Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM azzal számolni, hogy esetleg soha nem látják viszont a kölcsönt. Ezen a téren többnyire pozitív tapasztalatokat szereztek, és a kölcsönöket, ha késve is, de visszakapták, némi ajándékkal is megtoldva. Itt fontos megjegyezni, hogy a misszionárius soha nem hordott magánál nagyobb összegeket. A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva sajátos módszert dolgoztak ki a szerzetesek. A Kína-szerte száztíz rendtartományból álló ferences rend több városban tartott fenn ún. prokurákat. m Egyes tartományok ügyvivőségei ide küldték a különböző adományokat, melyeket átváltottak kínai dollárra. Ha a missziós központnak szüksége volt valamennyi összegre, az irodától kérhette ki, mivel a kisebb településeken semmilyen bank nem volt. Tehát egy megbízható helyi kínai kereskedőt kellett találni, akinek átadták a kiállított csekket a kívánt összegről. Amint a kereskedő beváltotta a csekket a prokurán, a kapott készpénzből árut vásárolt. A kiállított csekkek (betét) összegét egy, a kereskedőtől kapott külön kis naplóban a pap feljegyezte. Ha a misszionáriusnak bármikor pénzre volt szüksége, ezzel a könyvvel elment a kereskedőjéhez („pénzes laupán"), és kikérte tőle a szükséges összeget. Az ügyletet szintén bejegyezték a kiskönyvbe. Tehát a bankár szerepét a kereskedő vette át, aki a nála elhelyezett pénzért másfél százalékos kamatot is fizetett. 18 6 Az első alkalommal meglátogatott falvakban tehát a külföldi elsősorban kínai kísérője által teremthetett kapcsolatot a helybeliekkel. A katekista közli, hogy a páter orvosságot fog osztani a betegek számára, és rövid időn belül már sorban állnak a rászorulók. Ha azt tapasztalták, hogy szeretettel fordulnak feléjük, és a segítő szándék sem kétséges, érdeklődni kezdtek mind a szertartások, énekek és később a vallási tanítások felől. A pap tekintélye és példája képes volt feloldani az ismeretlennel szembeni félelmeiket, és kikérték tanácsát személyes ügyeikben. A megkeresztelkedés különleges közösségi eseménynek számított a falvakban. Általában a szertartások menete a nem keresztényeknek is nagyon tetszett, főleg a házasságkötések alkalmai. Sok esetben a megkeresztelt falusi pár nap elteltével hozta családtagjait, volt hogy egész falurész is sorban állt a misszió ajtajában, várva, hogy kereszténnyé legyen. Egy-két környékbeli szerzetes is határozott és őszinte érdeklődéssel fordult az atyákhoz, hogy közös teázgatás közben Szent Ferenc életéről hallhassanak szép és elgondolkodtató történeteket. 18 7 A személyes példamutatáson alapuló áldozatos és önzetlen munka hatására a barátoknak végül nagyon sok nehézségen sikerült úrrá lenniük. Fokozatosan érlelődött bennük az a vélemény, hogy békésebb és vendégszeretőbb nemzet nemigen létezik a magyaron és a kínain kívül. Idővel pedig a helybéliek is megérezték, hogy a magyar hithirdetők és más külföldi misz185 Itt: ferences bank, iroda. A hivatalos ügyekben, üzletkötésekben a prokurátor atya számított szaktekintélynek a misszionáriusok között. A magyarok Csü Ho-csang gazdag kínai kereskedővel álltak kapcsolatban, ő pedig a sanghaji ferences prokúrával. APAP 2005.129. 186 P. GÁBRIS Grácián 1942. 9-10. 187 P. ERDŐS Apollinár 1946. 26. szionáriusok között határozott különbségek vannak, 18 8 és egyre inkább elterjedt, hogy a magyarok nem is tartoznak a „nyugati ördögök" közé, hanem valójában az ő „távoli testvéreik". 18 9 5. Tanulságok „És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal." Lukács, 6:31. „Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd az embereknek." Konfuciusz: Beszélgetések és mondások (Lun-jü) XV/23. A misszió levelezési anyagának fordítása és kiértékelése hosszabb időt is igénybe vehet, mindenesetre nagyjából megismerve a paokingi történetet, talán nyitottabb szemlélettel vizsgálhatjuk a hajdani missziók működését. Másrészről a kereszténység Kínában való jelenléte annyira nagy és önálló tárgykör, hogy ezért csupán pillanatnyi benyomásaimra támaszkodhatom. A magyar ferencesek munkájával együtt járó kölcsönös viszony színtereit és annak korlátait a katolikus egyház hivatalos dekrétumai ellenőrizték. A vonatkozó és már két évszázada fennálló álláspont határozottan elutasítónak mutatkozott a kínai hagyományokkal szemben. Az erre vonatkozó esküt minden Kínába utazó misszionáriusnak kötelező volt letennie egészen 1939-ig. 19 0 A pápa (XII. Piusz) által újonnan kiadott rendelkezés 19 1 azonban már jelentős engedményeket tett, mely útmutatás tulajdonképpen elfogadja és immár helyesli a jezsuiták korábbi inkulturációs 19 2 modelljét. Főbb pontjai: 1. A katolikusok is részt vehetnek azokon a szertartásokon, amelyeket Konfuciusz képei, szobrai előtt, templomokban, iskolákban kötelezően végeznek. 2. Konfuciusz képét, szobrát és emléktábláit a katolikus iskolákban is el lehet helyezni, különösen, ha ezt az állami hatóságok előírják. Ezek előtt szabad a szokásos meghajlásokat végezni. 3. Nyilvános alkalmakkor szabad ilyen szertartásokon megjelenni, ott passzíve (mint nem cselekvő személy) részt venni. 4. A meghajlások és a polgári, társadalmi tiszteletadás másféle megnyilvánulásai a halottak előtt, az elhunytak szobrai és névtáblái előtt, mint megengedett és tisztes szoká188 A franciáktól például kifejezetten féltek, talán a Kínával folytatott háború (1883-1885) és a vadállati kegyetlenséggel vérbefojtott boxerlázadás (1899-1901) óta. 189 THUN Albin 1997.11. 190 P. Lombosnak is így kellett tennie, amikor 1931 júliusának elején megérkezett Jungcsouba. Ez volt a feltétele annak, hogy továbbküldhessék Lengsujtanba, ahol elkezdhette kínai nyelvóráit. APAP 2005. 71. 191 ActaApostolicaeSedis, 1940. 24. ÖsszefoglaljaTUNG-SUNG, Chao 1944. 23-24. 192 A fogalom történetét vázolja: T0MKA Miklós 2001. Az inkulturáció szükségességét és a párbeszéd fontosságát a mai ferences közösség is („kötelező jelleggel") szorgalmazza, a rend sajátosságainak figyelembevételével együtt. „Minden helyi egyháznak a saját kultúrájába kell beilleszkednie", tiszteletben tartva a másságot. SCHALÜCK, Hermann 1996. » 132 «
