Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Fazekas Mihály: A lótartás és hasznosítás a Nagykunságban a XIX–XX. században
Néprajz FAZEKAS MIHÁLY A lótartás és -hasznosítás a Nagykunságban a XIX-XX. században 1. Bevezetés Régi álmom, hogy bemutassam - adatközlőim és a fellelhető források nyomán, miképpen tenyésztették és értékesítették eleink Karcagon és szerte a Nagykunságban az elmúlt századokban a lovat. Valamikor a kisparaszti gazdaságokban a ló talán a legfontosabb háziállat volt; a parasztember segítőtársa, mintegy munkatársa. Együtt dolgoztak: izzadtak, áztak-fáztak, fáradtak a mindennapi kenyér megszerzéséért. Emlékszem, apai nagyanyám (Fazekas Sándorné B. Kovács Erzsébet 1882-1958) véleményére, aki a ló értékét hangsúlyozta a szarvasmarháéval szemben. Véleménye általános nagykunsági vélemény volt. Természetesen ember és ló együttműködése nem csupán a tanyai munkák (szántás, vetés, betakarítás, szekerezgetések stb.) során fonódott össze, hanem egyéb tevékenységek folyamán is. Hasznosításuk szerint megkülönböztethetünk:- igáslovat (a parasztgazdaságokban szántott, vetett, boronáit, ekekapázott, fuvarozott, városra járt stb.);- katonalovat (huszárló);- cirkuszi lovat (csikó korában tanították be többféleképpen; sokoldalú volt, akár táncolni is tudott). Ahány, annyiféle tulajdonságokkal rendelkezett: színre, képességekre, okosságra, szeszélyre, mindenféle jó és rossz tulajdonságra nézve, meg aszerint, mire nevelték rá. Mert a ló nevelhető, nagyon okos állat volt! 2. A szakirodalom A Nagykunságra nézve igen szűkös. Legkiemelkedőbb talán a Bellon Tibor Beklen1 című műve, de az is a Nyájak a legelőkön2 című fejezetben A ménes2 3-se\ foglalkozik, igaz, alaposan, de a kisparaszti gazdaságok lovairól alig esik benne szó. Megállapításai több esetben helytállóak. Azt írja - többek között - hogy „A nagykunsági parasztgazdaságok fontos haszonállata a ló volt. A jóállású, szép, kiváló tulajdonságú lónak nagy volt az értéke. Szívesen vásárolta a katonaság remondának, huszárlónak... Értékes volt a hátasló és azigásló, de továbbtenyésztésre is szívesen vásárolták.”4 „A gulya és ménes mozgatása a legelőn sok hasonlóságot mutat, és mindig mögötte találjuk a tanácsi gondoskodást. ”5 „Általános gyakorlat volt Kunságszerte, hogy a ménest lóháton őrizték. ..aló... vagya csikósé volt vagya város adta... ”6 További adatok arról, hogy volt „kancaménes”7 (Kisújszállás, 1847), „hámos- vagy kezesménes”8 (Kunmadaras, 1794.). „A munkaállat szerepe hangsúlyos volt, hiszen mindenféle szállítást, nyomtatást, szántást, boronálást, ekekapálást vagy húzatást, sőt az újabb időkben a vetés nagy részét is lovakkal végeztek..."9 10 11 Másik, a megyénkben keletkezett munka Tolnay Gábor A ló-, a sertés- és a juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében.'0 Ez az értékes tanulmány a Zounok 9. Levéltári Évkönyvben jelent meg, Szolnokon, 1994-ben.11 Ebben sokféle statisztika van az állattartásról. A lovakról szólva megállapításai a következők: „A vármegyei állomány inkább valamit csökkent, mint szaporodott.”'2 Felsorolja a tenyésztett lófajtákat; ezek - szerinte - a következően magyar félvér,13 melynek Mezőhegyesen kitenyésztett változata a nóniusz,14 amely eszményi ló volt a kisgazdák 1 BELLON Tibor 1996. 2 BELLON Tibor 1996.166. 3 BELLON Tibor 1996.197. 4 BELLON Tibor 1996.197. 5 BELLON Tibor 1996.197. 6 BELLON Tibor 1996.198. 7 BELLON Tibor 1996. 198. 8 BELLON Tibor 1996.198. 9 BELLON Tibor 1996. 200. 10 TOLNAY Gábor 1994.167-198. 11 TOLNAY Gábor 1994.167. 12 TOLNAY Gábor 1994.167. 13 TOLNAY Gábor 1994. 174. 14 TOLNAY Gábor 1994.174. 395
