Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)

TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM 3. A misszió beindulása „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet... " Máté 28, 18-20. A Kapisztrán Provincia missziósai először tehát Lengsujtanban 12 4 telepedtek le, és kapcsolódtak a tiro­li prefektúra korábban megkezdett munkájához. A körzetben 903 keresztény élt, és remélték, hogy sikerül átvenniük idővel a már beindított 200 holdas, bár nem túl jól termő fucsiacsungi (,Fukiatsung) gazdaságot is az árvaházzal együtt. Ez a terv meg­hiúsult, mert Róma a paokingi misszió felfejlesztésével bízta meg a testvéreket, amely az amerikaiak vezetése alatt igen le­romlott, tíz éve már keresztelés sem volt. A magyar ferencesek 1930 augusztusában vették át teljes egészében a missziós ke­rület gondozását, az amerikai ferencesek decemberben végleg el is hagyták a körzetet. Az 1938. február 9-én kelt pápai bulla' 2 5 alapján állították fel az új Paokingi Apostoli Prefektúrát, leválasztva a korábbi Jungcsoufui Apostoli Prefektúráról. Ugyanazon év júniusában nevezték ki P. Lombos Lászlót, a Magyarországi Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Provincia tagját új apostoli prefektus­sá. 12 6 „Prot. N. 2166/38. Szent Hitterjesztési Kongregáció Dekrétum A Szent Hitterjesztési Kongregáció azon felhatalmazás ere­jével, melyet maga Szentséges Urunk, Isten gondviseléséből XI. Piusz pápa adott neki, a kínai Paokingi Apostoli Prefektúra lel­ki irányításáról kívánván gondoskodni, jelen határozat által az ő tettszésére P. Lombos László főtisztelendő urat nevezzük ki a Kisebb Testvérek Rendjéből, felhatalmazván mindazt gyakorol­ni, melyek ennek a prefektúrának kormányzásához tartoznak, a szent kánonok előírásai és ezen Szent Kongregációnak a külön­leges utasításai szerint és a felhatalmazás határain belül, amely a csatolt határozatnak ezen a lapján bemutatásra kerül. Adatott Rómában, a Szent Hitterjesztési Kongregációból, június 3-án, az Úr 1938. esztendejében P. Fumasconi-Biondi, bíboros prefektus L.S. fCelsus Constantini rhodoszi címzetes érsek, titkár"' 2 7 A kinevezés tartalmazott néhány egyéb határozatot („hár­mas formulák") és különféle felhatalmazásokat. A hivatalos ok­irat egy hónap alatt érkezett meg Paokingba a Szent Hitterjesz­tési Kongregációtól. Az ünnepélyes beiktatásra október 4-én került sor a rendház templomában. A misszióhoz, a központon kívül, még további kihelyezett állomásokat („civil alprefektúra") is csatoltak: 124 A várost a magyarok „Hidegkútnak" nevezték el. APAP 2005.28. 125 A bulla teljes szövegét lásd: APAP 2005. 93-94. 126 Hunan tartomány korábbi püspökeinek névsorát lásd: APAP 2005.61-62. 127 APAP 2005. 96-97. Chaojang - Saojang (Shaoyang) Sinhwa - Hszinhua (Xinhua) Wukang - Vukang (Wugang) Sinning - Hszinning (Xinning) Chengpu - Csengpu (Chengbu) Suining - Szujning (Suining) Tsingchow - Csingcsou (Jingzhou) Hweitung - Hujtung (Huitong) Tungtao - Tungtao (Dongdao) Maga a missziós terület földrajzilag nem volt éppen köny­nyű terep. A vidéken főleg hegyes-völgyes tájakat lehetett ta­lálni, alföldet, sík vidéket szinte semmit. Földművelésre csak a 2-3000 méteres hegyláncok lankásabb, dombosabb terüle­tein lehetett alkalmas szakaszokat találni. Egész Hunan tarto­mánynak egyetlen valamirevaló folyója volt a Cecsiang („Érté­kes-folyó"), amely méretét és áradásainak nagyságát tekintve leginkább a magyarországi Tiszához hasonlítható. Ennek a fo­lyónak a jobb partján terült el Paoking, a maga 80 ezres lakos­ságával. A Kairónál is délebbre fekvő éghajlaton májustól ok­tóberig szinte kibírhatatlan volt a hőség, a nyári hónapokban a misszió kőből készült épületeiben a hőmérséklet meghaladta a +40 fokot. A misszió helyiségeiben májustól október végé­ig 30 fokban kellett dolgozni, amely kánikula idején csak rosz­szabbodott. Éjszaka szinte nem lehetett pihenni, csak izzadni és törölközni. Rizsszalmából font papucsokban járt mindenki, mert a forróság miatt mezítláb járni lehetetlen volt a szabad­ban. Átéli időszak már jóval enyhébb volt, de a misszió fennál­lása alatt csak három alkalommal volt erősebb havazás, és -8 fok a hőmérséklet süllyedése. Nappal kellemes +15-18 fokra is felmelegedett, ha napsütéses idő volt. A levegő áprilistól no­vemberig annyira párás volt, hogy a ruhák és a könyvek meg­penészedtek, ha nem szellőztették őket. A vidék fő terményé­nek a rizs számított, ezt ette ember és állat egyaránt. A házak környékén főleg sertést, baromfit, néhol bivalyt tartottak, me­lyekre azonban állandó veszélyt jelentett a környéken kószáló sok sakál, tigris, a rengeteg kígyó. Az ültetvényeket pedig időn­ként sáskajárások tarolták. 12 8 A kijelölt települések összlakossága kb. 4 millió ember, akik közül 300 keresztényt tartottak számon. Az új prefektúra ma­gyar misszionáriusaira igen nehéz feladat hárult, mivel az előt­tük ott állomásozó, Jézus Legszentebb Nevéről elnevezett New York-i Provincia tagjai, a folyamatos kommunista zavargások és rendbontások miatt, egyáltalán nem tudták ellátni a misszi­ós munkát, az épületek igen leromlott állapotba jutottak, a ke­resztények szétszéledtek. 12 9 „A keresztények helyzete valóban szomorú volt. Egyetlen hit­oktatónk sem volt. Egy Hsziao Zsen-tö nevű hitoktatót hívtak a szomszédos Csangsai Apostoli Vikáriátusból, de ő sem ért túl sokat. Mgr. Jesacher megkönyörült rajtunk, és küldött még két hitoktatót Jungcsouból. De azok meg olyanok voltak, hogy jobb 128 LOMBOS László 2004. 552. 129 Az amerikaiak központja Vukang volt, ahol hatalmas nyomdát és csillag­vizsgáló tornyot is építettek. P. KÁROLYI Bernát 1942/b. 16. » 122 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom