Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kókai Magdolna: Adatok a népességnövekedés szabályozásának negatív formáihoz a Jászságban
Néprajz is az életképes újszülöttet megölték. Tagányi Károly 1917- ben megjelent Hazai élő jogszokások című munkájában számos ázsiai példát hoz fel e kegyetlen beavatkozásra. Az apajogú nemzetségi társadalmakban az újszülött sorsáról az apa döntött. A kutató szerint különösen Kínában volt magas a gyermekgyilkosságok száma, mely elsősorban a megélhetési nehézségekre vezethető vissza. De más ázsiai népek is, mint például a kamcsadálok, csukcsok, jakutok, altajiak, tatárok, a kaukázusi népek közül az oszétek, cserkeszek, lezgek és szvanétok az atyai hatalom jogán alkalmazták a születésszabályozás e brutális módját. A csecsemőgyilkosság tiltása után a gyermekkitételt kezdték alkalmazni. Ezeknél az ázsiai népeknél, akárcsak a régi hindu, görög, római, germán és szláv szokásjog szerint a csecsemőt születése után a földre fektették, és ha az apa azt akarta, hogy életben maradjon, fölemelte, ezáltal kifejezve, hogy a gyermeket családja tagjának ismeri el. Ha nem emelte fel, akkor a fent említett példák szerint az újszülöttet megölték vagy kitették sorsára hagyva. E családba fogadó rítus élt - noha más jelentéstartalommal - a Felvidéken és Kalotaszegen is.14 Jászsági gyűjtéseim során két családba fogadásra utaló adatot találtam. Az egyik szerint a keresztelőről hazavitt babát letették a konyha vagy a szoba közepére, és azt mondták: „Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk”, majd felkapták.15 A másik történet is a családba fogadás szép példáját idézi, melyet a jászszentandrási bába mesélt el. „Egy jelenet az olyan szép vét az összes közt. Megszületett a baba, oszt a nagymama vöt ott a szülés körű. A nagypapa meg a fiatalember a másik szobába. Amikor a baba megszületett, a fiatal apuka begyütt, örvendezett, a nagypapa meg még odaki vöt. Megfürdettem, bepólyáztam a babát, oszt az asztalon vöt. Akkor a nagymama kiszól, aszongya: »Nagypapa, gyere be, itt az onokád!« Begyött - azt sose felejtem el levette a kalapját, oszt aszongya: »Isten hozott kisonokám!«, és a kis kézit megcsókolta a babának. Odafordút az ágyhoz, aszongya: »Hát te, kislyányom, hogy vagy?« Aszongya: »Jaj apuka, most mán jó!« »Hála Istennek, akkor menek, oszt lefekszek.« Ez nekem olyan szép jelenet vöt...”16 A csecsemőgyilkosság bűnnek számított mind a tételes jog, mind az egyház, mind a népi jogszokás és erkölcs szempontjából.17 A születésszabályozás eme legbrutálisabb módját maga az anya vagy a bába, esetleg közvetlen hozzátartozója követte el a csecsemő világra jötte után. E borzalmas tettet elkövető anyák családi állapotát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy elsősorban a megaláztatástól, a közösség megvetésétől és a kiközösítéstől félő megesett lányok folyamodtak e módszerhez végső elkeseredésükben. De ahogyan majd a korabeli, helyi újságokból vett példák is bizonyítják, olykor házasságban élő asszonyok is így próbálták megoldani az új jövevény okozta szorult helyzetüket. A gyermekgyilkosságra és annak büntetésére utaló magyarországi példát már Könyves Kálmán törvényeiben is találunk, miszerint: „A magzatjaikat vesztő asszonyok a főesperes előtt vezekeljenek.” Noha e mondat vonatkozhat a magzatelhajtásra is, arra azonban egyértelműen utal, hogy már az Árpád-korban is szabályozták a népességgyarapodást.18 A gyermekgyilkos nőket a későbbi törvények már sokkal szigorúbban ítélték meg, ahogy ezt Hain Gáspár lőcsei krónikájában is olvashatjuk: 1516. április 18-án egy megesett lány kínvallatása közben bevallotta, hogy Babst Jánostól fogant gyermekét megölte, amiért őt szívén karóval átdöfték és elevenen eltemették.19 A Jászságban gyűjtött recens adatok is azt bizonyítják, hogy ezeket az asszonyokat a helyi közösség mélyen elítélte. Az elkövetés módjáról, körülményeiről egy-egy kipattant eset kapcsán a helyi újságok tudósítottak. Álljon itt néhány fellelt eset. Adatközlőim elmondása szerint az 1930-as években egy árokszállási cselédlány több, házasságon kívül született csecsemőjét ölte meg különös kegyetlenséggel. Ezt igazolták a helyi újságban, a Jászvidékben megjelent tudósítások is. Az első esetet 1934-ben tárgyalta a királyi törvényszék. A vád szerint D.M. és K.M. nevű lányok megölték csecsemőiket. D.M. előbb elásta, majd a földből kivéve elégette a gyermeket. A királyi törvényszék azonban, mivel nem látta beigazolnak a vádlottak bűnösségét, mindkettőjüket felmentette.20 1935-ben egy újabb eset miatt került D.M. a vádlottak padjára. Ezúttal újszülöttjét megfojtotta és a házuk kerítése tövébe elásta. A lányt töredelmes vallomása után hathónapi börtönbüntetésre ítélték.21 A Jászkürt 1947. évi 39. számában ugyancsak egy megesett árokszállási lány esetéről olvashatunk. „Megállapítást nyert, hogy a 22 éves lány titkolta testvérei előtt terhességét, és amikor szülési fájdalmai voltak, ágyba feküdt és szeptember 19-én megszülte gyermekét. De hogy testvérei észre ne vegyék, délutántól estéiig a dunna alatt tartotta az újszülött csecsemőjét, úgyhogy az megfulladt. Este a sötétben, miután testvérei nem voltak otthon, kivitte a holttestet a szemétdombra, arra számítva, hogy majd a kutyák szétszedik és megeszik. Terve sikerült is, mert másnap reggel bizonyságot akarva szerezni, hogy a holttest ott van-e, azt nem találta ott. Mindeddig még nem sikerült megállapítani, hogy a gyermek hova tűnt 14 GÉMES Balázs 1975. 234. 18 GÉMES Balázs 1975. 235. 15 Faragó Jánosné gyűjtése, Jászárokszállás 19 DEÁKY Zita 1996.119. 16 Farkas Ignácné Nagypál Veronika (született: 1901) Jászszentandrás, 20 Jászvidék 1934.15/2. róm. kát. 21 Jászvidék 1935.17/3. 17 DEÁKY Zita 1996.119. 339
