Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
PUSKÁS ZOLTÁN: SZOLNOKTÓL PAOKINGIG Erzsébet lett az árvaház patrónája. Az előkészítő iskola anyanyelvi tanárait kínai hitoktatókból verbuválták, akik munkájukért bért és lakhelyet is kaptak. A misszió továbbfejlődött, Lombos László prefektus atya a következő év elejétől Hszinhuában és környékén, néhány további külmisszióban is megnyitotta a katekumenek iskoláit: Hszinhuában (Xinhua): 60 fő Janghsziban (Yangxi): 20 fő Csensangban (Zhenshan): 25 fő Lungcsusanban (Longzhushan): 35 fő Az oktatás fő tárgyai: katekétika szentírás magyarázat pedagógia A kisgyermekek tulajdonképpen ezekben a közösségekben szocializálódtak és tapasztalták meg saját testi-lelki-érzelmi fejlődésük periódusait. Az idősebbektől, a nővérektől és a papoktól a gondos odafigyelésnek köszönhetően mindent elsajátíthattak, ami például az étkezéssel vagy a rendszeres tisztálkodással kapcsolatos. Ésszerű napi időbeosztást tanultak, önálló és egyéni feladatokat és mintákat kaptak. Fejlődött a kommunikációs és közösségi magatartásuk, és szakmát is elsajátíthattak. A katekizmus tanítása alapján kaptak fogalmat a hazaszeretet mint „erkölcsi kötelesség" fontosságáról. 15 5 Emellett fegyelmet tanultak, megkövetelték tőlük környezetük és a rájuk bízott eszközök megbecsülését és környezetük rendben tartását. Egészséges aktivitás és érdeklődés alakult ki bennük, egyúttal erősödött a kötelességtudatuk, jellemük fejlődött. Továbbá rendszeres testnevelést is kaptak, miáltal teljesen más súllyal jelentek meg náluk bizonyos egészségértékek. Figyeltek az étkezésükre, és gyógyellátásban is részesültek. Az atyák nemcsak a bibliai történetekkel, hanem sokszor magyar népmesékkel, magyar történelmi mondákkal illusztrálták a legfontosabb etikai értékeket, majd közösen vonták le a tanulságokat. A magyar ferencesek is tapasztalhatták, hogy milyen nehézségekbe ütközött sokszor annak a természetes félelemnek a leküzdése, ami általánosan irányult a nyugati ember („nyugati ördög") felé. Kezdetben a misszionáriusok is tartottak bizonyos távolságot a helyiektől, mivel úgy tapasztalták, ha csorbul a tekintély, könnyen lazul a fegyelem, és néha túl bizalmaskodónak, tolakodónak találták a helyiek viselkedését. A kezdeti tartózkodás azonban hamar feloldódott. Társadalmi hatását tekintve a misszionáriusok munkájának a legfontosabb eredményeként könyvelhető el az, hogy a társadalom peremén élők számára is lehetővé tették a tanulást, fiúknak és az addig szinte rabszolgaként kezelt lányoknak egyaránt. A tanulók közös és rendszeres napirenden éltek, megtanulták a közösségben eltöltött ünnepek átélésének fontosságát, ezzel a saját és a közösségi értékek egyaránt pozitív megerősítést kaptak. A korábban a misszió kapujába lerakott és kitaszított árvagyerekből, miután felnőtt, már egy magasabb társadalmi szint155 P. LOMBOS László 1942/b. 21. re került és teljes körű családi és közösségi szerepre alkalmas érett egyén vált, talán még több is. Gyógyítás Többek között a misszionáriusok hazaküldött beszámolóiból is kiderül, hogy a korabeli Kínában, egészen az 1930-as évekig teljesen ismeretlen volt nemcsak a „közoktatás", de a „közegészségügy" fogalma is. Sem a központi kormányzat, sem a helyi tartományi vezetők (mandarinok) nem látták okát a korszerűbb szociális ellátórendszer kialakításának, talán nem is állt érdekükben. Képzett orvosokat vidéken csak elvétve lehetetttalálni, legalábbis olyanokat, akik valamennyire ismerték az európai medicina újabb eredményeit. A helyi „gyógyító" emberek hókuszpókuszaiban főleg a fiatalabb falusiak már egyáltalán nem hittek, pedig azok minden erővel próbálták a missziós orvosok munkáját előttük démonizálni, még emberevéssel is meggyanúsították őket. 15 6 Gyógyító tevékenységet már korábban is végeztek az amerikai ferencesek Paokingban, ahol rendelőt alakítottak ki. 157 A helyükre beköltöző magyar ferencesek ingyen gyógyítottak, valamint ingyen gyógyszerrel látták el a rászorulókat a külmiszsziókban is. A feladat elvégzésében nagy szerepet vállaltak a nővérek, akik megérkezésük után, 1933-tól naponta legalább 40 beteget láttak el és kezeltek, amennyire lehetőségeik engedték. Rengeteg közkatona, tiszt, sok buddhista szerzetes {bonc) és számtalan környékbeli szegény kereste fel a missziót emiatt. Az orvoson keresztül a Paokinghoz közeli katonai bázis tisztjei is szinte barátaivá váltak a missziónak, és ha úgy adódott, megvédték a hatóságok zaklatásaitól. Besorozások idején némileg korlátozták az ingyen ellátást és a befogadást, nehogy a misszióba menekülő rengeteg ember felbőszítse a kommunista tiszteket. Egy korabeli egyezmény szerint ugyanis, aki kereszténnyé lett, immáron adómentességet élvező és a katonai szolgálat alól is felmentést kapó lakosnak számított, és elvileg nem lehetett őket a továbbiakban sem besorozni, sem gátlástalan módon megsarcolni. A paokingi, 50 férőhelyes, központi Szűz Mária kórházban mindig volt 30-35 bennfekvő, az ún. kis beteggondozóban („diszpenzatórium") pedig további 120-150 járóbeteget tudtak fogadni. Háború idején két orvos, két nővér, hat betegápoló, valamint két kínai szakács látta el a napi 250-300 sebesültet és beteget. A nővérek és az egyéb kisegítő személyzet létszáma ehhez éppen elegendő volt, de az orvoshiány folyamatos problémát jelentett. 15 8 Többnyire különböző szembajokat (pl. fertőző kötőhártyagyulladás) kezeltek, de a meleg, a gyümölcsérés, a kezdetleges higiéniai viszonyok következményeként megjelent a kolera, a kiütéses betegségek és a vérhas. A rühesség a helyieknél mondhatni „természetes", sok volt a meghűléses, napszúrásos 156 P. LOMBOS László 1942/b. 14. 157 Az első orvos fr. Benedict Snyder OFM (1886-1936), az amerikai Jézus Legszentebb Neve Rendtartomány (New York) tagja volt. 158 Lásd ezzel kapcsolatban P. Lombos 1948. április 8-án kelt levelét, (j. n.) » 127 «
