Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Gecse Annabella: Munka és munkanélküliség egy közösség értékrendjében
Néprajz Május 1. babültetés segítség babültetésben Május szénakaszálás, boglyázás, hordás, segítség a kapálásban búcsúi nagytakarítás, takarás, szekérrakás, kapálás segítség a takarításban, ebédhordás szénamunkákhoz Június ekekapázás, ugar megszántása először segítség az ekekapázásban (ló vezetése), virágos kender nyövése, másodszori áztatása, „baksálása” Július, augusztus aratás aratás (marokszedés) Szeptember szántás,vetés (búza, „gabona”), boronálás segítség a vetésben („Nyomaztuk, hogy meddig száll”) Október krumpli hazahordása, répaásás, kender eihordása az áztatóba krumpliásás, babszedés, répapucolás, kender nyövése, feje cséplése, áztatása, trágyázás (terítés) trágyázás (terítés) November kukoricatörés, hazahordás kukoricatörés, libahizlalás kezdete, kendertörés és -vonás, egy részének fonása, koszorúkötés a temetőre, szilvalekvár-főzés és „lugzóra teszik a fonalat” kukoricatörés December szecskavágás Január nagyállatok etetése Február favágás, szalmahordás a kazalból szövés Március vászonfehérítés (szilvafavirágzáskor) A földművelés munkái voltak a leglényegesebbek, a megélhetés alapját jelentették, ezért minden mást ennek rendeltek alá, ehhez igazítottak. A felsorolásból kimaradtak azok az apróbb munkák, amelyeket egész évben, naponta, rendszeresen végeztek: a nők esetében a főzés, mosás, öregekről, gyerekekről való gondoskodás, a férfiak esetében pedig az állatok etetése, tisztítása, a ház és a gazdasági épületek, egyéb építmények, kerítés folyamatos javítgatása, karbantartása. Ezeknek a munkáknak a felsoroltakkal azonos volt a munkaszervezeti kerete: a kiscsalád. Más munkák felsorolásból való kimaradásának is ez (a munkaszervezeti keret) az oka, azokat ugyanis (pl. hordás, géplés, fonás) más munkaszervezeti keretek között végezték. A kiscsalád munkaszervezetében élesen elkülönül a férfiak és nők szerepe. Ezt az is jelzi, azokban az esetekben is nemek szerint osztották el a munkákat, ha azokban férfiak és nők egyaránt részt vettek, pl. segítség a kapálásban. A fenti munkáknak olyan értelemben kiscsaládi a munkaszervezeti formájuk, hogy elvégzésükhöz a család semmiféle külső segítséget nem vett igénybe. Tulajdonképpen ezek a munkák szabták meg egy-egy családi gazdaság felszerelését, állatállományát. Amennyiben a földmennyiség, a munkaerő, a felszereltség nem volt arányban egymással, az (minden tényező aránytalanságánál különböző okokból kifolyólag) más-más munkaszervezeti formát von maga után. A kiscsalád munkáit - talán éppen a nagycsalád kitapintható, továbbélő hatóereje miatt - a gazda hangolta össze, de mert minden munka egyben a munkába nevelés alkalma is volt, különösebb irányításra nem volt szükség, mindenki tudta a dolgát. A gazdasszonynak a háztartás munkáiban, ha tér- belileg határozzuk meg - szemben a gazdának az egykori telektartozékokon végzett munkákban mutatkozó szerepével - a házban és az udvaron volt vezető szerepe. A fenti tényezők aránytalanságát az özvegyek családi gazdasága esetében a munkaerő hiánya (kevesebb családtag) okozta. A kiegyensúlyozás egyik módját a cselédtartás jelentette, ilyen esetben fizikailag a cseléd munkája pótolta a családfő munkáját, de az irányítás az özvegy kezébe került. Egy-egy munka elvégzésének szemmel látható menetében az ilyen megoldás semmi változást nem okozott, a munka- szervezeti forma nem különbözött - csak a személycsere tekintetében - a teljes családok munkaszervezeti formájától. A kevesebb földdel és nem elegendő felszereléssel bíró családok és az ilyen helyzetű özvegyek a fenti munkák legtöbbjét is olyan módon, olyan segítséggel végezték, hogy azok már a munkaszervezeti formák más típusába, az alárendeltségi viszonyon alapuló típusba tartoztak. A falubeliek emlékezetében nem él olyan rendkívüli esemény emléke, amelyben megmutatkozhatott volna a rendkívüli helyzetek egyszerű kooperációt szervező ereje. Alkalmi együttműködésre 1999-ben került sor. A templom újrafestése utáni takarítás, majd díszítés a falubeli asszonyok nagy részét aktivizálta. A többnapos munka során hamar kialakult, hogy egy olyan asszony lesz a munkák irányítója, összehangolója, aki elég idős már ahhoz, hogy hozzáértő legyen, de nem túl koros, ami - megfigyelésem szerint - a többieknek azért volt fontos, hogy ne tűnjenek „régimódinak, maradinak”. Ezért külön hangsúlyozták, hogy teljes mértékben rábízzák, hogy kiválassza: milyen színű és milyen fajtájú virággal díszítsenek, hová tegyenek és hová ne tegyenek virágot, mert Je ezt már jobban tudod”. A munkák többi része 301
