Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette VIII. A Szolnoki Művésztelep 1949–1950
Irodalom- és művészettörténet Szinyei-Merse, Ferenczy Károly, Koszta és a többiek hagyományaihoz is jobban megtalálnák az utat...’’3' Ez a kinyilatkoztatás új fejezetet nyitott a felszabadulást követő évek képzőművészeti életében. Képzőművészetünk ugyanis a szocialista realista program megvalósításának útjára lépett, nem utolsósorban állami ösztönzők hatása nyomán. Fokozta a nehézségeket az is, hogy bár Révai nyíltan nem fordult ugyan szembe a magyar festészet szocialista szemléletű nagyjaival, de végeredményben átértékelte művészeti jelentőségüket, s ily módon szinte negligálta Derkovits, Dési Huber, Mészáros László, Ferenczy Noémi művészetét, és sem a Szocialista Művészcsoportról (Goldman György, Major Máté, Sugár Andor, Bán Béla, Fenyő A. Endre, Háy Károly László, Berda Ernő, Farkas Aladár, Kondor György, Szántó Piroska, Bokros Birman Dezső, Z. Gács György, Oelmacher Anna, Szabó Iván stb.),32 sem pedig annak a szocialista realizmusról már e körben jóval korábban folytatott vitáiról nem vett tudomást. Ellenben türelmetlenül követelte minden szinten és módon a művészek egy táborba való tömörítését, s kinyilvánította a „képzőművészet egységét’’, nem véve tudomást arról, hogy ilyen egység csak némely elvakult, szemellenzős pártpolitikus képzeletvilágában létezik. Kialakításához viszont a korszak megteremtette a szükséges diktatórikus eszközöket, szervezeteket. Például az 1949 őszén életre hívott Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségét, a képzőművészetnek a párt és állami irányítását megvalósítani képes szervezetét. Jóval később, 1967-ben erre a tényre vonatkozóan - már bizonyos, úgynevezett „történeti távlatiból visszapillantva - a Művészeti Lexikon csak szűkszavú tényeket közöl. ....a képzőművészek munkájának támogatására 1949ben alakult meg... 1959-ben átszervezték, azóta Magyar Képzőművészek Szövetsége néven működik. Festő-, szobrász-, grafikus-, iparművész- és művészeti írói szakosztályai működnek. Felügyeleti szerve a Művelődésügyi Minisztérium.33 Alakulásakor azonban feladatairól és célkitűzéseiről részletes információt kapunk a korabeli hivatalos fórum közleményében. Az újonnan megalakított szervezet azzal a határozott céllal jött létre, „...hogy a magyar képzőművészek és iparművészek munkásságát tevékenyen és eredményesen kapcsolja be a szocializmus építésébe, s hogy segítsen kialakítani a szocialista realista, tartalmában szocialista, formájában nemzeti képző- és iparművészetet - a Szovjetunió példamutató eredményeinek, tapasztalatainak tanulmányozása és felhasználása alapján.” A tájékoztató azt is leszögezi, hogy a megalakult „Szövetség ideológiai egyesülés. Minőségi szervezete a haladó szellemű magyar képző- és iparművészeknek... .csak azokat a művészeket veszi fel tag31 BENCE Gyula 1975. 26. 32 KONTHA Sándor 1985. 543. 33 GENTH0N István-ZÁDOR Anna 1967.3. kötet jai közé, akik munkásságukkal már bebizonyították tehetségüket, mesterségbeli felkészültségüket és a magyar népi demokrácia mellett foglalnak állást..." Tanulságos felidéznünk azokat a szövetségi tagokkal szemben támasztott követelményeket, amelyeket az új „ideológiai egyesülés” feladatul rótt ki rájuk. Ezeket a következőkben foglalja össze a tájékoztató. A Szövetségnek feladata, hogy: „1. Erősíti tagjai ideológiai felkészültségét: foglalkozik a szocialista realizmus elméleti és gyakorlati problémáival, az idevágó szovjet irodalom ismertetésével. Tudományos és népszerű előadásokat, ankéteket, vitákat rendez. 2. Ismerteti és kritikailag elemzi a magyar művészeti múlt értékes hagyományait. 3. Közreműködik az orosz realista és a szovjet szocialista realista képzőművészet nagy eredményeinek publikálásában minél szélesebb körben. 4. Közreműködik abban, hogy szoros és baráti kapcsolatok létesüljenek a Szovjetunió és a népi demokráciák művészeivel, művészeti szervezeteivel, intézményeivel. 5. Közreműködik új tehetségek felkutatásában és kiművelésük elősegítésében, főképpen a munkásság, továbbá a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség soraiból. 6. Együttműködik a képzőművészet és az iparművészet ismertetésében, népszerűsítésében a magyar népi demokrácia tömegszervezeteivel, a szakszervezetekkel, az ifjúsági és a nőszervezetekkel, a magyar népi honvédség és rendőrség kulturális szerveivel. 1. Bekapcsolódik aktuális művészeti tennivalók, feladatok elvégzésébe, segíti olyan magas színvonalú, szocialista eszmeiséggel telített művészeti alkotások létrejöttét, amelyek visszatükrözik a dolgozók életét, hősi harcát, célkitűzéseit, optimizmusát, a pártszerűség, közérthetőség, egyértelműség jegyében,”34 Ennek a művészekből politikust nevelő egyenes utasításnak ugyan tökéletesen senki nem tudott eleget tenni, a „nem utolsó sorban állami ösztönzők hatása nyomán” azonban szinte mindenki megpróbálkozott megfelelni. A direktívákat hűen követő teoretikusok (művészetkritikusok és műtörténészek) - mint fentebb bemutattuk, Sebestyén György vagy Végvári Lajos idézetein keresztül - nyersebben, vagy árnyaltabban igyekeztek kifejezni a művészek orientálását célzó szándékukat, tehetségüknek, képességeiknek megfelelő adekvát formában. Sebestyén direktebb módon fogalmazott, hiszen a műkritikát nem is túlságosan hosszú ideig és különben is csak mellékesen gyakorolta, ráadásul súlypontilag nem is szorosan magyarországi körülmények között, hanem inkább Romániához kötődően. Végvári viszont, aki a sokpontos feladatkörből kezdetben csak „a magyar művészeti múlt értékes hagyományait ismertető és 34 Hírek. Megalakult a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége. In: Szabad Művészet 111/9-10. (1949. szeptember-október) 428. 619
