Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Liszka József: Áron vesszejétől a Katalin-ágig? (Kérdések egy bibliai motívum körül)
Néprajz Miután Kristóf a vállán átvitte a gyermek Jézust a megáradt folyón, az e szavakkal búcsúzott tőle: „Én vagyok Krisztus, a te Királyod, nekem szolgálsz ezzel a munkával. Hogy megbizonyosodj arról, amit mondok, visszatérve szúrd a földbe botodat a kunyhó mellett, s meglátod, reggelre kivirágzik és gyümölcsöt hoz.” Ezzel eltűnt a szeme elől. Visszatért Kristóf a házához, leszúrta a botot a földbe, s reggelre kelve látta, hogy pálma gyanánt kilombosod ott, és datolyát termett.9 A József-történet a kivirágzott bottal vélhetően a Makula nélkül való tükörből vagy más, hasonló tematikájú ponyvanyomtatványból került át a szöveges folklórba, amit a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkszentdomonkoson Lammel Annamária által 1983-ban lejegyezett alábbi történet is bizonyít: Mária menyegzője. Egy fa már vagy tíz esztendeje le volt vágva, le volt dőlve, tíz éve már, hogy elszáradott. Ki volt hirdetve, hogy Máriának eljegyzése van. Megjelentek a sok királyfiak bíborba-bársonyba öltözve. Szegény Szent József is odament, ő meg ács volt, ácsmester. Kötőbe, ahogy dógozott, úgy ment oda. Kinevették a királyfiak, hogy ő is odament Máriának az eljegyzésére. Az Isten ereje volt, hogy a pap kinyilatkoztatta:- Itt és itt van egy fa kivágva tíz éve, és minden fiú menjék el oda, mindegyik vigyék egy száraz ágat a templomba. Oszt el is ment mindegyik, József is ment szegény, de őt hát lenézték, nem tartották őt semmire. Oszt mindegyik elment, József is elment. Mindegyik ágat rátették az oltárra. Akkor azt mondta a pap:- Azé lesz Mária, akié kizöldell! Akkor aztán vittek mind egy száraz ágat, s mind rakásra tették, sorba. Kilencvenen is voltak. Hát egy virított benne. Rajta volt a József neve. De aztán már nem haragudtak azok a sok nagy királyfiak. S akkor József és Mária együvé lettek.'0 9 VORAGINE, Jacobus de 1990.164. 10 LAMMEL Annamária-NAGY Ilona 1985. 260. A vessző, bot kivirágzása a kiválasztottság jele. Kiválasztottság bizonyos poszt (főpapság, királyság stb.) betöltésére, illetve házasságra. Az eurázsiai népek mese- és mondavilágában széltében ismert jelenséggel van dolgunk.11 Nagy Károly legendájában például a földbe szúrt lándzsája zöldell ki.11 12 Az első cseh uralkodóház, a Premyslek eredetmagyarázó mondájában is szerepel. Kosmas 1125-re datált krónikája elbeszéli, hogy Krok vezér halála után három leánya közül a férfias természetű Libuse vette át a szerepét, ám egyik, döntésével elégedetlen alattvalója lázítani kezdett az asszonyi uralom ellen. Erre Libuse kijelentette, hogy akkor a nép válasszon magának férfi uralkodót, neki pedig férjet. Két nővérének megjósolta, hogy az éppen szántó Premyslt hozzák majd fejedelmül. A követek valóban az eke mellett találták Premyslt. Megvendégelte a jövevényeket, s miközben ettek, a földbe szúrt ösztöke nyele kivirágzott és mogyorót termett.13 A történet szinte minden későbbi cseh mondagyűjteményben megtalálható: A férfi [Premysl] meghallgatta őket [a követeket], vasalt mogyorófa ösztökéjét, mellyel az ekevasról piszkálta le a sarat, a földbe szúrta, ökreit kifogta, s rájuk kiáltott:- Menjetek vissza oda, ahonnan jöttetek! Alighogy ezt kimondta, az ökrök fölemelkedtek a magasba, s úgy eltűntek a levegőben, mint a madarak. Közben a mogyoróvessző, amelyet a szántóvető a földbe szúrt, három ágat hajtott, s azonmód levelet és termést is hozott. A követek álmélkodva és egyetlen szó nélkül figyelték a látott csodákat. A szántóvető barátságosan meghívta őket, falatozzanak vele; háncsból font tarisznyájából kenyeret és sajtot vett elő, s valamennyien letelepedek melléje a fűbe, s evéshez láttak, mert ugyancsak megéheztek. Míg falatoztak, s a korsóból vizet kortyolgattak, arra lettek figyelmesek, hogy a mogyoróvessző két hajtása elszáradt, s a földre hullott, a harmadik azonban gyorsan tovább hajtott a nap felé. A szántóvető látta, hogy a követek ámultak-bá- multak a látottakon, ezért így szólt: 11 Az Enzyklopädie des Märchens még megjelenés előtt álló egyik kötetében tárgyalja majd a motívumot, a Zweig: Der grünende Zweig címszó alatt (vö. BREDNICH, Wilhelm 2007.1136. Sp.) 12 FRANKO, Ivan 1895. 25-26. 13 ERNYEY József 1906.132. Vö. KOMOROVSKY, Ján 1957. 42.; FRANKO, Ivan 1895. Emlékszem, hogy harmadikos elemista koromban a tanító néni, történetesen Édesanyám, a honismeret óra keretében elmesélte nekünk, gyerekeknek ezt a történetet, azzal, hogy Premysl „vasasztalról” (a megfordított eke lapjáról) kínálta vendégeit, és az ösztöke három virágot hajtott (a három leánytestvért jelképezve), amiből kettő elszáradt. Emlékeim szerint akkori tankönyveinkben a szóban forgó monda nem szerepelt. Édesanyámat megkérdezve kiderült, hogy emlékezete szerint egy módszertani segédkönyvből merítette annak idején „Libusa” történetét. A pontos forrásra viszont mind ez ideig nem sikerült rábukkanom. 489
