Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Szonda István: Társadalmi struktúrák az endrődi lábbelikészítő kisiparban a XX. század első feléig
Néprajz család két külön ága veszi magához. Józsefet elhunyt édesanyja öccse, Giricz Bálint (szül: Endrőd, 1878.) vette magához, aki csizmadia volt - sógoránál Bella Józsefnél tanulta ki a szakmát. Az ifjú Bella József gyámapjától kitanulta a csizmadiamesterséget, és feleségül vette gyámapja feleségének legfiatalabb húgát, Sóczó Viktóriát 1918-ban. (Ebből a rövid családtörténeti blokkból is láthatjuk, mennyire összefonódtak a lábbelikészítő dinasztiák családi ágai.) Az ifjú Bella József a Gyomavégen, a volt szülői házban és műhelyben indította be csizmadia tevékenységét. Giricz Bálint csizmadia (1878-1960), gyermekei és foglalkozásuk: Bálint cipész Bella József (nevelt fia) csizmadia Viktória, a férje Gyebnár János cipész Ilona, a férje Panyicza Imre cipész Teréz, a férje Búza István csizmadia Veronika, a férje Hegedűs Lajos cipész Ifj. Bella József (Giricz Bálint nevelt fia) gyermekei és foglalkozásuk: József cipész, a felesége Szakállas Róza cipész Imre cipész, a felesége Szakállas Jolán cipész Mária cipész, a férje Gellai Miklós cipész Ferenc cipész, a felesége Hegedűs Irén cipész Ifj. Bella József unokái, akik a szakmában dolgoztak (-nak): Béla Imre cipész Béla Ferenc cipész Béla József cipész Gellai Katalin cipész, a férje Gellai László cipész Ifj. Bella József dédunokái, akik a szakmában dolgoznak Béla Attila Gellai Tamás 3.3. Szurovecz dinasztia Szurovecz István 1872-ben született Endrődön, elsőgenerációs csizmadia volt. Az édesapja halász, az édesanyja paraszt származású. Az 1910-ben készült fénykép alapján - melyen a mester (Szurovecz István) látható négy segéd, egy inas és az akkor legkisebb gyermeke társaságában - megállapíthatjuk, hogy vagyonos vállalkozó volt. Az első világháború után a frontról hazatérve folytatta az ipart. Az 1920-as években a gazdasági világválság miatt szüneteltette a mesterséget, és kiköltözött tanyára a család, Mezőtúr alá. Ebben az időszakban mezőgazdaságból tudta fenntartani a családját. Csupán apróbb javításokat vállalt a környékbeli tanyák lakóitól. 1930-ban visszaköltözött End- rődre. A Napkeleti utcában vettek egy kis házat, és újra a csizmadia mesterséget folytatta. Az 1940-es években már idős mester, két fia, Máté és László viszik a neve alatt az ipart. Szurovecz István csizmadia (1872-ben született), gyermekei és foglalkozásuk: István csizmadia Máté csizmadia László csizmadia Eszter, a férje Szurovecz János csizmadia Juszti, a férje Kiszely Ferenc csizmadia Szurovecz István unokái, akik a szakmában dolgoztak (-nak): Szurovecz János csizmadia Kiszely Ferenc cipész Kiszely István cipész 4. Szakmai házassági endogámia a lábbelikészítők között Az endrődi lábbelikészítő iparosok nem képeztek egységes társadalmi csoportot, belső szerveződéseik által több részcsoportba sorolhatjuk őket; valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni a két lábbelikészítő szakma XX. században bekövetkezett változásait sem. Ez a sokféle indíték meghatározta a házasodási szokásokat is. A címben megjelenő szakmai házassági endogámia tehát nem minden egyes részcsoportjára igaz a lábbelikészítőknek, mert megannyi ok és okozat befolyásolta döntésüket. A dolog tisztázása érdekében vegyük sorra azokat a részcsoportokat, melyek különbözősége kihatott a szakmai házassági endogámia kérdésére. Arról, hogy ez a többszörösen is tagolt iparosréteg nem egységes és bonyolult érdekrendszerek határozzák meg, azt Szabó László megállapítása is mutatja.10 Azt már korábban megállapítottuk és példákkal bizonyítható, hogy a falusi kézműiparosok és ezen belül a lábbelikészítők szoros kapcsolatban voltak a falujuk paraszti társadalmával, és ezt nem csak a termékeik vonatkozásában értem, hanem a társadalmi kötődésükben is. Az endrődi lábbelikészítő iparosok házasodási szokásainak vizsgálatához a lábbelikészítőket vagyoni, dinasztikus és termék-előállítási munkafolyamatok szerint különböző részcsoportokba kell sorolnunk. 10 SZABÓ László 2001. 177-178. „A társadalomhoz módszere miatt közelebb hajló társadalomnéprajz differenciáltabban lát egy közösséget. Úgy tud kellő részletességgel a folyamatokra figyelni, mert közvetlenebbül érzékeli a társadalmi mozgást. Ezért a közösségek közötti azonosságot és különbséget - ha az iparosokat nézzük - egészen apró tényezők és folyamatok, a folyamatok tendenciájának iránya szabja meg.” 317
