Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
PUSKÁS ZOLTÁN: SZOLNOKTÓL PAOKINGIG Végül joggal lehetünk büszkék arra, hogy ennek a fajta 'missziónak' Lombos László atya, a magyar kultúrát képviselő ferencrendi barátok és vincés nővérek is fontos részesei voltak, őszinte szolidaritásukkal és nagylelkű áldozathozatalaikkal együtt. I. melléklet Lombos József László, OFM 20 6 1887. április 3-án született Topolyán (Bácstopolya) BácsBodrog vármegyében; Mária-Radnán nevelkedett a Collegium Seraphicumban (Arad vármegye); 1903. szeptember 7-én lépett a kapisztránus rendtartományba; 1908. június 18-án tett ünnepi fogadalmat. Filozófiai tanulmányokat folytatott a dunaföldvári konventben 2 évig, majd teológiát tanult 4 éven át Baján; 1910. június 24-én Kalocsán pappá szentelték; 1910-1911 között a pécsi konventben káplán, hitszónok, majd helyettes házfőnök; 1912-1913 között káplán Máriaaradon; 1914-1918 között az osztrák-magyar hadsereg katonalelkésze Palesztinában; 1915-ben káplán Budapesten is; 1917-ben csatlakozik Jeruzsálemben a Szent Szív konvent misszionáriusaihoz; 1918-ban Konstantinápolyban, majd Baján végez tábori lelkészi szolgálatot; 1923-1925 között Jászberényben házfőnök (gvárdián), a vincés nővérek gyóntatója, háztörténetíró; 1925-től 1928-ig Szolnokon házfőnök, a plébánia vezetője, a katolikus iskolák igazgatója, ünnepi és nagyheti szónok, a helyi Missziós Egyesület vezetője, az apácák rendes, a Szegények Otthona rendkívüli gyóntatója, hittanár, a Katolikus Élef 0 7 szerkesztője, a Katolikus Kör, a Katolikus Legényegylet és a Katolikus Nőszövetség vezetője; 1928. szeptember és 1931 áprilisa között készül fel kínai missziós útjára New Brunswick-ban (New Jersey, USA) a magyar Szent László plébánián, ahol „vallástudományi" képzésben részesül, ugyanitt káplán, majd plébános; 1930-ban a kínai viszonyokra való tekintettel elöljárói nem engedték ki, végül a rend generálisától kért és kapott engedélyt; 1931 júliusának elején áthelyezik Kínába a nyelv megtanulására, a Lengsujtani Apostoli Prefektúrába; 1931. november 29-én áthelyezik Paokingba (Hunan tartomány); 1932 és 1934 között Hszinhuában és Jangszhiban is ellát missziós feladatokat; 206 E rövid életrajz a Magyar Katolikus Lexikon 2002/VII. 925., Vigilia 2004/7. 552., valamint APAP 2005. 97. adatainak összevetésével készült. 207 A harmadrend szolnoki kiadványa. 1938. június 3-án a Szentszék kinevezi apostoli prefektussá, megkapva a joghatóságot; 1938. október 4-én sor kerül ünnepélyes beiktatására a paokingi rendház templomában; 1948-ban hazalátogat Magyarországra pénzgyűjtés és miszszionárius-toborzás céljából. A közben Kínában lezajló forradalom miatt a további missziós munka ellehetetlenül, a magyar hatóságok visszatérését nem engedélyezik. Budapesten marad, lelkipásztorkodik, a hazai katolikus gimnáziumokban és papneveldékben tart missziós előadásokat; 1950-től egyik kezdeményezője a papi békemozgalomnak; 1951 szeptemberétől Láng Alánnal közösen a budapesti Katolikus Papi Békebizottság társelnöke, majd választmányi tagja; 1963. július 19-én a Margit körúti plébánia (budai rendház) vikáriusaként halt meg. II. melléklet Magyar ferencesek kiutazása (1929-1954) A Paokingi Apostoli Prefektúra 1931-től 1952-ig állt: 1. (1929) P. Károlyi Bernát (1892-1954), alapító, megbízott prefektus P. Erdős Apollinár (1897-1968) P. Tyukodi Lúcián (1901-1982) fr. Tóth Titusz (1884-1960) fr. Scheibl Szabin (1895-1931) 20 8 fr. Baráth Benedek (1900-1989) fr. Gunszt Ede (1902-1978) 2. (1931) P. Lombos László (1887-1963), 1938-1948-ig kinevezett első apostoli prefektus 3. (1932) P. Ferenczy Ipoly (1906-1967) P. Patik Piusz (1904-1995) P. Gábris Grácián (1904-1977) P. Werner Adjut (?—?) 20 9 4. (1933) Baráth M. Osszia (1902-1940) 210 Golgovszky Inviolata (1894-1936) 21 1 főnővér Horváth Lujza (1905-1992) Skorka Klára (1899-1977) 208 Kínai tartózkodása alatt halt meg agyhártyagyulladásban. 209 A levelekben többször feltűnik a neve, de életrajzi adatokat egyelőre nem találtam. Eleinte az árvaház vezetője volt, de egy banditatámadásban megsebesült, majd hamarosan elhagyta a rendet. 210 Tífuszban meghalt 1940. március 28-án 211 Tífuszban halt meg Paokingban (1936. március 28.) »135
