Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Szabó G. Tamás: Egy villámsújtotta XVIII. századi fiatal férfi csontvázának paleopathológiai vizsgálata
Tisicum XVIII. Szabó G. Tamás Egy villámsújtotta XVIII. századi fiatal férfi csontvázának paleopathológiai vizsgálata A jászberényi Nagyboldogasszony római katolikus templom kriptájában 2007. február 12. és 16. között 45 fülke anyagát tárta fel dr. H. Bathó Edit múzeumigazgató felkérésére Selmeczi László és Szabó Géza régész. A feltárási munkálatokat az Embertani Tár antropológus munkatársai segítették Pap Ildikó antropológus vezetésével.1 A kripta fülkéiben fellelt emberi maradványok nagyon rossz állapotúak voltak. Ez már a helyszíni megfigyeléseket is megnehezítette - még a viszonylag jobb megtartásúak közé tartozó 6. számú sír esetében is. (1. kép) A 6. számú sírban a koporsó felirata szerint Kállai István feküdt, aki 1794. június 20-án, 18 éves korában halt meg. (2. kép) A halotti anyakönyvben talált bejegyzés szerint halálának oka „tactus fulmine”, villámcsapás volt.2 A régészeti feltárás során jobb könyökén egy többszörösen rátekert és megcsomózott textilt - valószínűleg kötést - lehetett megfigyelni (JBQ6J10). (3. kép) Hasonló kötést az összesen legalább 69 feltárt személy egyikénél sem találtak. Ezért az ásatók alapos okkal feltételezték, hogy a kötés és a halál oka között összefüggés lehet, így került sor a 6. számú sír paleopathológiai vizsgálatára, melynek célja a halál okaként szereplő villámcsapás nyomainak kimutatása mellett az említett sérülés és a kötés helye közötti összefüggés, illetve az elhunyt általános egészségi állapotának felderítése volt. A történeti, valamint későbbi időszakból származó embertani leletek pathológiai vizsgálatának diagnosztikus arzenálja jórészt a csontokon megmaradt elváltozásokra korlátozódik. A paleopathológia tehát igen kevés mozaikkocka alapján kénytelen következtetéseket levonni akár a történelem előtti populációk egészségi állapotára vonatkozóan is - bízva abban, hogy ezek által életmódjukhoz, mindennapjaikhoz is közelebb kerülhetünk. Különösen fontos lehet olyan csontvázmaradványok vizsgálata, melyekhez írásos dokumentáció áll rendelkezésre. Csak a betegségekre vonatkozó megbízható 1 A pathológiai vizsgálatokat a feltáró régészek, Selmeczi László és Szabó Géza kérésére végeztem el. A felkérésnek azért is örömmel tettem eleget, mert az ásatókkal számos jászsági ásatáson vettem részt, az ünnepelttel pedig a tiszai és a bölcskei kutatótáborokban is együtt dolgozhattam. 2 Jászberény, római katolikus plébánia, Halotti anyakönyvek, 1794.114. információk alapján sikerülhet újabb lehetséges diagnózisokat kapcsolni az esetlegesen talált csontelváltozásokhoz. A villámcsapás okozta sérülések közül a legfontosabbak az elektromos áram hatására létrejövő égések és a neuron- károsodás.3 A villámcsapás és az elektromos vezeték által okozott sérülés jelentősen eltérnek egymástól. A villám energiája néhány milliszekundum alatt körülbelül 300 kV-os potenciálkülönbséget hoz létre. A nagy feszültség miatt a töltés a felületen oszlik el, és képtelen a mélyben levő szövetek felé penetrálni.4 Elsősorban tehát a felületes égési sérülések a jellemzőek. A hirtelen nagy energia evaporizálja a szövetek víztartalmát, és a vízgőz egy nagy erejű robbanás lökéshullámával távozik.5 Ez roncsolja a mélyebb lágyrészeket és a csontokat, gyakran beszakítja a dobhártyát.6 Szerencsére a sérüléseknek csak mintegy 20%-a fatális, és ilyenkor a neuronkárosodás: a légzőközpont leállása vagy a szívmegállás a halál oka. A villám igen gyakran az álló test legmagasabb pontján, a fejen sújtja az embert, a lökéshullám pedig az agyállomány contusióját, intracranialis vérzést és agyalapi törést eredményezhet.7 A jó minőségű képalkotó vizsgálatok elterjedése óta számos beszámoló látott napvilágot villámcsapás okozta koponyatörésekről.8 Az ismert esetek között szerepel a felső ajkon található égési sérülés alatt elhelyezkedő LaFort I típusú törés9 és a koponyaalap törése következtében elnyírt hypophysis-nyél következtében kialakuló hormonális zavarok.10 11 A LaFort I típusú törésnél a törésvonal horizontálisan fut a felső állkapcson a foggyökerek vonala felett. A csontos orrsövényről indul kétoldalt az apertura piriformis alsó lateralis sarkához, majd innen közvetlenül a foggyökerek vonala felett, a zygomaticomaxillaris varrat alatt halad hátrafelé, és a sutura pterygomaxillarist is keresztezve, az ékcsont processus pterygoideusán végződik. A törést rendszerint nagy trauma okozza.11 3 O'KEEFE Gatewood M.-ZANE, R.D. 2004. 369-403 4 LIFSCHULTZ, B.D.-DONOGHUE, E R. 1993. 353-358. 5 OHASHI, M.-HOSODA, Y.-FUJISHIRO, Y.-TUYUKI, A.-KIKUCHI, K.- OBARA, H.-KITAGAWA, N.-ISHIKAWA, T. 2001. 257-262. 6 O’KEEFE, G.M. 2004. 369. 7 LIFSCHULTZ, B.D. 1993. 353. 8 CHERINGTON, M. 2002.158-161. 9 TIBESAR, R.J.-ROY, S.-HOM, D.B. 2000. 647-649. 10 WAROT, P.-RABACHE, R. 1952. 293-297. 11 TIBESAR, R.J. 2000. 648. 82
