Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM és a kisebb-nagyobb sérülésekkel jelentkező beteg. Nyár végén pedig egyre több maláriásra is számítani lehetett. A betegségek legtöbb áldozata kisgyermek, de a felnőtteket is jócskán tizedelték. Az újszülöttek közül legtöbben tetanuszban haltak meg, a születetteknek legalább 60%-a. Nagy szárazság vagy rossz termés idején pedig sokan lettek öngyilkosok. 15 9 A beteggondozás irányítása P. Gábris Grácián feladata volt, akit mint képzett európai orvost, a helybéliek nagyon tiszteltek. Odaadó munkájának igen nagy szerepe volt abban, hogy az európai kultúrát is képviselő magyar misszionáriusokra többé ne mint „nyugati ördögre" (Jang kujcé) tekintsenek. Jelentősen javult a viszony a lakossággal és a hatóságokkal egyaránt. Sokszor a helyi mandarin személyesen kereste fel az atyákat, és kérte meg őket, hogy amint lehet, folytassák az orvosi szolgálatot, az árvák, betegek, sebesültek és a nők gyógyítását. Az önzetlen segítségnyújtás során a helyiek hamar feledték korábbi, rögzült félelmeiket és előítéleteiket. Háborús időkben pedig egyébként is nőtt a missziós betegellátó-helyek megbecsültsége a sebesültek ellátása révén. 16 0 Általában a misszionáriusok megjelenése a falvakban lehetővé tette, hogy rövidesen bár szerény, de tiszta betegkezelők, rendelők nyílhassanak. Modern felszerelésekről nemigen lehetett beszélni, de azért megfelelő körülményeket tudtak biztosítani például a sterilizálás, a kötözés vagy fájdalomcsillapítás terén. A tiszta környezet, a nyugati gyógyszerek és gyógymódok alkalmazása viszonylag gyors és látványos eredménnyel járt, amit mindenki nagyra értékelt. A helyiek ugyan látták, hogy az orvoslás teljesen különbözik a hagyományos kínaitól, egy idő után mégis sorban álltak a rendelő ajtajában, mert megtapasztalták az európai orvosság gyógyító hatását. Másrészről az ellátóhelyek felkeresése sokaknak alkalmat adott arra, hogy közvetlen közelről is láthassanak végre egy külföldit. Ha az illető orvosról vagy nővérről kiderült, hogy se nem francia, se nem japán, azonnal megnyíltak felé, és szívesen szóba álltak vele. A gyógyítóhelyek sok embert vonzottak, igaz, óriási szükség is volt rájuk. Például az 1938-as kolerajárvány idején a nyári hónapokban húszezer védőoltást adtak be az embereknek. Az 1937 júliusától megszaporodó japán támadások idején pedig volt olyan nap, amikor hatezret. 16 1 Az akkoriban a városból elmenekülő, majd a támadások után visszaszivárgó lakosságot a kormány katonái, a mandarin szigorú rendelkezéseinek megfelelően, csakis írásos igazolás ellenében engedték vissza a városba. Bizonyítaniuk kellett ugyanis, hogy megkapták a kellő védőoltásokat, és ellátták őket a misszió rendelőjében. Összességében tehát az orvoslás és a külföldi orvosok tevékenysége a nehéz időkben nagymértékben hozzájárult ahhoz, 159 APAP 2005. 77. 160 A japán-kínai háború idején, 1938-tól 6 éven át több bombatámadás is érte a várost, főleg a szomszédságában lévő repülőtér stratégiai jelentősége miatt. APAP 2005. 39. 161 APAP 2005. 98-99. A napi hatezer védőoltás első látásra kissé soknak tűnhet, de a latin eredeti is így fogalmaz: Taii modo die dedimus plusquam 6 millia. Talán elfogadhatóbb ez a mennyiség, ha számolunk azzal, hogy a nővérek is kaptak ilyen irányú egészségügyi képzést. Tehát a védőoltásokat 6-8 ember is végezhette egyszerre. hogy a lakosság részéről csökkenjenek az előítéletek az idegenekkel szemben, és megbízzanak bennük. Ráadásul az orvossággal való ellátás teljesen ingyenes volt, csak a tehetősebbek fizettek valamit, inkább csak terményben. Az ellátást nem szabták feltételekhez, és nem használták fel „ürügyként" arra, hogy így kerüljenek közelebb a „lelkekhez". Azok is nyugodtan hozzájuk fordulhattak, akik kicsit sem voltak „fogékonyak" a keresztény hitelvekre. Árvaellátás Az árvák ellátásával járó feladatok kezelése talán mindennél nagyobb áldozatot, lélekjelenlétet és gondos körültekintést követelt, elsősorban a nővérektől. A családnak mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak Kínában, két szempontból is. Egyrészt a morális rend alapjának, másrészt az állam legfontosabb alapegységének is tartották. A konfuciánus eszmény szerint az olyan ember, aki a családjában gyakorolja a szülőtiszteletet erényét, egyúttal az állam tekintélyét is tiszteli, ahhoz hűséges, mivel mindkét erényben ugyanannak a „nemes embernek" a természete nyilvánult meg. 16 2 A szertartások rendszere és a társadalmi struktúra erős és szerves összetartozása nem tette lehetővé a vallási és a világi élet szembenállását. 16 3 A család olyan gazdasági egységként működött, ahol a családtagok közösen, saját kis vállalkozásokként művelték földjüket, üzemeltették boltjukat, kiskereskedésüket. Vérségi alapon nagyobb egységekbe, nemzetségekbe tömörültek. A gazdaságra olyan közösen kezelt vagyonként tekintettek, amelyet mindig a családfő fiai örököltek meg. 16 4 Ezért elsősorban a fiúgyermekek számítottak a család eltartása szempontjából a legfontosabbnak, és a fiúk életbenntartásáért akár a többi leánytestvér feláldozása is elfogadható árnak számított. A sérült, beteg gyermekek mellett tehát, akiknek ápolását és gondozását a szülők eleve nem vállalták, azok a lánygyerekek is a misszió lakói lettek, akikre családjuk nem tartott igényt. Alapvetően a születések száma folyamatosan magas volt, 6-8 gyerek volt minden családban. A feleslegessé vált gyereket, ha egyáltalán életben hagyták, próbálták eladni, ópiumért elcserélni, vagy csak egyszerűen a sorsra bízták. A misszió megjelenésével rendszeressé vált az a „szokás", hogy a csecsemőket, gyerekeket, egyszerűen letették a misszió kapujának kövére vagy az odakészített kosárba. Ez az eljárás már szinte „humánus" módszernek számított a korábbiakat tekintve. Az elhunyt kisgyermekeket nem volt szokás akkoriban még gyászolni sem. A magyar ferencesek számára a bokszerlázadás 16 5 során megsemmisült, majd újjáépült fucsiacsungi missziós árvaház 16 6 162 A szülők tiszteletével és a kapcsolódó szertartásokkal kapcsolatban Id.: P. SZABÓ Sándor 2003.98-121. 163 VASZILJEV, L. Sz. 1977. 9. 164 DAWSON, Raymond 2002.121-122. 165 A felkelés leverésében nyolc ország egyesített csapatai, köztük („presztízsből") az Osztrák-Magyar Monarchia egységei is részt vettek. JÓZSA Sándor 1966.168-169. 166 Régebbi nevén Csiungcsiacsung („Szegényfalva"), de a helybéliek Fucsiacsungra („Boldogfalva") keresztelték át, mivel a telep biztos élet» 128 «
