Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX.-TÖRTÉNELEM és nők külön, szinte mindig köleslevest, rizskását és gőzölt káposztát, desszertnek dinnyemagot. A hét év körüli fiúkat az apjuk már magával vitte a földekre, a lányok otthon segítettek a házimunkában. A gazdák sokszor fegyverrel őriztették a megművelt parcellákat, nehogy a nyomorgók kiszedjék a vetést. A külső központokat a misszionáriusok általában lovon, esetleg kerékpárral közelítették meg, de az úthálózat fejletlensége, a terepviszonyok vagy az aktuális időjárás miatt sokszor gyalogosan („apostolok lován") kellett megtenni a több órányi utat. 17 3 Egy külső misszionárius évente akár ezer kilométert is legyalogolt, hogy elláthassa a kisebb falvak keresztényeit. Hitújonc tanfolyamokat szerveztek, és próbálták magukat elfogadtatni a helyiekkel. Bár a misszióalapítás már ötven évvel a paokingi prefektúra leválasztása előtt megtörtént 17 4, a külmiszsziók keresztényeit újra össze kellett szedni, újra be kellett vonni a katekétákat. A missziós terület legtávolabbi pontja körülbelül 140 km-nyi távolságra volt a központtól. Többnyire egy-két páter mindig úton volt, és amennyiben az utak járhatósága engedte, rendszeresen vizitációt tartott a kihelyezett állomások között. Általában egy kínai katekumen is vele tartott, és együtt látogatták a szétszórva élő kis keresztény közösségeket. Ezeket a miszszionáriusokat „futó misszionáriusoknak" hívták. Hegyes vidékeken lóháton utaztak, a folyókon pedig kis sátortetős csónakkal („csimba") közlekedtek. Legfontosabb felszereléseik közé tartozott a miseláda, az utolsókenetes táska, orvosságos készlet, melyet a kínai segéd faládában szállított. Megérkezésük után felkészítették, tanították, majd megkeresztelték az újabb jelentkezőket. Ha a kellő feltételek megvoltak, újabb állomást alapítottak. így kezdődött el valamikor a paokingi központ alapozása is. Kezdetben Hszinhuában 17 5 és Taohuapingben a missziónak még sikerült telkeket vásárolnia (kb. 7000 pengőnek megfelelő értékben) melyek szerződéseit a még hivatalban lévő tiroli prefektúra intézte, de a szükséges épületeket már a magyaroknak kellett felépíteniük. Ahol a helyi rendelkezések nem tették lehetővé azt, hogy külföldi házat vagy földet vásárolhasson, ott bérleti szerződést kellett kötni, amely legfeljebb 20 évre szólt. Ha ez az idő letelt, akkor újabb szerződést kellett íratni. A misszionáriusok igyekeztek ezekhez az ügyletekhez egy-két tisztviselőt támogatóként megnyerni, akik az eladó felet is biztosították a szerződéskötések törvényes voltáról, elkerülendő egyúttal az esetleges nyelvi vagy más eredetű félreértéseket, így is előfordult, hogy válságos időkben egyes eladók többször kértek levélben megerősítést, hogy valóban visszakapják-e in173 A körzet területén élő 903 keresztény (1930-as adat) gondozása és a velük való kapcsolattartás P. Károlyi Bernát feladata volt, aki a többiekkel felváltva végezte a vizitációkat. Később P. Erdős Apollinár váltotta föl, aki latint is oktatott. 174 Az első tiroli ferences 1884-ben érkezett a vidékre, az első nagyobb építkezés pedig 1923-tól indult meg, melynek költségét egy magyar származású amerikai asszony biztosította. APAP 2005. 29. 175 A 20 ezer lakosú Hszinhua kb. 100 km-re volt Paokingtól, melynek vonzáskörzetéhez tartoztak még Janghszi, Csensan és Lungcsusan nevű kistelepülések. gatlanjukat a szerződés lejártakor, nem csapják-e be őt a külföldiek. A papírok hivatalos lebélyegzése néha napokig húzódott, mert a bérbeadók tartottak a hivatalnokoktól, akik némi haszon reményében, minduntalan szabálytalanságokat véltek fölfedezni a megszövegezésben. Mindenesetre az éves bérleti díj 40-60 dollár között mozgott, a helyiség vagy épület alapterületétől függően, amely akár kápolnaként, akár iskolateremként is funkcionálhatott. 17 6 Az új falusi kisközösségek létrehozása a katekumenképzővel vette kezdetét. A misszionárius látogatása általában két-három napig tartott, a feladatok és a hívek számának arányában. Télen, amikor szünetelt a mezőgazdasági munka, valamivel könnyebben össze lehetett hívni az embereket, de a mezei munkák idején csak munka előtt vagy az után kerülhetett sor a képzésre. Elsősorban a konyhai munkákhoz igazították (karóra híján) a napi szentbeszéd megtartását. Este már csak a férfiak látogathattak el a misszióba, a nőknek akkor már nem illett elhagyniuk lakhelyüket. Amikor a lelkipásztor úton volt, általában szívesen befogadták a helybéliek éjszakára is, ha úgy adódott. Jóindulattal és tisztelettel bántak vele, és a család saját lakrészét (szetang) ajánlották fel, ami nagy tiszteletnek számított. A környékbeliek pedig éjjel-nappal jártak hozzá, és hallgatták előadásait, miközben sok hittankönyv is szétosztásra került közöttük. A háziak kiemelt tisztelettel bántak a vendéggel, kedvesek, nyitottak voltak vele, és könnyen barátkoztak. Naplójában P. Lombos megemlékezik egy legendás esetről, amely a „felekezetek közötti versengés" egyik népszerű anekdotája volt a misszionáriusok körében: „(A papot) a kínai házigazda a legnagyobb tisztelettel fogadta, és vendégszeretetből etette-itatta. Úgy esett, hogy abban az időben ott időzött egy protestáns lelkipásztor is. A kínai házigazda a legjobb étkeket készítette el a két európai vendégnek, tyúkot is vágott. Ezt mind ingyen tette, mert a kis újév 17 7 alkalmából abban az időben a vendégek (...) semmit nem fizettek. P. Innocenzo 17 8 kuajce-val (evőpálca) ette meg a kínai ételeket. A protestáns lelkipásztor pedig a magával hozott csomagocskából, a már előre elkészített konzerveket ette. A kínaiaknak nagyon tetszett P. Innocenzo viselkedése, ezzel szemben nem tetszett a lelkipásztor magatartása, mert úgy tetszett, hogy lenézi a kínai ételeket. így nagyon megszerették P. Innocenzót, és megkérték, hogy maradjon ott, és tanítsa őket a keresztény vallásra. És mivel télidőben esett az eső, nem tudta folytatni útját Vakungba, ott maradt két hetet, sokakat tanított a keresztény hitre, és megkeresztelte őket." 17 9 A vizitek alkalmával a pap szentbeszédet és szentmisét tartott, gyóntatott, áldoztatott. Meglátogatta a betegeket, gyógy176 P. LOMBOS László 1941/a. 18. 177 Kis újév = kínai holdújév (kuo nian), a tavasz első napja. VASZILJEV, L. Sz. 1977.311. 178 Innocenzo Burroni OFM (1880-1971) olasz nemzetiségű ferences, a Borromeo Szent Károly Provincia (Lombardia) tagja, Paoking első miszszionáriusa. Kínából való kiutasításának éve: 1953. 179 APAP 2005. 58. »130
