Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Liszka József: Áron vesszejétől a Katalin-ágig? (Kérdések egy bibliai motívum körül)
Tisicum XVIII. Könnyen meggondolhatjuk, mely nagy csodálkozást indított a dolog az emberek között. Számos volt a Júda nemzetségéből való férfiaknak gyülekezete, kik i/esszéiket a főpaphoz vitték, kiki azt remélvén, hogy az ő vesszeje zöldül ki és ö lesz, a kinek majd a szűz adatik. (...) Minekutána tehát vesszeiket a főpapnak adták volna mindnyájan, ez azokat bevitte a szentek szentjébe, hová csak egyszer esztendőben szabad volt egyébiránt mennie, és letette a frigyszekrény elejébe, kiment azután ismét és a néppel imádkozott. Az ájtatos könyörgés után visszament és megtekintette, ha nem virágzott-e ki valamelyik? Látván pedig, egyik sem virágzott még ki: megkérdezte az Istent, mi oka volna ennek? Mire szózat lett, mely tudtára adta, hogy egy ág még hibázik. Kimenvén tehát a néphez a pap, megparancsolta, hogy szorgalmatosán keresnék fel azt, a ki Júda nemzetéből jelen nincsen. Ez pedig szinte az volt, a ki ájtatos- sága miatt szégyenlette a szüzet hitvesének kérni s kit az Isten ellenben erre legméltóbbnak tett és különösen kiválasztott. Szorgalmatos nyomozás után látták, hogy József az, a ki e jegyes-választásra meg nem jelent. Elküldöttek tehát érte és a főpap elejébe vezették, ki kemény szóval kérdezte tőle, mi okra nézve nem fogadta légyen parancsolatját? Ő erre alázatosan Így felelt: Méltatlannak ítéltem én magamat, tisztelendő uram, arra, hogy e szent szüzet hitvesemnek vegyem, s mivel ő a nélkül is gazdag szülőknek leánya, én pedig együgyű és szegény ács vagyok, kérlek alázatosan, hogy engemet e házasságra ne kényszeríts. Isten parancsolatja, feleié erre a pap, hogy jelen légy, azért végy kezedbe vesszőt te is és írd rá nevedet. Történjen azután veled, a mi az Istennek tetszik. (...) A főpap azután ismét bement a szenteknek szent helyére és szent József vesszejét egészen ki- zöldültnek és virágokkal megrakottnak találta, melyek belőle kivirítottak. Kivitte tehát és megmutatta a népnek, mely elcsodálkozván rajta, fenszóval dicsérte az Istent, hogy a régi csodát, melyet Áronnal tett, megújította. De ez nem volt elég, mert midőn a főpap a vesszőt szent József kezébe adta, akkor a Szentlélek galamb képében a vesszőre szállott.. .”5 Hogyha Józseffel kapcsolatban nem is találjuk a kivirágzott bot nyomát a Bibliában, egy ószövetségi történet, az Áron vesszeje, amire a Makula nélkül való tükör szerzője, a „régi csoda" emlegetésével utal, mégis ezt a képzetet közvetíti. Mivel törzsi viszályok, lázongások kérdésessé tették a Lévi nemzetségből származó Áronnak a papságra való jogát, isteni parancsra Mózes minden nemzetség fejedelmétől egy vesszőt, botot kért. Azokat a frigyláda előtt elhelyezte azzal, hogy akinek a vesszeje a következő napra kihajt, ő az Úr kiválasztottja. Másnapra Áron botja kizöldellt, virágot, sőt gyümölcsöt is hozott, tehát ő lett az Úr kegyeltje. Károli Gáspár fordításában így hangzik a történet: És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2. Szólj Izráel fiainak, s végy tőlük egy-egy vesz- szőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek- kinek a nevét írd fel az ő vesszejére. 3. Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére; mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért. 4. És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek. 5. És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek. 6. Szóla ezért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy- egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala. 1. És létévé Mózes a vesszőt az Úr elé a bizonyság sátorában. 8. És lön másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt,6 A római katolikusok által használatos Biblia a Számok Könyve megfelelő szakaszaiban mondja el ugyanezt a történetet.7 Scheiber Sándor egy, a kivirágzó bot motívumát taglaló tanulmányában a motívum számos további bibliai (és egyéb) előfordulási helyét említi.8 * Ezek jelenlegi számbavétele azonban egyrészt meghaladja a rendelkezésre álló terjedelmi kereteket, másrészt távolabb vezetne bennünket a most vizsgálandó jelenség lényegétől. Példaként legyen itt elég a Legenda Aurea-beW Szent Kristóf legendára hivatkozni: 5 MAKULA NÉLKÜL... 1909. 45-46. Az Emerich Katalin látomásait le- 6 Gen. IV 17:1-8. jegyző és 1833-tól kezdve, hat kötetben közreadó Clemens Brentano 7 |\|um. 17; 16-23. szintén a fehér liliomokat (!) hajtó száraz ág motívumát írja le (BREN- 8 SCHEIBER Sándor 1985.270-272. Scheiber egyik, a Biblia és afolklór TANO, Clemens 2005.77-78.). Lévay Mihály a galamb- és vesszőcso- kapcsolatáról szóló, magyar nyelvű interjújában is megismétli, noha dát ötvözve közli a történetet (LEVAY Mihály 1935.51-52.) nem adatolva ezt a felsorolást (SCHEIBER Sándor 1996.119-120.) 488
