Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Szonda István: Társadalmi struktúrák az endrődi lábbelikészítő kisiparban a XX. század első feléig
Tisicum XVIII. A szakmai házassági endogámia legtisztábban a dinasztikus lábbelikészítő családoknál mutatható ki. Ez egyes családoknál annyira bonyolulttá és szövevényessé vált, mely sokszor a rokoni házasságot sem zárja ki. Ha a legrégebbi csizmadia-cipész dinasztia, a Juhász dinasztia leszármazási rendszerét tanulmányozzuk, akkor a lábbelikészítésen belüli szakmai házassági endogámia igen jól kimutatható. Első tényezője a jó munkájú segédek beházasodása a mesterük családjába. A beházasodás három formáját különböztetjük meg: a. ) Először, ha egy elsőgenerációs lábbelikészítő, aki inasként, majd segédként került a mester műhelyébe, feleségül veszi a mester egyik lányát. b. ) Másodszor az is elfogadott volt, hogy az elhalt mester ugyanazt az ipart művelő öccse feleségül vette az özvegyen maradt sógornőjét. c. ) Harmadszor a másod- vagy többgenerációs lábbelikészítő iparos család fiúgyermeke feleségül veszi a másik lábbelikészítő mester lányát.11 A Bella dinasztiánál még árnyaltabb módját is láthatjuk, amikor ifj. Bella József csizmadia feleségül veszi nevelőapja, Giricz Bálint csizmadia (anyai nagybátyja) feleségének a legfiatalabb húgát. A szakmai házassági endogámia intézménye a dinasztikus lábbelikészítő családoknál általános formának tekinthető. A vagyonos lábbelikészítő iparosoknál, melyek dinasztikus formában viszik tovább a mesterséget, ugyancsak elfogadott a szakmai házassági endogámia. A vagyonossá váló lábbelikészítő iparosoknál a párválasztást már nemcsak a szakmai szempontok határozzák meg, hanem - itt élesen kirajzolódik a falusi iparosság és parasztság közelsége egymás társadalmához - a módos parasztságba való beházasodás lehetősége is. Az így földet szerzett iparosoknál a recurrens folyamat a paraszti társadalomba vezet, és részben vagy egészen felhagytak az ipari tevékenységgel. A vagyonos iparos akár a falusi elit hivatalnokcsaládjaiba is bekerülhetett. A szakmai házassági endogámia kérdésében fontos a cipész- és csizmadiaszakma termék-előállítási munkafolyamata, azok részfolyamatai. A csizma készítése a mesterség megszűnéséig megmaradt a céhes időszakban kialakult előállítási formában, csupán a XX. század közepétől mutatható ki a Verlag-rendszerű11 12 bedolgozás. A csizmadiaiparban a nők szerepe csupán besegítő jellegű, mert a csirizkészítésen és szegőfonáson kívül nem vettek részt a termelésben. A cipőiparban viszont a nők szerepe felértékelődött, ugyanis a felsőrész varrását már legtöbb esetben (XX. század elejétől) ők végezték. A cipőiparban a szakmai házassági endogámia megléte a család megélhetését és a kisipari 11 Már a céhes időszakból kimutatható, hogy az iparosok gyermekei más műhelyekben tanulják ki a szakmát és így beházasodtak a mesterük családjába. 12 LENGER, Friedrich 1988.131. vállalkozás életképességét pozitív irányba billentette. A nők egyre jelentősebb szerepe a cipőiparban a szövetkezeti időszakban válik kulcskérdéssé. Az elsőgenerációs és vagyontalan lábbelikészítő iparosok esetében a szakmai házassági endogámia csak részben jelentkezik, ugyanis ez a réteg, melyből az iparos munkásság rétege feltöltődött, gyakran került vissza a parasztság legszegényebb, agrárproletár rétegébe. A részben kimutatható szakmai házassági endogámiát pedig a két szegény iparos családból származó házastársak közös cipészvállalkozásánál találjuk. 318
