Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Havassy Péter: Várurak és várúrnők a középkori Gyulán
Tisicum XVIII. Mátyás feleségének, Aragóniái Beatrixnak unokatestvére volt. A gyulai várral foglalkozó írók ezt egyáltalán nem emlegették, ám ez több szempontból is igen fontos. Egyrészt azért, mert így Frangepán Bernardin (Bernát) és Alojzia hercegnő leányának, Frangepán Beatrixnak a dédapja nem volt más, mint V. Alfonz (1494-1458, Nagylelkű Alfonso vagyis El Magnánimo). Minden címét felsorolva: Aragónia, Nápoly, Szicília, Jeruzsálem, Valencia, Mallorca, Szardínia, Korzika királya, továbbá Barcelona, Roussillon, Cerdagne grófja, Athén és Neopatrae hercege. Tehát a Beatrix apjával, Bernáttal szövetkező Corvin nemcsak társat talált az 1496. évi lázadáshoz, hanem a trónról még titkon ábrándozva egy olyan feleséget is, aki királyi vérből származott. További szempont, hogy Alfonzot márZsigmond halála után a magyar főurak egy csoportja szerette volna a trónra meghívni, ezt követően 1444-ben I. Ulászló halála után is, sőt 1447-1448- ban FHunyadi Jánossal megállapodást is kötött, melynek megpecsételése FHunyadi László és Alfonz unokája, Eleonóra közötti házasságkötés lett volna. Mindezektől függetlenül Alfonz használta a Magyarország királya címet is, mert ősei (s így Frangepán Beatrixé is) több szálon visszavezethetők az Árpád-házi királyokig. Corvin János és Beatrix házasságából két gyermek született (néhány történész szerint Bihácson), 1496. december 21-én Erzsébet és 1499. augusztus hó előtt Kristóf, aki nagyon korán, nem egészen hat évesen, 1505. március 17-én elhunyt, s apja mellé, a Corvin által újjáépített, V. (Nagylelkű) Alfonz király lepoglavai pálosok Nagyboldogasszonyról elnevezett monostortemplomában temették el. Vele férfiágon kihalt a Hunyadi-ház. Férje és fia halála után az özvegy kislányával döntően Gyulán élt, bár komolyan számításba vette, hogy más birtokra költözik. Maradását erőteljesen befolyásolta, hogy 1505. február 22-én szerződést kötött Piast Hedvig tescheni (mazóviai, sziléziai) hercegnővel (1469-1521), Szapolyai István nádor özvegyével, melynek értelmében felnövő gyermekeik, Szapolyai György (1495-1526, Mohács) és Corvin Erzsébet összeházasodnak. (Hedvig hercegnő ezt követően, a jegyespár érdekében erőteljesen beleszól Beatrix birtokügyeibe.) Gyakorlatilag az akkori Magyarország két legnagyobb birtokos családjának egyezménye csírájában hordta annak lehetőségét, hogy a király ellen, akinek ekkor még nincsen fiúörököse, egy hatalmas ellenzéki csoportosulást hozzanak létre. Mindezt néhány hét múlva keresztülhúzta Kristóf halála. II. Ulászló azonban nem használta ki a helyzetet, azaz a hatalmas vagyont nem tartotta meg magának, s nem adományozta el valamelyik hívének, sőt az is elképzelhető, hogy már ekkor, az 1506-tól Magyarországon élő rokonára, György őrgrófra gondolt. Nem egészen két hét múlva, a magyar gyakorlatban teljesen szokatlan módon, II. Ulászló hivatkozva Mátyás király rendeletére, melyben Békés megye főispáni tisztét a gyulai várhoz, illetve annak mindenkori uraihoz kapcsolta, mely kiváltság 1490-ben megszűnik, de most a régi rendszert, nem is akárhogy visszaállítja: „Mivel pedig mi azt a várat... Beatrix úrnőnek és leányának, Erzsébetnek adtuk ... Békés megye tisztségét is minden joghatóságával és jövedelmével együtt jelen soraink erejénél fogva bizonyos, tetszésünk szerint való ideig nekik adjuk..." Elképzelhető a megyei nemesség tiltakozása, akik már Corvin János ispánná való kinevezését is nehezen fogadták el, ráadásul most női vezetőket, illetve azok nyakukra ültetett képviselőit kellett elviselniük. A kedvezmények nyújtása azonban azzal járt, hogy a Corvin-Szapolyai megállapodást föl kellett bontani, hiszen a létrejövő friggyel a volt nádor családjának súlya kiszámíthatatlan módon megnövekedett volna. II. Ulászló sürgetésére Erzsébetet az özvegy hercegné egy másik főúri ifjúval, az uralkodó odaadó hívével, a gyulaival szomszédos nagy uradalmak örökösével, Pálóczi Mihály későbbi királyi főkamarásmesterrel jegyeztette el. Beatrix biztosítékot kapott a jegyespártól, hogy birtokaiban nem háborgatják, és a tisztségviselők kinevezésének jogát élete végéig neki biztosítják. Sajnos azonban Erzsébet hercegkisasszony, akinek ereiben utolsóként csordogált a Hunyadiak vére, 1508-ban elhunyt, s a gyulai ferences monostorban temették el. Szerémi György történetíró később leírja, hogy a gyulai plébániaegyház kórusának tagjaként miként énekelte a temetésen nyolcadmagával a zsoltárokat. A 38 éves, egyedül maradt hercegné azonban a kor szokásai szerint nem tölthette hátralévő életét magányosan, mert általában egy ilyen nagy birtok úrnőjének maga a király 106
