltalán nem vált a „keresztény eszmeiség" javára. A jezsuita minta előrevetítette azt az eszményt, hogy a jézusi példa mint új kulturális minta újjászülethet („beteljesülhet") egy másik hagyományban anélkül is, hogy erőltetné az európai kifejezéseket, vagy durván sértené vagy rombolná a már honos kultúrát. 20 2 A kulturális alkalmazkodás (inkulturáció) struktúrája, igazodva a ferences karizmához (egyszerűség, cselekvés, szolgálat), évekkel előzte meg az új római álláspontot. Azt mondják, hogy ma, a megvalósult globalizált világban a kultúrák és vallások közötti dialógusnak jobbak az esélyei, mint bármikor korábban. Talán éppen ezért nem szerencsés álláspont általánosan, a missziós állomások tevékenységében csakis a „beavatkozást", az „erőszakot" vagy a „birodalmi helyőrség" elítélendő szerepét meglátni és kiemelni. 20 3 Ma az „értékek újraértékelésének" korában nem szerencsés hozzáállás semmilyen „régi" paradigma félresöprése, és élből való, elhamarkodott elutasítása. A missziós tevékenységet érdemesebb talán a „kultúrák kommunikációja" egyfajta csatorná198 BOSCH, David J. 2005. 410. 199 A misszionáriusok kinntartózkodása alatt Magyarország és Kína között diplomáciai kapcsolat nem volt, a magyar érdekeket átmenetileg Hollandia, majd 1941 nyarától Olaszország képviselte. 200 P. KÁROLYI Bernát 1942/b. 21. 201 Például a 80 ezres Paokingban 1800 ember, a misszió 25 éves működése alatt. Fontos azonban hozzátenni, hogy a „hétéves háború" és a különböző forradalmi csapatmozgások 10 éve (melyből 4 éven át gyakorlatilag a postai ügyintézés is szünetelt) más jellegű kötelezettségeket is jelentett. 202 TOMKA Miklós 2001. 203 BOSCH, David J. 2005. 280. jaként szemlélni. Minden valamikori elképzelésre mint egy új korszak előhírnökére kellene tekintenünk anélkül, hogy abszolutizálnánk azokat. A változás, az értékrendezés (paradigmaváltás) nem kellene, hogy együtt járjon az elődök munkájának félresöprésével, legalábbis tanulhat az elődök tapasztalataiból és eredményeiből. „Vállalnunk kell a kritikai távolságból való szemlélést és értelmezést, elkerülve az elfogultságok tükröződését." 20 4 A misszionáriusok a nagyon fontos és addig ismeretlen „modern" oktatási, egészségügyi és szociális ellátórendszer kiépítésére törekedtek. Visszafordíthatatlan módon járultak hozzá bizonyos „humán értékek" elfogadtatásához, az árvák felkarolásától a női emancipációig. 20 5 A struktúra egyrészt képes volt alkalmazkodni a helyi adottságokhoz, másrészt pedig képes volt hozzájárulni a bennszülött szegény réteg „alulról való" öntevékeny és a helyi jellemzőkhöz igazodó támogatásához. Bár Mao hatalomra kerülésével ez a munka megszakadt, mégis példaértékű tanulságokkal szolgálhat a jelenkor embere számára is, abban az esetben, ha a kultúrák még valóban békés szándékkal tekintenek a jövőbe. Ma már sokan elfogadják, hogy Ázsia vagy Afrika legtöbb országában az ilyen és ehhez hasonló ellátások szolgáltak később követendő példaként, ha nem is túl magas színvonalon. Az is tény, hogy a mai kínai katolikus egyház legfontosabb támaszai éppen az olyan vidéki falvak sokasága, mint amilyenekben a magyar ferencesek is munkálkodtak éveken kérészül. Jelen dolgozat inkább a témafelvetés szándékával íródott, és nem szándékozik problémamegoldással szolgálni. Elsősorban a kultúrák és vallások közötti eredményes párbeszéd kialakításához tehet hozzá újabb ismereteket, mert akárhogyan is ítéli meg az utókor a keresztény missziókat, a más népek kultúrájával való megismerkedés terén elévülhetetlen az érdemük. A testvérek a helyi közösséggel néha évekig tartó közös elszigeteltségben legalább annyit tanultak, mint tanítottak. Csupán szerzetesi aszkézissel vagy leereszkedő, különc viselkedéssel, ahogy mások tették, nem tudtak volna semmilyen eredményt felmutatni, esélyt sem kapva arra, hogy elfogadtassák magukat a helybéliekkel. A ferences barátok munkáját legelsősorban nagyfokú empátia, emberségesség és alázat határozta meg, amely mindenfajta civilizált párbeszéd első és legmélyebb alapja. Talán elsősorban ennek volt köszönhető a paokingi misszió ua/orf/' sikeressége, hűen a mottóban idézett általános érvényű koherens vezérelvhez, közös etikai alapértékhez, a Lun-jü és a Hegyi beszéd „aranyszabály" eszményéhez. Az önzetlen segítségnyújtás és felelősségteljes munka önkéntelenül is bizonyos „abszolút értékek" felmutatására irányult, hírt adva benne egy emlékről, egy belső tapasztalatról. Szolid bázis, ahol már „nem is az számít, amit tesznek, hanem hogy kik ők." 204 BOSCH, David J. 2005.170. 205 Például a lábelkötés („aranylótusz" = jin lian) sokkoló szokásának megszűnése egyértelműen a keresztény missziók hatására történt meg. VÁMOS Péter 2003. 209.
