Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Szabó G. Tamás: Egy villámsújtotta XVIII. századi fiatal férfi csontvázának paleopathológiai vizsgálata
Régészet Igen ritka viszont a csontot is érintő égési sérülés. Egyetlen ilyen esetet jelentettek Törökországból, ahol a koponyacsonton - valószínűleg a felette igen vékony lágyrészek miatt - súlyos égésnyomok maradtak vissza.12 Ugyancsak ritkaságszámba mennek a nyaki gerincet érintő törések. Szintén gyakran érintett hely a kéz, ha a sérült fogta a villámsújtotta tárgyat. Gyakori az ujjpercek romos törése vagy a kéztőcsontok sérülése. Részletes beszámoló olvasható egy 41 éves angol nőről, aki a villanykapcsolóhoz ért, amikor a házába villám csapott.13 A kezén többszörös törést szenvedett, mely kiterjedt az első kézközépcsontra (Bennett-féle törés) és több kéztőcsontra (sajkacsont és trapézcsont) is. A röntgenképeken apró kiszakadt csontdarabok láthatók. Csontvázakon kevésbé megfoghatók a villám elektromos hatásaiból adódó neuronkárosodás nyomai. A legfontosabb a szív ingerképzésének megzavarása, mely az azonnali fatális esetek jelentős részéért felelős, és nem hagy nyomot a csontokon. A beidegzés zavarai a végtagokon hosszú távon érintik a csontokat is, az Ízületek károsodását, trophikus zavarokat okozva, ezeket azonban a hosszú lappangási idő miatt nehéz egyértelműen a villámcsapás következményeire visszavezetni.14 Éppen a kevésbé súlyos esetekben gyakori az átmeneti bénulás, süketség, a neuropszchiátriai zavarok, melyekre a csontváz vizsgálata alapján aligha tudunk következtetni. A vizsgálatot a jászberényi Nagyboldogasszony római katolikus templom kriptájából feltárt 6. számú fülke emberi maradványain végeztük. A kriptában fellelt és exhumált embertani anyagot a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának gyűjteménye őrzi.15 A csontvázak igen rossz megtartásúak, számos csont teljesen elporladt. így van ez a 6. számmal jelölt fülkéből előkerült egyén esetében is. Vizsgálható állapotban csupán a koponya, a mandibula, hét nyaki és két darab, rossz megtartási állapota miatt meghatározhatatlan csigolya, hat borda, a manubrium, a jobb humerus és radius, valamint a bal radius és ulna maradt meg. A medencéből csupán a bal os pubis maradt épen. Mindkét alsó végtag jelentős része szintén vizsgálható, a femur, a tibia, a patellák és a lábtőcsontok azonosíthatók. Az életkor becslésére Ubelaker,16 Ferembach és munkatársai,17 Todd,18 valamint Suchey és Brooks19 módszerét használtam fel. A testmagasság becslését Rösing20 és Sjovold21 módszerével egyaránt elvégeztem. A testmagasság számítása során az egyedül vizsgálható állapotban megmaradt tibia legnagyobb hosszát vettem alapul. A patológiai vizsgálatokhoz Ortner22 munkáját, valamint Buikstra és Ubelaker kézikönyvét23 használtam. A koponya hiányos, rossz megtartású. (4. kép) A mandibula ép. A koponya jobb oldalán nagyméretű csonthiány, mely érinti a parietalis lemezt és hátul az occipitalis lemez jelentős részét. A hátsó koponyagödör hiányzik. Mind a koponyalap megmaradt részei, mind pedig az arckoponya csontjai épek, rajtuk törés nem látható. A calvariát a jobb oldali frontalis lemez kivételével bőr- és hajmaraványok borítják. A hajas fejbőrön és a bőrmaradványokkal nem borított felszínen püspöklila elszíneződés látható. A hajmaradványok nagy részét a feltárás során külön csomagolták. A szemöldökök szintén jól kivehetőek, a jobb oldali kifejezetten jó állapotban maradt fenn. A fogazat ép, kopás, caries nem észlelhető, az alveolusok kifejezettek. A bal oldali bölcsességfog éppen áttörte a mandibula csontlemezét. (5. kép) A gerincoszlopból csupán a hét nyaki csigolya maradt meg vizsgálható állapotban. Az utolsó háromnak postmortem hiányzik a csigolyaívek jobb oldali része. Az ízületi felszínek épek, a csigolyatesteken kóros eltérés nem látható. Két háti vagy ágyéki csigolya testének elülső negyede maradt meg, értékelhető patológiás elváltozás nincs rajtuk. A bordák csak töredékesen maradtak meg, érdemi következtetés nem vonható le belőlük. Ugyanez igaz a manubrium sternire is. Jobb oldalon a humerus proximalis és középső harmada, valamint a radius tuberositastól distalisan eső kétharmada az epiphysissel együtt ép; míg az ulnának csak egy apró, közép- ső-distalis darabja. A könyök környéke, ami in situ egy textillel volt bekötve, nem megítélhető a postmortem hiányok miatt. (6. kép) A radius distalis epiphysise nem indult csontosodásnak. Bal oldalt a humerusnak csak a distalis epiphysise ép, ez össze is csontosodott a metaphysissel. (7. kép) A radius igen jó megtartású, csupán a distalis epiphysis és környéke hiányzik. Az ulna distalis kétharmada ép, az epiphysis hiányzik. A kéztőcsontok maradéktalanul megvannak, rajtuk törés, sérülés nem látható. A meglévő kézközépcsontok és ujjpercek szintén épek. 12 CELIKÖZ, B.-ISIK, S.-TÜREGÜN, M.-SELMANPAKOŐLU, N. 1996. 417-419. 13 KANNAN, R.Y.-CHESTER, D.L.-TITLEY, O.G. 2004. 1351-1353. 14 LIFSCHULTZ, B.D. 1993. 353. 15 Az Embertani Tárban őrzött csontanyag vizsgálatra való átengedéséért és munkámhoz nyújtott segítségükért ezúton is szeretnék köszönetét mondani Pap Ildikónak az Embertani Tár vezetőjének és munkatársainak, Bemert Zsoltnak és Hajdú Tamásnak. 16 UBELAKER, D.H. 1999. 17 FEREMBACH, D.-SCHWIEDETZKY, l.-STLOUKAL, M. 1979. 1-32. 18 TODD, T.W. 1920. 285-334. 19 BROOKS, S.-SUCHEY, J.M. 1990. 227-238. 20 RÖSING, F.W. 1988. 586-600. 21 SJ0VOLD, T. 1990. 431-447. 22 ORTNER, D.J. 2003. 23 BUIKSTRA, J.E.-UBELAKER, D.H. 1994. 83
