Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Néprajz - Liszka József: Áron vesszejétől a Katalin-ágig? (Kérdések egy bibliai motívum körül)

Néprajz Miután Kristóf a vállán átvitte a gyermek Jézust a megáradt folyón, az e szavakkal búcsúzott tőle: „Én vagyok Krisztus, a te Királyod, nekem szolgálsz ezzel a munkával. Hogy megbizonyosodj arról, amit mondok, visszatérve szúrd a földbe botodat a kunyhó mellett, s meglátod, reggelre kivirágzik és gyümölcsöt hoz.” Ezzel eltűnt a szeme elől. Vissza­tért Kristóf a házához, leszúrta a botot a földbe, s reggelre kelve látta, hogy pálma gyanánt kilombo­sod ott, és datolyát termett.9 A József-történet a kivirágzott bottal vélhetően a Makula nélkül való tükörből vagy más, hasonló tematikájú ponyva­nyomtatványból került át a szöveges folklórba, amit a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkszentdomonkoson Lammel Annamária által 1983-ban lejegyezett alábbi történet is bi­zonyít: Mária menyegzője. Egy fa már vagy tíz eszten­deje le volt vágva, le volt dőlve, tíz éve már, hogy elszáradott. Ki volt hirdetve, hogy Máriának eljegyzése van. Megjelentek a sok királyfiak bíborba-bársonyba öl­tözve. Szegény Szent József is odament, ő meg ács volt, ácsmester. Kötőbe, ahogy dógozott, úgy ment oda. Kinevették a királyfiak, hogy ő is odament Má­riának az eljegyzésére. Az Isten ereje volt, hogy a pap kinyilatkoztatta:- Itt és itt van egy fa kivágva tíz éve, és minden fiú menjék el oda, mindegyik vigyék egy száraz ágat a templomba. Oszt el is ment mindegyik, József is ment sze­gény, de őt hát lenézték, nem tartották őt semmire. Oszt mindegyik elment, József is elment. Mindegyik ágat rátették az oltárra. Akkor azt mondta a pap:- Azé lesz Mária, akié kizöldell! Akkor aztán vittek mind egy száraz ágat, s mind rakásra tették, sorba. Kilencvenen is voltak. Hát egy virított benne. Rajta volt a József neve. De aztán már nem haragudtak azok a sok nagy királyfiak. S akkor József és Mária együvé lettek.'0 9 VORAGINE, Jacobus de 1990.164. 10 LAMMEL Annamária-NAGY Ilona 1985. 260. A vessző, bot kivirágzása a kiválasztottság jele. Kivá­lasztottság bizonyos poszt (főpapság, királyság stb.) be­töltésére, illetve házasságra. Az eurázsiai népek mese- és mondavilágában széltében ismert jelenséggel van dolgunk.11 Nagy Károly legendájában például a földbe szúrt lándzsája zöldell ki.11 12 Az első cseh uralkodóház, a Premyslek eredet­magyarázó mondájában is szerepel. Kosmas 1125-re datált krónikája elbeszéli, hogy Krok vezér halála után három leá­nya közül a férfias természetű Libuse vette át a szerepét, ám egyik, döntésével elégedetlen alattvalója lázítani kezdett az asszonyi uralom ellen. Erre Libuse kijelentette, hogy akkor a nép válasszon magának férfi uralkodót, neki pedig férjet. Két nővérének megjósolta, hogy az éppen szántó Premyslt hozzák majd fejedelmül. A követek valóban az eke mellett találták Premyslt. Megvendégelte a jövevényeket, s miköz­ben ettek, a földbe szúrt ösztöke nyele kivirágzott és mo­gyorót termett.13 A történet szinte minden későbbi cseh mondagyűjteményben megtalálható: A férfi [Premysl] meghallgatta őket [a követeket], vasalt mogyorófa ösztökéjét, mellyel az ekevasról piszkálta le a sarat, a földbe szúrta, ökreit kifogta, s rájuk kiáltott:- Menjetek vissza oda, ahonnan jöttetek! Alighogy ezt kimondta, az ökrök fölemelkedtek a magasba, s úgy eltűntek a levegőben, mint a ma­darak. Közben a mogyoróvessző, amelyet a szántó­vető a földbe szúrt, három ágat hajtott, s azonmód levelet és termést is hozott. A követek álmélkodva és egyetlen szó nélkül figyelték a látott csodákat. A szántóvető barátságosan meghívta őket, falatozza­nak vele; háncsból font tarisznyájából kenyeret és sajtot vett elő, s valamennyien letelepedek melléje a fűbe, s evéshez láttak, mert ugyancsak megéhez­tek. Míg falatoztak, s a korsóból vizet kortyolgat­tak, arra lettek figyelmesek, hogy a mogyoróvessző két hajtása elszáradt, s a földre hullott, a harmadik azonban gyorsan tovább hajtott a nap felé. A szántóvető látta, hogy a követek ámultak-bá- multak a látottakon, ezért így szólt: 11 Az Enzyklopädie des Märchens még megjelenés előtt álló egyik kötetében tárgyalja majd a motívumot, a Zweig: Der grünende Zweig címszó alatt (vö. BREDNICH, Wilhelm 2007.1136. Sp.) 12 FRANKO, Ivan 1895. 25-26. 13 ERNYEY József 1906.132. Vö. KOMOROVSKY, Ján 1957. 42.; FRAN­KO, Ivan 1895. Emlékszem, hogy harmadikos elemista koromban a tanító néni, történetesen Édesanyám, a honismeret óra keretében elmesélte nekünk, gyerekeknek ezt a történetet, azzal, hogy Premysl „vasasztalról” (a megfordított eke lapjáról) kínálta vendégeit, és az ösztöke három virágot hajtott (a három leánytestvért jelképezve), amiből kettő elszáradt. Emlékeim szerint akkori tankönyveinkben a szóban forgó monda nem szerepelt. Édesanyámat megkérdezve kiderült, hogy emlékezete szerint egy módszertani segédkönyvből merítette annak idején „Libusa” történetét. A pontos forrásra viszont mind ez ideig nem sikerült rábukkanom. 489

Next

/
Oldalképek
Tartalom