Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kókai Magdolna: Adatok a népességnövekedés szabályozásának negatív formáihoz a Jászságban
Tisicum XVIII. összegyűjteni, hogy birtokát hozzávásárlássai növelhette.’’3 A következő fél évszázad eseményei: az első világháború, majd az 1920—30-as években dúló gazdasági válság, a második világháború, az 1950-es évek végi kollektivizálás azonban mind visszavetették a jászok gyermekvállalási kedvét. Az első világháború utáni években egészségtelenül magasra szökött a föld ára, ezért mindenki görcsösen ragaszkodott meglévő birtokához, s nem akarta derékszíj parcellákra osztani. Ennek ellenére azonban - ahogy Herbert János írja - az egyke az egész Jászságban ismeretlen volt, kivételt képezett a protestáns, nagykun telepítésű Jászkisér.4 Fodor Ferenc is megemlíti a Jászság életrajza című könyvében, hogy e településen a XIX. század elején kisebb volt a természetes szaporodás, mint más jász falvakban, bár akkor még - véleménye szerint - nem beszélhetünk a szaporodás mesterséges csökkentéséről. Jászkiséren 1900 és 1910 között a katolikusok szaporodása 23%, a reformátusok fogyása 17%. 1930-ban már a lakosság 55,1%-át alkották, tehát túlsúlyba kerültek a katolikusok.5 Jászkiséri adatközlőim is megerősítették, hogy a református családoknál általában két vagy három gyerek volt. Akinek négy vagy több született, már megszólták, csakúgy, mint a jóval szaporább, tanyásként, cselédként Apátiról és Kisér környékéről betelepült katolikus lakosságot. Nézzünk néhány vallomást:6 „Szegény keresztanyáméknál négy fiú volt. Mindig azt mondta a nagymama, hogy: »Nem tudtok vigyázni? Úgy szaporodtok mint a nyulak!«”7 8 „Az egyik katolikus családná nyóc gyerek vöt. Én ugyan szégyelltem vóna, kisült vóna a szemem. Mert a reformátusokná az is számított, hogy mennyi lesz neki, hogy íl meg.”6 „Ha fiú meg egy lány vöt, nem kellett több, beszüntették. Rengeteg áldozata volt ennek a kevés gyereknek, sokan belehaltak a javasasszonyok beavatkozásaiba.”9 10 „Ha kimennénk a temetőbe, ott vannak eltemetve a 20- 21 éves fiatalasszonyok, mer belepusztútak. Vírmirgezést kaptak. Nem is vöt a reformátusok közt sok család, csak a szegényebb rétegné, akik nem tudták megfizetni ezeket az angyalcsinálókat.”'0 3 HERBERT János é.n. 82-83. 4 HERBERT János é.n. 82-83. 5 FODOR Ferenc 1942.381. 6 A témához kapcsolódó kényesebb kérdésekre adott válaszok után nem tüntettem fel az adatközlők nevét, ezáltal biztosítva teljes anonimitásukat. A jegyzetekben „N.N. adatközlő és a helység megnevezése" szerepel csupán. Az újságokban megjelenő eseteknél a vádlottak nevét is csak kezdőbetűikkel jeleztem. Ezúton köszönetét mondok azon adatközlőimnek, akik e kényes témában is megnyíltak, bizalommal voltak irányomban és értékes adatokkal segítették munkámat. 7 N.N. adatközlő, Jászkisér 8 N.N. adatközlő, Jászkisér 9 N.N. adatklözlő, Jászkisér 10 Szabó József (született: 1922) Jászkisér, ref. Az egykézést a nagygazdák vagyonimádata kezdte meg. Ilyen családoknál már a kisgyerek is a vagyon megszállottja volt. Ennek szemléletes példáját hozza Csete Balázs A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig című könyvében. „Egy gazdag paraszt 10 éves fiúgyermeke így kiáltott rá az anyjára, mikor a kissé elkésetten született második gyermekét szoptatta: »Szájába ne ággyá a csecset, mer’ akkó’ meffojtom, én meg a kútba ugrok!« Kistestvére halálát akarta, hogy a nagy vagyon egyedüli örököse lehessen."" Egyik református adatközlőm szerint a reformátusok felvilágosultabbak voltak, s ha mégis bekövetkezett a harmadik vagy negyedik terhesség, a fiatalasszony magzatelhajtástvégzett vagy végeztetett magán. Amennyiben ez ki is tudódott, a helyi közösség hallgatólagosan elfogadta. Az 1920-1930-as évek elejéről a születéskorlátozásra vonatkozóan Jásztelekről is előkerült néhány adalék. Rusvay Lajos, Jásztelek egykori főjegyzője visszaemlékezésében többek között megemlíti, hogy 1930-ban a lakosság száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek okát részben a háborút követő leromlott gazdasági helyzetben, a fiatalok fővárosba vándorlásában és az egykézésben látja. „A gyerekeket szeretik, de nem túlságosan rajonganak érte. A sok gyermeket nem tartják áldásosnak. A lakosság szívesen hódol az egykerendszernek is, s nem ritka a gyermekáldás terén a bűnös manipuláció sem” - írja.12 Jászárokszállásról is vannak olyan adataim, mely szerint az 1950-es években már a három gyerek is soknak számított, noha több parasztcsaládban is előfordult. Egyik adatközlőm saját példáját hozva fel erre így emlékezett: „Az én időmben több helyen volt három gyerek, de ezt már soknak mondták. Nálunk pl. a családban mindenütt egy van. Nekem volt csak három. Mindig úgy kezeltek, hogy »Neked miért van három?« Mondták is, hogy azt már Lenkének kell hívni, mert véletlen lett.”'3 Csecsemőgyilkosság A negatív születésszabályozás három formája közül időben legelőször a gyermekgyilkosság jelent meg, amikor 11 CSETE Balázs 1993. 5. 12 RUSVAY Lajos 2001.117. 13 Bordás Alajosné Bordás Margit (született: 1925) Jászárokszállás, róm. kát. 338
